Jó estét.
Akkor egy kis élménybeszámoló, aki jól ismeri Hollandiát, (Anett, jól emlékszem, hogy dolgoztál ott?) annak újat nem mondok, nyugodtan ugorjon, meg persze az is akit nem izgat fel a téma.
Bocs, ha kicsit hosszú lesz.
Edit, jó a repcsis story. Ha más lett volna a szitu, valszeg én is a bort választottam volna a felkínált italok közül, de így maradtam a narancsnál. Aztán így nem is lazultam.
Marci persze nem az a gyerek, aki akkor szopizik amikor én szeretném, így felváltva próbáltam a cicit meg a teás cumisüveget a szájába tömködni, de nem jártam sok sikerrel. Viszont nem sírt, úgyhogy gondolom neki nem fájt a füle, az enyém fájt helyette is.
Érdekes, hogy Hollandiában a gyerekes összefüggések most hogy feltűntek, korábban sosem figyeltem, hogy a hollandok milyen lazán öltöztetik a gyerekeiket. 22 fokban a kisbabán se zokni, se sapka és ez teljesen általános. Hintáztunk Marcival egy játszótéren, ott enyhén kilógtunk a sorból sapkában, hosszú gatyában, kis cipőben a sok félig meztelen gyerek között.
A bébiétel választék a boltokban a magyarhoz képest elég szánalmas, szegény Marci szinte egyfolytában répát meg almát evett, mert a többi néhányban mind volt vmi gyanúsan tilos összetevő. Persze lehet, hogy nem a megfelelő helyen keresgéltünk, de jártunk két közértben meg két drogériában, de semmi eredmény.
Nagyon tetszett nekünk Amszterdam hangulata, olyan kedvesen bohém, nem félelmetes, mint Rotterdam meg jólnevelt, mint Hága. Rengeteg a biciklis. A férjem két napig azon röhögött, hogy a hollandok úgy tekernek az ősöreg biciklijükön, mintha folyamatosan bicikliversenyen lennének. Olyan biciklikkel, amikkel anyósoméknál falun a kocsmába járnak a papák, öltönyös csávók meg kiöltözött csajok száguldoznak keresztül kasul a városon. A belvárosban autó alig, nem is csoda, mert a parkolás kb. 1000 forint óránként. A gyerekeket egy bakfiets nevű szerkezetben szállítják sokan, ami olyan mintha egy láda lenne a bicikli előtt. Abban van a bébihordozó bekötve, vagy abban ülnek a gyerekek, sokszor három is. Anyuka meg kiköpi a tüdejét, de teker lelkesen.
A belvárosi lakások nem túlságosan kedveznek a kisgyerekeseknek, olyan keskenyek és meredekek a lépcsőházak, hogy kész rémálom volt ott közlekedni. A gyerekszállítás így apa feladata lett.
Kaptunk kölcsön babakocsit, Marci nagyon szeretett benne ücsörögni, úgyhogy többnyire így fedeztük fel a várost.
Igyekeztem azért alkalmazkodni hozzá, betartani az itthoni rendet, egyszer-kétszer nem sikerült, remélem nem terheltük meg túlságosan. Egyenlőre nem látszik túl megviseltnek, nagyon is elemében van.
Képeket raktam fel.