Brigi
Még mindig semmi???
Lépcsőzz, vagy esetleg este kapd el apát
Ezeket szokták ajánlani
Na, megpróbálom összefoglalni a szülést
Szóval, március 9-re voltam kiírva.
10-én reggel még lementem a terhestanácsadásra, és ott a doki már beírta a kiskönyvembe, hogy vegyenek fel a kórházba. Be is autóztunk Komáromba, fél délre értünk a szülészetre. Az épp ügyeletes orvos és nővér kérdőre vontak, hogy mit keresek ott, miért nem reggel mentem, mikor csak 8órakor van betegfelvétel. Elmagyaráztam nekik, hogy mert reggel még tanácsadáson voltam... A doki úgy megvizsgált, hogy köszönöm szépen... Úgy éreztem, a létező összes ujja ott volt
és utána el is kezdtem vérezni. (Bezzeg az én dokim úgy vizsgált mindig, hogy szinte nemis éreztem, és nemis véreztem!)
Elfoglaltam a helyemet, a szobában 2 anyuka volt a gyerkőcével.
Este az NST nem nagyon mutatott fájásokat, persze nemis voltak
Másnap reggel NST, majd kaptam fél órán keresztül oxitocint, és közben NST-n figyelték, hogy hogyan reagál a szervezetem rá. Hát egy idő után már éreztem fájásokat, a gép 90es értéket jelzett.
A fél óra letelte után sétáltam, visszamentem a szobámba. Olykor olykor éreztem enyhe fájásokat, de aztán szép lassan elmúltak a délután folyamán.
A dokim bejött, csinált ultrahangot és meg is vizsgált. Ekkor 3500grammra becsülte a gép a baba súlyát. A vizsgálat most egy picit fájdalmas volt, és kiderült, hogy már 2 ujjnyira nyitva a méhszáj. Azt mondta a dokim, ha csütörtökig nem történik semmi, megint kapok egy kis oxitocinterhelést, és burkot repeszt.
Este NST, ami megint semmi fájást nem mutatott
Másnapra, vagyis szerdára előírtak egy kis magzatvíz vizsgálatra.
Éjjel semmit nem aludtam, mert olyan furcsa fájdalmat éreztem 5-10 percenként. De mivel azt mondták, hogy fájáskor bekeményedik a pocak, és nekem nem keményedett, nem tulajdonítottam neki jelentőséget, csak vártam, hogy minél előbb reggel legyen.
Szerda reggel megijedtem, mert épp az volt az ügyeletes orvos, akitől rettegtem még a decemberi vizsgálat miatt. De most kellemesen csalódtam benne, úgy vizsgált, hogy meg se éreztem
és nagyon barátságos volt, bármit kérdeztem, elmagyarázta! A magzatvíz tiszta volt.
Este ismét NST, ami semmi fájást nem mutatott, pedig egész nap éreztem azt a furcsa fájdalmat ott lent. Mondtam is a szülésznőnek, de elintézte azzal, hogy biztos készül a medencém a szülésre, és azt érzem ahogy tágul.
Elmentem lefeküdni, de nem tudtam elaludni, mert csak nem szűnt meg az a furcsa fájdalom, ami igazából nemis fájdalom volt, meg se tudnám fogalmazni, hogy mit éreztem.
Este 11kor felajánlottak egy kis fájdalomcsillapító gyógyszert, de mivel eleve gyógyszer ellenes vagyok, nem kértem!
Éjfél körül már 3 percenként, néha percenként éreztem azt a furcsaságot. Már guggoltam fent az ágyon
Aztán éjjel fél 2kor épp benézett a szülésznő a szobánkba, és kérdezte miért guggolok az ágy tetején
Mondtam neki, hogy olyan furcsát érzek ott lent. Egyből kimentünk a vizsgálóba. Na, ő tényleg úgy vizsgált, hogy semmit nem éreztem belőle
3 ujjnyira nyitva voltam. Megkérdezte melyik dokinál szülök, mert telefonál neki. Én meg csak azt hajtogattam, hogy de hiszen én még nem készültem fel a szülésre
Megnyugtatott, hogy pedig most megyünk szülni, és hát különbenis erre vártam már 9 hónapja
Felajánlotta a beöntést, de nem kértem
Elmentem lezuhanyozni, és telefonáltam a férjemnek, hogy nagyon siessenek, mert itt az idő. Ez 1:50kor volt. Felvettem a kórházi szülőrucit, nagyon csini volt
fehér, és elől végig nyitott, a nyakrésznél volt egy kis kötő
Időközben megérkezett a dokim is, és burkot repesztett 2:20kor. Ez egy kicsit kellemetlen volt, és szerintem egy hangyányit rá is segített kézzel a tágulásra.
Még bementünk a helyemre, hogy az érzéstelenítő szurimat bevigyem a gátvarráshoz. A doki is jött velem, és szólt,hogy siessek, ha nem a folyosón akarom kipottyantani a gyereket
Ekkor már ideges is voltam, mert a férjem még sehol nem volt! A szülőszobából rátelefonáltam, megnyugtatott, hogy mindjárt itt lesz.
