Sziasztok lányok!
Erre a kis rövid verse nem rég bukkantam, gondoltam megosztom veletek, remélem jól tettem
)
Van-e élet a születés után?
Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében.
Az egyik egy "kis hívo", a másik egy "kis szkeptikus".
A szkeptikus azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni
életben?
Hát persze. - mondja a kis hívo. Az itteni életünk
arra való, hogy
felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég
erosekké váljunk
arra, ami ott kint vár bennünket!
Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz!
Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
Pillanatnyilag még nem tudom,- mondja a kis hívo -
de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a
szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal
és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is
működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a
táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már
így is túl rövid!
Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog
kinézni. -mondja a kis hívo.
Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem
tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek!
Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, -
mondja a kis hívo - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az
édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a
kis szkeptikus..
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle
nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívo.
Mire a kis szkeptikus: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is
lyen!
A kis hívo elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon
csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor
megsimogatja világunkat! - mondja aztán halkan - Mindenesetre én
hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!