Bocsi, Ibolya, meg többiek, bemásolom ide amit amoda írtam (vagy oda, amit ideírtam
) időhiánban szenvedek:)
Rólunk: Köszönjük szépen a rengeteg gratulát, nagyon jólesett, tényleg
Lizánál is bejött az 0-B vércsoportösszeférhetetlenség, mint anno Katánál. Szombaton reggel 365 volt a bilirubinja, ami egész napos kékfényezéssel is csak 325-re esett vissza, így vasárnap is fény alatt volt egész nap és egész éjjel, ezzel hétfőre lecsökkent 211-re. Mivel kékfény nélkül sem emelkedett neki, ezért végülis ma hazajöhettünk, de jó sokat kellett érte imádkoznom...
Tejci van, egyenlőre nem elég, így váltottam ki tápszert is, de remélem hogy sikerül feltornászni a mennyiséget, mert odabent a kékfény miatt nem szoptathattam igény szerint. (akkor nem sokat lett volna a fényben
:):):) )
Szülésről:
Celesztina kérdezte: nem, nem itta melőtte való nap ricinust, kedden ittam csak (asszem, vagy szombaton???) nem szedtem sem homeós bogyót, nem ittam málnalevél teát sem.
Szóval előtte való este apa kényeztetett, gyertyafényes vacsit csinált, majd pedig pezsgőt kaptam, eperdarabokkal
Nem ittam sokat, csak egy fél pohárral, de ez is elég volt a libidómnak
(nem akarom részletezni
) Szóval fél 1 körül aludtunk el, majd arra ébredtem hogy furin fáj mindenem, és pisilnem kell. Kimentem wc-re, majd visszafeküdtem, de pár perc múlva megint, akkor már hasmenésem is volt. Nagyjából 5 percenként mentem, és kb a 4. wc-kör után jöttem rá, hogy fájás után kell pisilnem... (kicsit fáradt voltam, na
) Akkor néztem az órára, 2,24 volt. Mentem be a szobába, Tamás már felébredt a járkálásomra, mondtam neki, hogy szerintem szülünk, de nem vagyo kbenne biztos. Mértem a fájásokat, 2,27 2,30 2,33-így jöttek. De nem éreztem túl erősnek őket, ezért nem voltam biztos magamban (na meg ugye sose indult eddig magától) szóval mondtam neki hog elmegyek fürdeni, ha nem múlik, akkor megyünk. Utólag, nem kellett volna fürdeni, mert kb 2 perc után már 2 percenként jöttek a fájások
Na szóltam Tamásnak hogy öltözzön, hívtam apumat hogy jöjjön, de ha lehet gyorsan. (este mondtam neki, hogy ne aludjon itt, nem lesz semmi
még jó hogy a hugoméknál aludt a sztrájk miatt, és ők 2 utcányira laknak). Amíg vártuk aput, addig öltöztem, összedobáltam az iratokat, bepakoltam telefont, töltőt, papucsot, ilyesmit. Nagy élmény volt, 2 perces fájásokkal
A zoknimat már nem tudtam egyedül felvenni. 2,50-kor befutott apum, épp csak köszöntünk, és már mentünk is. Elég lassan haladtam a fájások miatt
Na beültünk az autóba, Tamás vezetett, én meg fájtam
3 fájás alatt értünk oda, közben iszonyatosan szenvedtem a kátyúk miatt.... Pontban 3 órakkor szálltunk ki az autóból, és mentünk fel a szülészetre. Ez elég sok időt vett igénybe, mert be kellett sétálni az udvaron az épületig, liftre várni, fel a harmadikra, besétálni az épület végébe, ott a szülészet. Találtunk ott egy szülésznőt, mondja a férjem, hogy szülni jöttünk, és a feleségemnek igencsak sürgős
A szülésznő visszakérdezett, hogy a felvételi irodán voltak???? Mondtom nem, örülök hogy ideértünk.... jó, akkor apuka fogja a papírokat, menjen le, anyukát megvizsgáljuk addig. Én meg mondtam a Tamásnak, hogy várja meg a vizsgálatot, mert szerintem nem fog visszaérni. Na levetkőztem, itt megint késtün kegy fájásnyit, mert mondta a doktornő hogy hoz kórházi hálóinget, ezért nem vettem fel az enyémet, de kiderült hogy elfogyott, szóval mégis az enyém lett a nyerő (tényleg nem jött ki belőle a folt
) Na felmásztam a vizsgálóasztalra, (megint 2 fájás...) doktornő közli, hogy fáradjunk át a szülőszobába, mert eltűnt a méhszáj....
