Origos cikk:
Minden gyerek és minden szülő természetes igénye, hogy minél több időt tölthessenek együtt - s az együtt töltött időből lehetőleg minél többet játékkal tölthessenek. Amikor azonban mindkét szülő visszatér a munkába, és a gyerekek számára is elkezdődik a bölcsőde, majd az óvoda időszaka (nem is beszélve az iskoláról), egyre nehezebb lesz helye szorítani ezeknek a közös, önfeledt pillanatoknak. De meg kell találnunk őket. Játéktippek, tízpercekre.
Ismerjük fel időben!
Amíg egész nap a picivel lehetünk, úgy érezzük, miénk a világ, bármikor letelepedhetünk mellé, édes "semmittevésben", bármikor játszhatunk együtt. Éppen ezért sokszor halogatjuk is azt az édes semmittevést: még főzünk, még elmosogatunk, még ezt kell, még azt kell csinálnunk. Hogy mekkora kincs - a közösen töltött idő - birtokában voltunk, sokszor csak akkor ismerjük fel, amikor újra dolgozni kezdünk, akár önként, akár kényszerből tesszük ezt.
Amikor beindulnak a mindennapok, a bölcsőde, óvoda és a munkahely között sokkal kevesebb tér és idő marad a közös játékra. De ha kihasználjuk a percekben, félórákban rejlő titkokat és lehetőségeket, összességében sokszor többet játszhatunk ilyenkor, mint az együtt pergetett napok alatt.
(Az alábbi játékok természetesen nem csak a dolgozó szülőknek szólnak. Azért hangsúlyoztuk a "rohanó élettempót", mert legtöbb esetben amellett is bele kell és bele is tud férni a gyerekkel együtt töltött, fejlesztő vagy spontán játék a mindennapokba.)
Játékok két- háromévesekkel
Kicsi, nagy. Kérjük meg, keresse ki a legkisebbet és a legnagyobbat - a macik, a kanalak, a könyvek, a cipő, a gombok, stb. közül.
Konyhában gyakoroljuk a formákat - tegyünk ki elé műanyag, esetleg fém konyhai eszközöket, majd - például amíg mi főzünk - kérjünk tőle különböző formájú dolgokat; keressen kör alakú, szögletes, háromszög alakú dolgokat (tányér, különböző kanalak, merőkanalak, szalvéták, poháralátétek, stb.).
Szórólapokból, hirdetési újságokból vágjunk ki képeket együtt. Boltos játéknál ezek is lehetnek az árucikkek, egy táska segítségével levelek, a gyerek pedig a postás.
Vakvezetés. Kössük be a szemünket egy sállal, és "menjünk vendégségbe" magunkhoz. Kérjük meg, vezessen végig a lakáson, és mesélje el, hol mit látunk, mikor kel kikerülnünk valamit - hiszen nem látunk, és nem ismerjük jól a szobákat sem. Utána szerepet is cserélhetünk.
Lyukvarrás. Egy vastagabb kartonra rajzoljunk fel egy egyszerűbb sémát (ház, cipő, kutya, csillag), és lyukasztóval készítsünk rá lyukakat egymástól körülbelül 2 cm távolságra. Egy madzag vagy cipőfűző egyik végére kössünk csomót, hogy ne tudjon átcsúszni a lyukon, majd adjuk neki, hogy fűzze be a lyukakba - ha szépen sorban halad, lassan kirajzolódik, felismerhetővé válik a minta. (Nagyobbakkal lyukasztás helyett varrni is próbálhatunk: egy zsákvarró tűvel és vastagabb cérnával próbálhatjuk elővarázsolni a megrajzolt formát.)
Zsákbamacska. Tegyünk egy pléd vagy törölköző alá, vagy (lehetőleg papír- vagy textil-) zacskóba különböző játékokat vagy apróbb hétköznapi használati tárgyakat. Nyúljunk bele, fogjunk meg egy tárgyat, írjuk le, milyennek érezzük, és próbáljuk meg kitalálni, mi lehet az. Aztán cseréljünk: nyúljon bele a gyerek, és próbálja meg kitalálni ő, mi van a kezében. Kisebbekkel előre megnézhetjük, mit teszünk bele, nagyobbakkal választhatunk több tárgyat is, vagy próbálkozhatunk úgy is, hogy nem tudja előre, miket pakoltunk a zacskóba.
Készítsünk könyvet. Tűzőgéppel tűzzünk össze 3-4 lapot (nem kell nagy méretű), és kérjük meg a gyereket, rajzoljon, "írjon" bele, ez lesz az ő könyve, majd "olvasson" nekünk fel a könyvéből. Ugyanígy összefűzhetjük azokat a lapokat, amelyekre az újságokból kivágott (kitépett) képeket ragasztotta, így készíthetünk saját autós, nénis, zöldséges, bármilyen könyvet is.
Készítsünk kirakós játékot. Kidobásra szánt képeslapokat vágjunk kezdetben 2-3 darabra (ha megtetszik neki a puzzle, lehet ezeket bővíteni is), és rakjuk össze a képet.
Készítsünk másolatokat zsírkrétával. Tegyünk egy papírlap alá fémpénzt, söröskupakot, kulcsot (apró, lapos tárgyakat), satírozzuk át őket, és nézzük, hogyan rajzolódik ki a mintájuk a lapon.
Ha van 15-20 percünk, készítsünk akadálypályát a lakásban. Mondjuk el, hogy el kell jutnia egyik helyről a másikra, de csak a kijelölt útvonalon haladhat. Állítsunk fel néhány széket, ami alatt át kell bújnia, fotelt, amin át kell másznia, lógassunk lufit a plafonról, amihez nem érhet hozzá, stb. Kitalálhatunk egy kerettörténetet is, hogyan menekül például a bárány a farkas elől, hol a cél, miért kell kikerülni a lufit. Gyakorlott menekülőknek nehezíthetjük a pályát; mérhetjük az időt, tehetünk a fejükre egy kalapot vagy köthetünk madzagot az asztal vagy szék lábai közé, hogy alacsonyabban kelljen átbújniuk. (Közben végig figyeljünk a biztonságára!)
Telefonáljunk egymásnak. Vegyünk a kezünkbe (akár játék, akár valódi) telefont, "csörögjünk", mutatkozzunk be, kérdezzük meg, kivel beszélünk, hogy van, mit csinál éppen - vezessük rá, hogyan tudunk telefonon beszélgetni -, majd köszönjünk el.
http://www.babazo.hu/