Sziszko!
Sem előtte, sem utána nem volt gond a vesémmel. A terhesség alatt jött csak elő, a 25 hét környékén.
A jobb oldali vesevezetékem, ami a vesét köti össze a húgyhólyaggal, nem oldalt megy, mint más földi halandónak, hanem középen, mert egy kicsit rövidebb, mint általában. Így amikor Beni növekedett a pocimban elnyomta. Ennek hatására a veséből a folyadék nem jutott el a megfelő helyre, ott felhalmozódott és gyulladást okozott. Semmi már tünetem nem volt, csak a 39°C-os láz. Pár nap múlva kezdett csak el fájni, de még az sem volt vészes. Mensi előtt jobban fáj néha a derekam.
Viszont ez nagyon veszélyes volt a babára. Először is a 39°C feletti láz miatt, másodszor pedig a veséből nem tudott kiürülni a káros, mérgező anyag és ez veszélyeztette Benit. (Mindezt csak a szülés után részletezte ennyire az orvosom.
)
Viszont amikor a hétvége után beugrottam hozzá a kórházba, hogy már két napja lázam van és fája fejem (ezt el is felejtettem), mit vehetnék be rá, ő már haza sem engedett. A vizsgálat után rögtön befektetett, és hívta is az urulógia főorvosát konzílumra... Nagyon hálás vagyok neki érte.
Aztán pár nap múlva felhelyeztek egy csövet, ami a veséből a húgyhólyagig ért és belülrő merevítette a vezetéket, hogy rendes legyen benne a folyadékáramás. Ezt kb. kéthetetnte UH-gal ellenőrizték. (Olyankor Benit is megkukucskáltuk néha, mert az asszisztensek nagyon kíváncsiak voltak rá.
)