Na megjöttem.
Sziasztok!
Szóval rossz volt a gépünk, meg kicsit magam alatt is vagyok a jövőre nézve.
Már nem is merek semmit írni, hogy hova mennék tanulni, stb... nehogy az legyen, hogy nem megyek, csak írtam. Álmok mindig vannak, csak mindig van aki/ami lerombolja.
Kislány: nagyon édes a kislányod. Már nincs sok hátra éééééééééés anya leszel.
Búcsúzz el a kertészkedéstől, a sok takarítástól, stb... mert már nem lesz rá időd.
Köszönj el a pihenéstől és a csendtől, mert ebben már nem lesz részed.
De hidd el, hogy megéri. Inkább a babanevetés, mint a csend és inkább a babanyüzsi, mint a takarítás.
Bár, ha a kislányod is jó alvókával fog rendelkezni, akkor azért könnyebb lesz. Nagyon drukkolok.
Bolha: nagyon jók a képek. Vivcsiben a jövő motorosnőjét látom. Anyud meg úgy tartja a kis Larát, mintha csak úgy fogná a levegőben a pehely súlyú kis pihét. Nagyon jó lett az a kép. Mi van a tetőtérrel? Haladtok valamennyire?
Kati: jó kis bababuli lehetett, Dia már igencsak nagy lány lett.
Hogy haladtok a házzal? Kiszívja már az erőtöket, vagy ott még nem tartotok? Milyenek a munkások? Úgy értem, hogy dolgoznak rendesen? Hogy bírjátok Pestet?
Andi: végül is sikerült a KRESZ? Remélem igen. Amúgy már a gyakorlatot csinálod? Ha igen, milyen? Könnyű? Hol vezettek? Botyiba vagy máshol?
Hogy bírjátok ezt a meleget? Én alig kapok levegőt, de Koppánykám élvezi a vizet. Kapott egy kisebb medencét, annak az aljába eresztettünk kb. 10 cm vizet és most abban pancsol. Aztán ha a nagy is felmelegszik valahára, akkor jön oda is, remélem ez már a most hétvége lesz.
Amiért el vagyok keseredve: jövő márc-tól már csak gyest kapok. Koppányt csak jövő szept-től veszik fel a bölcsibe, mert nincs hely. Fogalmam sincs, hogy hogy fogunk albérletben megélni, főleg, hogy anyós hol dolgozik, hol nem (most már 1 hónapja megint nem hívják melózni). Nagyon rossz helyzetbe kerültünk anyagilag az albérlet miatt. Anyu is panaszkodik, hogy nagy nekik a ház és nem akarja senki megvenni, meg mi is kiszúrtunk vele, hogy elköltöztünk. Mondtam neki, hogy apropó, mert ők üldöztek el minket és nehogy azt higyje, hogy poénból dobunk ki ennyi pénzt albérletre... Szóval teljes a kétségbeesés, hogy mit fogunk kezdeni márciustól. Hiába mondja Gyula, hogy ne idegeskedjek, én kezelem a pénzt, én látom, hogy fizu után két héttel már fizuelőlegből élünk, stb... azt látom, hogy zuhanok le a mélybe és egyszerűen nem tudok megkapaszkodni semmibe. Úgyhogy ha nem írok, akkor emiatt, mert semmi életkedvem. Állandóan azt hallgatom, hogy tanuljak, tegyem le a jogsit, menjek nyelvre, stb... aztán amikor mondom, hogy nincs miből, akkor meg én vagyok a hülye a végén. Anyóssal sem könnyű, olyan mint anyu. Gyula meg jó fej, mert azt már csak a napokban mondta el, hogy mindig is ilyen volt (ha ezt tudom, nem költözünk össze). Na, ennyit a panaszáradatból, de olyan jó néha kiönteni a szívem, itthon úgysem lehet megbeszélni.
Mi jót csináltok a nyáron?
Koppánykám elaludt a hintában:
Itt meg pancsol a medencéjében:
Itt meg vigyorog a hintaszékben:
Puszi!