Sziasztok!
Solya, de jó, hogy itt vagy megint! Valahol feljebb írtam pár szót arról, miért lett császár.
Picus! Csudás a tortás kép! Egy év és mi is...
Ezek szerint majdnem pontosan egy évvel idősebb Andika Szabolcsnál
Amúgy meg Gergő nap van, a kis tökös 11 naposan rögtön begyűjtött egy névnapot. (Persze a Szabolcsot fogjuk tartani, az nyáron van.)
Ági! Apuci mindent a Baross utcán intézett, az Anyakönyvit az Önkormányzatnál, a lakcímkártyát meg pár házzal odébb az Okmányirodában múlt hét szerdán. Az egyetlen, ami új doldog lett novemberben, hogy elég 300 napos Házassági Anyakönyvi Kiv. másolat, nem kell 30 napos. (Szegény Apa ezért utazott okt. elején, az első vaklármakor, hogy gyorsan legyen friss másolat, ami szépen le is járt volna, mire Szabolcs valóban megszületett, de így még érvényes. Amúgy az eredeti is jó lett volna még... )
Ezek már jóslófájások, csajos! (Engem egy hónapig gyötörtek előtte... De van akinél a közeledést jelzik... Hajrá!)
Annamari! Köszi, de azt hiszem, kipróbáljuk az öreg doki bácsit. Elvégre a tapasztalat sokat számít. (Amúgy meg pont az ő kedvenc védőnője - a miénk - mondta, hogy eszem ágában se legyen folyton méregetni, mert csak megijedek, ha pár grammal többet, vagy kevesebbet eszik.)
Szabolcs lassan kiheveri a népvándorlást, nyugodtabban alszik, bár délelőtt éberebb, és gyakrabban éhes, délután megint végigalszik négy-öt órát. Hogy bírja a kis pocija? Azt írták a tanácsadók, hogy az anyatej nagyon könnyen emésztődik, azért éhesek a picik gyakrabban. Úgy látszik, ő aludni jobban szeret, mint enni, bár, ha egyszer elkezdi, akkor már nehezen hagyja abba
Na, az én pocim is jelez... Jó étvágyat csajok!
Fcs.