Közben a szülésznő beadott egy kis oxitocint a hátsómba 2:30kor. Mondtam, hogy de én nem kérek ilyet
Azt mondta a saját érdekem, mert így méggyorsabb lesz a szülés
Na, ekkor betoppant a férjem, már kórházi öltözetben
Közben egyre többen lettek a szülőszobában, én meg megkérdeztem minek ide ennyi ember
2szülésznő, csecsemős nővér, doki. Nekem sok volt ennyi ember, így kiment a csecsemős nővér
Megjegyzem, burokrepesztés, oxitocin ellenére nem erősödött a fájdalom, pedig azt mondták, hogy fog... Hát nem lett igazuk
2:40kor felfeküdtem a szülőágyra, berakták a kengyelbe a lábam. Eddigre már teljesen eltűnt a méhszáj. Kérdeztem, hogy meddig fog tartani a szülés. A doki 20 percet mondott. Ekkor direkt ránéztem az órára, 2:45 volt. Szólt, hogy ha jön a székelési inger, akkor nyomhatok. Hát nekem olyan nem jött
Csak megint az a furcsa érzés, mint előtte. A doki belémrakta a kezét, és ő mondta, hogy közeleg a fájás, de még ne nyomjak, aztán hogy na most nyomjak. Hát az első nyomást elcsesztem, mert kiengedtem a levegőt a számon és kiáltottam is egyet
Megmagyarázták utána, hogy hogyan is kell rendesen nyomni. A fájásokat nem éreztem, így mindig a doki szólt, hogy mikor kell nyomnom. Nyomtam, de alig volt erőm. Szóltam is, hogy semmi erőm, mert 2 napja nem alszok, és nemis eszek
A szülésznő óvatosan segített kintről, de nem a hasbakönyöklős módszerrel, hanem valami finomabb változattal. Aztán egyszercsak gátmetszés. Ekkor megkérdeztem, hogy hol a baba feje. Pont ott, ahol lennie kell, hangzott a válasz
A nyomások közötti szünetekben mindenféle hülyeséget kérdeztem, meg mondtam is
Na, vágás után még 1-2 nyomás, de már teljesen elfogyott az erőm. Aztán rámszóltak, hogy szedjem össze mindenem, és nyomjak, és meglesz a baba. Nyomtam, minden beborult előttem, és csak a doki hangját hallottam, hogy még, nyomjak még, ne hagyjam abba. Ekkor valami olyan hatalmas földönkívüli erő kapott el, hogy sikerült addig és úgy nyomni, hogy a végén kicsusszant a bébi 3:05kor
Igaza volt az orvosomnak, mert pont 20 perc volt a szülés
Rögtön rámtették 5 másodpercre a picit, megpusziktam és felkiáltottam, hogy van haja
elnyisszantották a köldökzsinórt, majd elvitte a csecsemősnővér, aki után utánaszóltam, hogy mérje meg, hány centi a talpa. A férjem végig mellettem volt, fogta a kezem, a fejem, és vizesborogatott. De amint lehetett, ment fotózni. Ezidő alatt a doki összevarrt. Hát, ez volt a legkellemetlenebb az egész szülésben. A végefelé már kérdezgettm, hogy még hány öltés lesz, mert már befejezhetné
A doki csak vigyorgott, hogy már nem sok.
A 2órás megfigyelés alatt kint feküdtem a folyosón, a férjem adogatta a szőlőcukrot, meg ásványvizet. Szegénykét úgy sajnáltam, mert beszélt hozzám, de annyira fáradt voltam, hogy fel se fogtam mit mond, csak néztem ki a fejemből. Amikor meg megszólaltam, csak azt hajtogattam, hogy soha többé nem szülök, mert annyira fájt ahogy ment ki a gátvarratoknál az érzéstelenítő hatása.
Egyszercsak odébbgurulhattunk az ággyal, és a csecsemőosztály ajtajából nézhettem, ahogy a kicsifiam az inkubátorban heverészik
Olyan gyönyörű érzés volt, el is sírtam magam
59centi. 3750gramm, és a talpa 8 cm
Miután visszamehettem a helyemre, nemsokkal később hozták is a babát. Tovább nem részletezem, de a szopizás nem ment, nem tudta rendesen bekapni a cicit, hiába segítettek mindvégig a csecsemősnővérek
Én már kezdtem kiborulni, aztán belenyugodtam, hogy nekünk ez nem megy. Tejem se volt igazándiból
3 napig csak cukrosvizet kapott szegénykém, majd a 4. napon tápszert. Amitől olyan hasmenése lett, hogy sugárban "fosott". És mivel csak az ágyon tudtunk pelenkázni, átfosott a mellettem lévő ágyra. Másnapra elmúlt a hasmars, és hazajöhettünk
Összefoglalva: sokkal rosszabbra, fájdalmasabb szülésre voltam felkészülve. És bár ott, rögtön utána azt mondtam, hogy soha többé, pár óra eltelte után változott a véleményem, és bármikor szívesen átélném ezt a csodás érzést! A mai napig könnybelábad a szemem, ha eszembejut, amikor először megpillantottam a kis picifiunkat