Na itt padlót fogtam, de volt annyi lelkierőm, hogy átmenjek (kb 10 méter) ott belekapaszkodtam a bordásfalba, mert épp jött egy fájás, doktornő mondta hogy feküdjek le, én meg mondtam hogy nem akarok fekve vajúdni.... iszonyatosan el voltam szánva hogy engem nem fognak lefektetni (asszem nem fogtam fel akkor ezt az eltűnt a méhszáj dolgot teljesen) de a doktornő meggyőzött, hogy higyjem el, hogy ahogy lefekszem jönnek majd a tolófájások, és fekve tudják legjobban a gátat védeni. Nemigazán akartam fekve szülni, főleg ott nem, ugyanis abban a szülőszobában franciaágy van, se lábtartó, se kapaszkodó semmi, de beláttam hogy itt már nincs idő kisérletezni. Lefeküdtem, és abban a pillanatban robbanászszerűen jött a nekem nyomni kell érzés. Elég hosszú fájás volt, de a megdöbbenéstől elszalasztottam
így vártuk a következőt
A fájás első felében egy nagy nyomásra már kint is volt a feje, majd egy rövidke légcsere után kint is volt a kis tökmag, egyetlen fájás alatt
Igaz kicsit hangos voltam, de tényleg nagyon rossz volt kapaszkodás nélkül nyomnom...
Liza ahogy kint volt nyekergett, de hallottam hogy szinte fuldoklik a nyáktól, elég sokáig szívták is neki (persze nem volt ideje kipréselődni a tüdejéből...) de utána éles hangon felsírt
Akkor megkérdeztem hogy ugye kislány? MOndták hogy igen az
Tamás elvágta a köldökzsinórt, nekem felmutatták a kicsit és vitték is el, mert elég szürke volt a bőre. Mint utóbb megtudtam, a nyakára és a lábára is rá volt tekeredve a köldökzsinór, valószínüleg emiatt volt szürke, és az apgarja is 8 lett csak. De pár perc múlva hozták is vissza és letették mellém
Tamást lezavarták, hogy mostmár menjen a felvételire, engem meg átnéztek. Gátmetszés nem volt, nem repedtem, egy ici-pici felületi sérülés volt, amit nem kellett varrni (mára be is gyógyult még csak nem is érzékeny), viszont a doktornőnek nem volt egyértelmű, hogy az egész lepény kijött-e, így kitörölte a méhemet. Nahát, ez elég tyar érzés volt, nagyon fájt, de gyorsan túl voltunk rajta, és közben én Liza pofiját simiztem (mert csak azt értem el...). Mire visszaért Tamás, végeztek is, és otthagytak minket hármasban
Ekkor küldtök el az sms-eket, közben Tamás dédelgette a kislányunkat, aki kb fél óra után megunta a dolgot és elkezdett sírni, így kapott cicit, és majd fél órán keresztül szopizott
Nagyon meghitt volt az egész, a félhomályban 3-asban a franciaágyon
2 óra után felkeltem, lezuhanyoztam, pisiltem
(megváltás volt) majd üldögéltem (!!!) egy kicsit a fotelban Lizával, mert nem volt szabad ágy. (Nuska, 26 baba volt az osztályon, 6 babával csak a nőgyógyászaton fértünk) utána átsétáltam, karomon a kisbabámmal a kórterembe, mögöttem Tamás a pakkokkal
Olyan büszkén mentem, nagyon jó érzés volt
Utána Tamás hazament, mert már elmúlt 6 óra, 7-kor meg ugye költeni kell a kölköket. Mi meg pihiztünk. Nagyon, nagyon szép élmény volt a zsülés, tényleg mindenkinek ilyet kívánok, de azt a parát, hgoy beérünk-e a kórházba, azért szívesen mellőztem volna
Még jó hogy 5 percre lakunk a kórháztól, és hogy éjszaka lévén nem volt forgalom
Most végre itthon vagyunk, és kirobbanóan jól érzem magam. Nem fáj semmim, se ott lent, le a hasam, semmi (na jó, a melleim, azok igen) nem vagyo kfáradt, és vérzésem is alig van már. Már voltunk lent Lizával, el kellett menni a receptjeiért (mert persze Tamásnak ma mennie kellett dolgozni) megnézte a doktornő, és utána eljött hozzánk a védőnő is. Lassan pedig ébresztem őkelmét, mert egy óra múlva menni kell a nagyokért, akik már alig várják a kistesót
Puszilok mindenkit,
Zsu és Liza