Sziasztok!
Igaz,hogy csak mostanában keveredtem ide, de Alice, Hozzád már volt "szerencsém" máshol is. Nem foglak bántani,mint ahogy más sem teszi, csak Melindához hasonlóan pár sort arról,hogyan éltem meg én a szopi témát. A mi családunkban sem nagyon szoptattak az anyák, ma már mind nagyon sajnálja,hogy senki nem volt a közelükben,aki hasznos és igaz információval látta volna el Őket,és így gyorsan áttértek a tápszerre. Tudom,hogy magukban kétkedve nézték a küzdelmemet a tejért,de mindig bíztattak,és minden nap megkérdezték,mennyit sikerült fejni. Amikor a tragédia történt,pár napra elhagytam magam,nem ettem,nem ittam és igazából szinte nem is éltem
. Majd tudatosan erőt vettem magamon, mert egyet már a terhességem elején is tudtam: szoptatni fogok. Nem számoltunk ikerterhességgel,koraszüléssel,tragédiával,DE minden szakaszban biztos voltam abban,hogy menni fog. Sajnos a koraszülő kismamák között nem láttam sok jó példát,szinte mindenki letudta annyival,hogy lelki okok miatt nem megy
/tisztelet a kivételnek/,bár úgy láttam,nem is tettek sokat érte. Miután összekaptam magam /volt hogy egy az egyben jött vissza minden elfogyasztott korty/, napi 60ml-rel indult a fejés, és néha bizony nagyon nehéz volt. Úgy tűnt,soha nem jön el a perc,amikor a kisfiamat a kezemben tarthatom és szoptathatom. Itthon zokogtam végig a fejéseket,már a fejő hangjától is futkosott a hátamon a hideg,fizikailag fájt,hogy nem szoptathattam. Az LLL füzetecskék,és a Velük való beszégetések /néha felhívtam Őket megerősítésért
/ sokat segítettek abban,hoyg nem bizonytalandotam el,nem adtam fel és amikor Vencelt 7 hetesen hazahoztuk,napi egy liternél jártam és a kisfiamon kívül még ketten kaptak a tejcsiből. Alapvetően sikeres nőnek érzem magam,de ez volt életem legnagyobb sikerélménye. És bár a férjem és családom mindig lelki támaszom volt,azért egy-egy hozzáértő támogatás nagyon jól jött. És vannak nálam határozatlanabb, nem annyira kitartó anyukák,akiknél még számtalan tényező is közrejátszhat az eredménytelenségben és a küzdelem feladásában. Nekik főleg jól jöhetnek a tények, a magabiztos fellépés,meggyőző érvek,pláne mondjuk egy tájékozatlan családdal, elavult nézeteket valló védőnővel,nem elég lelkiismeretes orvossal a háttérben /még mindig akinek nem inge.../. Minden magabiztosságom ellenére nem bántam volna néhány nehéz nap után az éjféli fejésnél, ha Iboly mgejelenik és jól megráz
,bár tudom,hogy ilyet sosem tenne. Most befejezem,bocs,ha sok voltam,ez most kijött...
Üdv:
Buksi