Itt van május elseje.... lááálálá... voltunk majálison délelőtt, most meg tele a hasam milánóival, szétpukkadok mindjárt. De azért azt akarom mondani, hogy jó kis nap ez a mai
Képzeljétek, ma vettem egy Kismamát, és tessék: kipottyant belőle egy nyomtatott Exit-Születéshete különszám. Minden vágyam így teljesüljön!
Megymag: ó, hát ez jó fárasztóan hangzik, ami azt illeti, nagyon átérzem, hogy elkeseredsz közbe-közbe. Azt viszont elvesztettem a fejemből, mint infot, hogy mekkorák is pontosan Ábel és Kolos... Hm? Mondjuk kortól függetlenül: az én technikám minden feszült helyzetre az, hogy nagyon próbálom Andrist megérteni magamban, hogy vajon most mit él át ténylegesen, ami miatt így kiakad. És aztán ha úgy érzem, megvan, akkor elmondom neki. (És van, hogy nem sikerül, nem jól dekódoltam. Akkor vissza az elejére, és újrapróbál - ha még futja a türelmemből. Vagy a jó öreg kiabálás...) Például a múltkor buta helyzet volt, elmentem anyóséktól, míg ő aludt. Ezt ugyan előre megbeszélgettem vele, hogy mikor felébred, nem leszek ott, de azért nem lehetett egész sima, mert utána éjjel keserves sírásokkal ébredt többször is, egész kétségbe volt esve
Ezért másnap este azzal feküdtünk, hogy elmondtam neki, hogy most talán aggódik, hogy míg alszik, én megint elmegyek, de nem fogok, mindig szólok, ha el kell mennem, a múltkor is így volt, de talán ő elfelejtette már addigra, és jól megijedhetett... Meg ilyeneket. És aztán elaludt - és nulla ébredés
No persze kísérletileg nem tudom bizonyítani a hatást, mert ki tudja, lehet, hogy második éjszakára magától is rendben lett volna. De azért én elégedett voltam. Persze tényleg nem mindig sikerül jól eltalálni elsőre, hogy mi lehet a tényleges baja...
El tudom pl. képzelni, hogy Ábelnek csuda rossz látni, hogy milyen meghitt közelségben van veled Kolos, és ezen még az is csak keveset segít, hogy ő is odabújhat. Talán nem is kell rajta konkrétan segíteni, lehet, hogy elég, ha érzi, hogy Te érted, hogy ez neki rossz... és hogy talán most azt gondolja, hogy Kolost szívesebben veszed az öledbe, de ez nem így van, nem azért szopizik, mert őt jobban szereted... és hasonlók. Amit érzel. Lehet, hogy valami tök más az ok, Te ismered őt. Hm? Nem tudom, érthető vagyok-e... (És ettől még időnként lehet, hogy ellenállhatatlan késztetést érzel majd, hogy bevágd az ágyába
- Andris mondjuk kimászik
)
Nna, kiváncsi vagyok, mások kétgyerekes tapasztalattal mit gondolnak és javasolnak, én is készülök a efféle helyzetekre lélekben.
Megyek apasztani a milánóit a hasamban, mert nagyon nyom.
Zsolka