Sziasztok!
Pár napja fedeztem fel a topikot, azóta be-be olvasgattam hozzátok.
A 2008-ban szülünk topikban szoktam amúgy "ténykedni", de gondoltam ide is írok egy kicsit!
Szóval, kezdem az elején! Örülök, hogy van egy ilyen topik, hiszen egyre többen gondolják úgy -újra-, hogy érdemes fiatalon szülni, mert attól még semmitől nem leszünk megfosztva és semmit nem kell feladnunk miatta.
Én 27 éves vagyok, van egy 6 éves és egy 3 hónapos kislányom.
21 évesen szültem először, közben sajnos a házasságom tönkrement, a válás után 3 évvel újra férjhez mentem, február 14-én született a második gyerkőcöm
és mérhetetlenül boldog vagyok velük!
Soha nem bántam meg, hogy olyan fiatalon szültem, még ha az exem inkább angolosan távozott is. Mindig is arra vágytam, hogy fiatalon legyen anyuka.
Sajnálom azt, aki a karrier, pénz és ismertség miatt lemond a gyermekvállalásról és majd amikor elkezd ketyegni a biológiai órája 30-35 évesen, akkor gyorsan elkezd partner után szaladgálni - mert ugye a karrier mellett arra sem volt idő - és azonnal teherbe akar esni..... ami persze nem sikerül...
Aztán jön a lombikprogram, stb. és vagy lesz baba vagy nem. Ha nem, akkor depresszió, kiégettség, utálom-az-életet érzés következik. Ha lesz baba, akkor minden happy- vagy csak látszólag, mert hiszen szinte csak "muszájból" lett anyuka.
Úgy gondolom, hogy akkor kell gyermeket vállalni, amikor belül úgy érezzük, hogy most itt van az idő, és akkor félre kell tenni mindent - munkát, utazást, sikereket. És csak a születendő kisbabánkra kell koncentrálni, mert különben soha nem lehetünk igazán boldogok.
A 6 éves kislányom azt mondta egy alkalommal, mikor még a kisebbik a pocakomban volt, és ültünk este a kandalló előtt, párom simogatta a hasam, Viki pedig odabújt hozzánk, hogy "akinek nincs gyermeke, annak nincs is boldogsága"- hát ez volt az a mondta, amitől lefolyt a könnye mindkettőnknek, és tudtam, hogy igen, életem legjobb döntése a gyermekeim voltak és lesznek.
Még szeretnénk legalább egy babát, aztán majd meglátjuk...
19 évesen végeztem a sulival, nem tanultam tovább, lett munkahelyem, 21 évesen onnan mentem szülni, majd oda is mentem vissza - mondjuk ebben szerencsés voltam -, most szintén onnan jöttem el Gyedre.
Közben elvégeztem egy grafológus képzést, most pedig a 3. évemet fejezem be gyógypedagógia szakon. Szóval dolgoztam, tanulok, gyereket nevelek, háztartást vezetek - minden megy együtt és nagyon boldog vagyok!
Soha nem gondoltam, hogy ezeket a dolgokat mind együtt tudom csinálni, de a gyerekek egyben hajtóerők is! Hiszen a tanulást, munkát, mindent értük- miattuk csinálok.
sokszor nehéz és úgy érzem, hogy feladom, de mindig van egy lökés, ami előbbre visz - és ezek a lányaim, a családom.
A pénz egy szükséges rossz - ha van, akkor minden oké, ha nincs, akkor vannak bajok, de soha nem szabad feladni és nem szabad a pénz miatt eladni a lelkünket.
Nagyon igaz, amit itt olvastam, hogy egy anyuka azt mondta, lehet, hogy nyugdíjasan nem lesz sok pénzem, de sok gyermekem, unokám lesz és a szeretetben fogok fürdeni! Hát ez nagyon igaz!
Kívánom mindenkinek, hogy ebben legyen része időskorában!
Mindenkinek kellemes babavárást kívánok!
Kata