én próbáltam ergo-t és mei tait is és nem éreztem azt az ég és föld különbséget. A mei tait viszonylag egyszerűbb szorosan kötni, de az ergo-nál vagy a manducánál sem ördöngősség. Viszont nem elhagyható, mert különben ahogy Cerceluska írja lóg a gyrek, meg billeg. Szóval amikor az ember lánya felveszi az ergo-t/manduca-t akkor a pántokat jó szorosra kell húzni. Illetve éppen megfelelőre. Ha viszont egyszer beállítottad magadra(és mondjuk más nem használja) akkor tényleg csak magadra kapod, semmi kötözés.
Nekem a mei tai-ban leginkább az tetszik, hogy annyira egyszerű és sokkal kisebb helyen elfér összehajtva mint az ergo.
még Maminti régebbi kérdésére:
én mániákus hordozó vagyok
de valahogy Iván születésénél ez elfelejtődött és kellett hozzá pár hónap mire végre visszataláltam.
hihetetlenül sajnálom, hogy akkor még nem tudtam háton hordozni, megváltás lett volna. Mire megtanultam, ő már nem igényelte az egésznapos hordozást. Azért még mindig nagyon sokat viszem és sokszor főzök úgy, hogy ő közben a hátamon. A bevásárláskor meg mindig ott a helye.
De most már nehéz és nagy. A konyhában mindig vigyáznom kell, hogy a lábával ne verjek le semmit(rosszabb esetben ne lógjon bele a forró olajba
) és ez kényelmetlen. Azokat a házimunkákat amikhez hajolgatni kell, már nem hordozva végzem. Ha otthon vagyunk, akkor ágyban altatom.
Néha Hanát is viszem még, olyankor Iván ül a bevásárlókocsiban, de ő már tényleg nagyon nehéz, viszont igényli ezt a fajta testi kapcsolatot. Ha Hanával a hátamon kell bevásárolnom, akkor bizony utána sajog a térdem, a gátam, mindenem. Szóval ha lehet lebeszélem róla a kisasszonyt.
Leginkább séta alkalmával szeretek hordozni, amikor van tér és hajolni is ritkán kell.