2002.05.02 13:16
Szerző: pildi
Kockás, csak nem sorstársak vagyunk???
Az én nagyfiamnak is akkor kezdõdtek a problémái, amikor hazajöttem az ikrekkel. Az ikres topikban (is) megtalálsz.
BÁr nekünk akkor úgy tûnt, átvészeltük a testvérféltékenység stb. korszakát, viszont késõbb sok mindenre az tûnik a legelfogadhatóbb válasznak, hogy a tesók miatt neki hamar kellett nagynak lennie, stb. Valahogy néha úgy érzem, hogy mintha úgy érezné, õ hátrányban van, vesztes amiatt, hogy nem akkora mint a tesók. Mi már nagyok vagyunk (9 és 7 lesznek a nyáron), másban nyílvánulnak meg a dolgok. Mostanában épp olyasmiben, hogy bosszantja, hogy neki tanulni kell, míg a másik kettõ játszhat. Néha úgy érzem, sírósabb, nyafogósabb mint a kisebbek. Mondjuk szakemberhez sose vittem, itt a neten ismerõs szak-bélitõl kértem véleményt, de leginkább neki is az volt a véleménye, hogy túl nagynak kell(ett) lennie stb.
Lehet, hogy a testvérféltékenység alap tüneten túl létezik az ikerkistesók szindróma?
Az mindenképp logikus, hogy a több anya kell neki eredmény jöjjön ki. Az is, hogy te úgy érzed, már inkább a kicsik vannak hanyagolva. TOtál ismerõs érzés.
Megoldás? Ha én azt tudnám. Bízz benne, hogy apránként összenõnek, és egyre inkáb lehet õket együtt kezelni. Amikor azt látja, hogy a másik kettõvel pont ugyanazok történnek, mint vele, akkor könnyebben elfogadja a dolgokat, talán.
Addig meg? Néha egy kis szabadság a kicsiktõl, külön program csak a nagynak. (tudom, ez az amit a kicsik külön-külön szinte sose fognak megkapni) Tényleg, a kicsik milyenek, fiú-lány ügyben? (tudom, bocs, megkereshetném, egyszer tán már bekukkantottál az ikres topikba, rémlik)
Persze lehet, hogy nem ez a jó módszer. Nálunk sok mindenben totál együtt vannak, ugyanaz az elbírálás, ugyanazok a feladatok. Kivéve a sulis dolgokat, ahol viszont rögtön érzem is, hogy zavarja, hogy a másik kettõnek nem kell. (õsztõl ez is változik)
Érdemes az egy pici egy kicsi topikot olvasgatni, ott sok gondolat elhangzott ilyesmi terén, hátha bejön valami.
SZia:
Ildi
Ildi