Noémi!
Nem érzem azt, hogy hú de sokat foglalkoztam volna vele (az átlagnál biztosan nem többet) Szerintem a vérében van
Apukámnak van 100%-os hallása, és nagyon jó zenei érzéke. Szerintem tőle örökölhette. A terhesség alatt sokat hallgattam Vivaldit, és sokat énekeltem neki a Micimackót, amit születése után is folytattunk. Egyebet nem tettem, persze az alap mondókázás, dalolászás megvolt, de nem vittük túlzásba. Azt rögtön az elején észrevettük, hogy ha zenét hall, akkor azonnal mozogni kezd, és "kivirul". Szinte lételeme lett a zene, és a ritmus. Nekem botfülem van, nulla zenei érzékkel, az énekhangomról meg ne is beszéljünk
Szerencsére nem rám ütött.
Egyébként meglepően könnyen tanul dalokat, és mondókákat is.
Kérdésedre válaszolva: Igen, Ő ilyen! Szerintem ez főleg adottság kérdése. Persze foglalkozni kell a gyerekkel, de csak amennyit ő igényel, nem szabad semmit túlzása vinni!
Egy FUTÓbarátunk (ebből él) lánya most 10 éves, és bármelyik versenyre odaáll, megnyeri a korosztályát!!! Pedig egy métert se edz, csak örökölte az apjától a tehetséget!!! Van aki meg edz éjjel-nappal, és nincs sehol! Szerintem ugyanígy működik a fiadnál, meg az én lányomnál a zene és a ritmusérzék. Jön magától!!!
Titati