Sziasztok!
Már tegnap este szerettem volna írni, de de mára maradt a dolog, mert épp a párom se dolgozott és hát volt egy kis időnk egymással foglalkozni.
Koktéldisznó hozzászólása ösztönzött írásra.
Nem nevezném teljesen férfisoviniszta ömlengésnek, de mégsem tudok teljesen igazat adni neki.
Egyrészt, mert férfi, és nem egy nő lelkével látja a dolgokat.
Tegnap moziban voltunk a férjemmel. Az idén azt hiszem másodszor. Én szerveztem le, hol legyen a gyerek, melyik moziba menjünk, félretettem a jegyet. Csak az autót nem én vezettem, amivel mentünk.
A férjem végig negatív megjegyzésekett tett a plázára, amibe mentünk, a székekre, amikre ültünk, az emberekre, akik körülöttünk ültek, a reklámokra és filmbemutatókra, amiket a film előtt vetítettek. De engem még ez sem kornyasztott le. Próbáltam magam jól érezni.
A film, azt hiszem, tetszett neki, de amint kijöttünk a moziból, megint kezdődött a negatívoskodás.
Hát megkérdeztem tőle, hogy jól érezte-e magát.
Ebből aztán veszekedés lett. Mert hogy miből gondolom én, hogy ő rosszul érezte magát, az a sok negatív mondat csak az ő őszinte véleményét tükrözte, de legközelebb ő már egy szót sem fog szólni...
Bevallom, eltört a mécses nálam.
Fél órát bőgtem a parkolóházban, de sikerült megértetnem vele, hogy miért kérdeztem, amit kérdeztem.
Odáig jutott a beszélgetés, hogy ő maga fogalmazta meg: mostanában elhanyagolt engem. A szexen kívül sehogyan sem közeledett hozzám. (Bevallom, tényleg már csak egy lyuknak éreztem magam, egy kedvetlen lyuknak.)
Már az, hogy ez felismerte, belátta, megfogalmazta helyettem, nagyon sokat segített. Megnyugodtam, és látom a jövőjét a házaséletünknek. Nemcsak egymás mellett fogunk élni, hanem együtt.
És este végre megint olyan volt a szex, mint régen!
Tehát, kedves Koktéldisznó! Néha a férfiak is hajlamosak "rosszul" viselkedni, elhanyagolni a feleségük lelki világát.
Tudod, egy hapsi nem tud szexelni, ha nem áll fel neki. Egy nő meg ugyanúgy nem tud szexelni, ha nem "áll fel" a lelkivilága. Egy nő is tud (akar) naponta, ha erre kellő motiválást kap. Ami nem ott kezdődik, hogy "Gyere, drágám, bújjunk ágyba!"....
Ennél sokkal előbb. Ott, ahol a férfiak nem is gondolnák, hogy elkezdődik a szex. Talán már a reggelinél, ha már akkor "úgy" néz a feleségére.
Ha a nő érzi az állandó kívánást, kedvességet, lehet, hogy meg sem várja, míg a férfi kezdeményez, hanem ő maga dönti ágynak.
Még valami. A férfi nagy szerencséje, hogy csak akkor képes a szexre, ha igazán kívánja. A nő nemcsak akkor. Sőt, meg is tudja játszani, hogy neki jó. Rá tudja venni magát akkor is a dologra, ha egyetlen porcikája sem kívánja.
Mit tennének a férfiak, ha nőnél is tőlük független módon működne a dolog: ha nem kívánják, képtelenek lennének rá, mondjuk becsukódna ott lent egy ajtó.
Akkor azért csak fáradoznának valamit azon, hogy kinyíljon, nem?
De így? Minek? Elég, ha a csaj szétteszi a lábát, működik úgy is a dolog.
Már írtam regisztráltan ebbe a topicba, de most a dolog intim természete miatt inkább nem regisztráltan írnék. A lényeg itt azt hiszem inkább eset tanulsága.
Egy (már) boldog Feleség