Sziasztok!
Most végre van egy kis nyugi a nagy vendégjárás, babanézés után.
Komolyan, nem is a gyerek fárasztó, hanem a kedves rokonok, akik nem akarnak zavarni, de csak jönnek és jönnek... Persze örülök, hogy örülnek a babónak, meg segítenek is sokat, engem mégis fáraszt picit.
Szóval a mi kis történetünk:
4-én hajnali fél 1-kor elkezdett fájdogálni a pocakom. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most igaz fájás, vagy csak ál, mert néhányszor már volt az utóbbi hetekben, hogy csak ijesztgetett a babó, de egy idő után elmúlt a fájdalom.
Így szokás szerint vártam. Fél 5 körül azért felébresztettem a férjemet, mert már 5 percenként jöttek a fájások. Tanakodtunk egy ideig, aztán úgy döntöttünk, hogy a biztonság kedvéért elindulunk Pestre, hogy még a csúcsforgalom előtt érjünk be a kórházba. Legfeljebb hazajövünk, ha mégsem történik semmi. Így aztán fél 6 körül elindultunk Győrből Pestre. Fél 8-ra értünk a szülőszobára, ahol rögtön találkoztunk Csapó doktorral, aki pont akkor vette fel az ügyeletet. Csodálkozott, hogy mit keresünk ott, mivel csütörtök délután voltunk nála, és akkor még teljesen zárt volt a méhszáj. Megvizsgált és ő is meglepődött, mert kiderült, hogy 2 ujjnyira nyitva vagyok.
Innentől gyorsan peregtek az események, előkészítés, burokrepesztés, egy kicsi oxy, és 11.40-kor már kint is volt Luca.
Csapó doki nagyon profi volt, szinte folyamatosan ott volt velünk és segített. Elintézte, hogy 2 ágyas szobába kerülhessünk, ahol később Benettke is csatlakozott hozzánk Zétivel.
Egy Réka nevű szülésznő volt a másik segítség, ő is nagyon kedves volt, és végig figyelemmel követte az eseményeket.
De a legtöbbet a férjemnek köszönhetem, aki végig bíztatott és szurkolt nekünk.
A szoba szuper volt, jó volt, hogy ott lehetett velem Luca, és a látogatók is bejöhettek. A csecsemősök folyamatosan rohantak, mert közel 30 gyerkőc volt az osztályon, de ha kérdeztem tőlük valamit, válaszoltak, és próbáltak segíteni.
Szóval számomra nem volt rossz élmény sem a szülés, sem pedig a kórházban eltöltött idő, akár most újrakezdeném az egész mókát.
Persze előbb még nevelgetjük picit Lucát, aztán pár év múlva jöhet a tesó!
Ha szeretnétek képeket nézegetni, az alábbi linken találtok "néhányat":
web.kabelnet.hu/maj.lorant
Viki