Sziasztok!
Pat, most olvasom, hogy talán akció van nálatok, nagyon szorítok!
Gyorsan írom, hogy is volt a szülés, hátha sikerül befejezni is:) Szombaton este tíz óra után érkeztünk a kórházba, 6-10 perces fájásokkal, de zárt méhszájjal.Mindenféle vizsgálat után éjfél felé a férjemet hazaküldték és engem befektettek az osztályra. Két óra körül úgy gondoltam, hogy ha ez így megy tovább, akkor kérek epidurális érzéstelenítést. Hat percenként voltak fájásaim, kb. 1 percesek, de így is szundikáltam közben. Három után kimentem a vécére és enyhe vérzést vettem észre. Onnantól úgy felpörögtek az események, hogy apuka is alig ért be az akcióra
Négy órakor és tizenhat másodperckor megérkezett Csanád. Gátvédelemmel, de azért lett egy kis spontán repedés. Kis simogatás után apával együtt elmentek rendbejönni, addig engem is helyrepofoztak. Sajnos a méhfalat több helyen kellett varrni, na, erre kellett volna az epidurál, nem a szülésre! Persze, lekéstem róla. Rengeteg vért veszítettem, aminek az lett a következménye, hogy pár óra múlva, vécére menet a nővérke karján elájultam. De pár infúzióval helyretettek és hétfőn már majdnem olyan voltam, mint újkoromban
Szerdán hazajöttünk, csütörtökön egész nap sírtunk, nem volt tejem, de csak azért, mert nem figyeltem oda az evésre-ivásra. Azóta már minden redben van, éjjel úgy 4 óránként, nappal 2-3 óránként szopizzunk.
De a gép előtt összehasonlíthatatlanul kevesebbet ülök, mint azelőtt.
A nagyfiúk sajnos csak képen láthatják az öcsit, már két hete ki kellett kérjük az iskolából, meghalt az édesapjuk és hazautaztak a nagyszülőkhöz. Persze sokat érdeklődnek róla, várják, hogy meglássák, de azért annyira nem, hogy hazajjöjenek miatta. Mi meg csak agusztusban tudunk hozzájuk utazni, ha minden jól megy.