2001.06.27 21:32
Szerző: Anonymous
Sziasztok lányok, én is leírom a tapasztalataimat, előre is elnézést kérek, ha valamit ismételnék.
Szóval a legföbb szabály: amiért nem harcolsz, azt nem kapod meg. Én semmilyen segítséget nem kaptam a szoptatással kapcsolatban, amíg magam be nem mentem a cssecsemöosztályra és nem kértem, hogy ugyan mutassák már meg, hogyan kell. Egy kényelmetlen székre ültettek és ott kellett 20 percig szopiztatni ( Nemám "nyugodtan feküdjön le kismama az ágyába, majd jövök, megmutatom".)Még rám is szóltak, hogy "a másik lábát kellene ám keresztezni, ha ezen az oldalon szoptat", mintha tudnom kellett volna, én meg mondtam, hogy csak ezen az oldalamon tudok ülni, mert a másikon jókora vágás van. A szobatársaim segítsége nélkül nagyon nehéz helyzetben lettem volna.Első baba lévén elég sokszor kérdeztem a csecsemösöktől, mire már láttam rajtuk azt a "már megint ittvan ez a kismama"-arckifejezést, mire mondtam, hogy rendben van, nem kérdezek többet a világért sem. Ezek után segítökészebbek lettek.
Nyugodtan kérjetek segítséget a szobatársaktól, biztos van nem először szülö kismama a szobában!
Első nap még odahozták az ebédet, mert nem birtam felülni sem az ágyon, (így aztán elég nehéz is volt megenni az ételt, de annyira nem volt kár érte, mert pocsék volt). Második nap lemaradtam az ebédről, mert azt sem mondták, hogy hánykor kell kimenni a folyosóra érte, én meg addig nem voltam az a 12-kor ebédlös fajta.
Az ápolónővérek nagyon rendesek voltak, lemosták a gátsebemet, ha kértem. Szülés után egy napig ömlött belőlem a vér, cseréltek alattam mindent, mindig kaptam betétet.
A neonatológusok nagyon jók szakmailag, csak velem elfelejtették közölni, hogy a kislányom fejlödési rendellenességgel született (elsö napokban még számomra nem volt látható jele, de ök természetesen tudták, a zárón rajta volt, de nekem nem mondták.)Nem akartak kiborítani a szülés után amúgy is érzékeny napokban???
A szobák nagyon jók, kellemesek (bár januárban kb. 26 fokra volt fütve a szoba, ennyit a hirtelen csecsemöhalál megelözéséröl).
Engem kicsit zavart, hogy az öt mamából csak az én babám volt velem éjszaka,(két inkubátoros baba volt, a másik két mama inkább aludni szeretett volna), így egész éjjel görcsben voltam, hogy az enyém sír, akkor mit gondolnak a többiek. Én nem akartam bevinni az osztályra, mert egyszer benthagytam, hogy megpróbáljak aludni, mert akkor már negyedik napja nem aludtam. Reggel négyig csak forgolódtam, nem tudtam aludni, annyira felspannolt, eufórikus állapotban voltam, hogy kisbabám született. Ekkor nem bírtam tovább, bementem az osztályra, ahol szép kis meglepetés várt: a gyerekek fele üvöltött, köztük az enyém is, csecsemős meg közel s távol egy se! Általában ha bementem, akár nappal, akár éjjel, nem volt jellemző, hogy állandó felügyelet alatt lettek volna a babák. Viszont non-stop ment hangosan TV vagy rádió, a villanyok meg világítottak a kicsik szemébe. (Tudom, hogy így könnyebb ébrenmaradnia az éjszakásnak, de azért mégis.)
Igény szerinti szoptatás elvben müködik, de azért itt is ért meglepetés. Az én babám akkor mert szopizni, amikor jöttek érte, hogy viszik fürdetni. A csecsemős seperc alatt kivette volna a kezemböl a babát.Persze mondtam, hogy csak nem akarja letépni a mellemről, majd később átviszem az osztályra, ha befejezte, majd őt fürdetik utoljára! Eléggé meglepödött, hogy itt valaki mer ellenkezni.
MINDEZEKKEL EGYÜTT A TÖBBI BABÁMAT IS OTT SZERETNÉM SZÜLNI, MERT AZ ORVOSOK JÓK ÉS A BABÁK IS A LEGJOBB HELYEN VANNAK, HA ESETLEG VALAMI BAJ VAN.
A KELLEMETLENSÉGEKÉRT PEDIG KÁRPÓTOL AZ AZ ÉDES KICSI CSOMAG, AMIT A HASADRA TESZNEK.
Bocsánat, hogy hosszú voltam.
Mindenkinek egészséges babát és jó szülést kívánok.
Puszi
Tejbemami