2000.07.30 20:32
Szerző: Anonymous
Sziasztok lányok!
Visszatértem egyhetes nyaralásomból, azért nem írtam eddig. Mindenkinek köszi a bátorítást - bár attól tartok, annyira pesszimista vagyok, hogy ezek rám csak ideig-óráig hatnak. A dolgot az is nehezíti, hogyí a férjem a múlt héten elutazott három hónapra (munkjából kifolyólag, és sajna nem lehetett elhalasztani), és nem lesz itt a szüléskor sem. Sokszor utazik, szóval van mnár tapasztalatom, és tudom, hogy az első két hét meg az utolsó hónap a legrosszabb. Ma már bőgtem is, hogy itt vagyok egyedül (persze itt a kétéves fiam, akit imádok, édes-aranyos, majd megeszem, de hát ő nem pótolja az aput...), sehol senki (pont nem tudtam elérni egy barátnőmet sem), és megint rádöbbentem arra, hogy amikor az ember bajban van, igazából csak saját magára számíthat. Hiába a segítő kéz, a bátorító szó, az ember a nehéz pillanatokban mindig egyedül van. Bocsi, de nagyon magam alatt vagyok.
Szóval köszi mégegyszer a bátorításokat. Valamelyikőtök kérdezte, hogy mikorra vagyok kiírva: szept. 10. 35 hetes leszek szerdán, szóval közeleg a nagy nap... Várom már a kcisi lurkót nagyon.
Lányok, az AFP miatt ne izguljon senki!! Az első terhességemnél egy kicsit alacsonynak találta a laboros, de azt is mondta, hogy szerinte elszámolták a baba korát és ezért az alacsony érték. A genetikai uh-on a doki azt mondta, hogy az AFP csak a kismamák riogatására van kitalálva, hisz amit afp-vel ki lehet mutatni, azt ki lehet uh-gal is. És ezt a véleményt már sokaktól hallottam.
Zorkanya! Olvasd el a Kismamariogató nyitó levelét (most már bevallom, én követtem el), és ne aggódj!! Bár azt hiszem, már megnyugodtál. Nekem kiderült, hogy (amennyire most tudni lehet) minden rendben, de sose felejtem el azt a két hetet... És sose bocsátom meg a genetikusnak... Na mindegy. Bízom abban, hogy a kicsi egészséges, no és velem is minden rendben lesz. Fel akarom még nevelni a gyerkőceimet...
bocsi a pesszimizmusért, de tényleg kivagyok
Zsóka