A mai nap nekem már reggel rosszul kezdődött. (Sőt, már tegnap este.) Bár azt, hogy ez nem az én napom, csak néhány órával később fogalmaztam meg.
![Kép](http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/clipart/happy.gif)
Este azon buktam ki egyébként, hogy már megint úgy ment el aludni a férjem, miközben én neteztem, hogy égve hagyta a tévét, az összes villanyt, amit használt, (vagy más használt korábban, de addig se kapcsolta le), be se nézett a gyerekekhez, ahol ugyancsak égett a villany, és azt se mondta, hogy jóéjt.
Reggel persze megint én ébredtem a gyerekzajokra, noha ő feküdt le korábban, noha neki kellett dolgozni menni amúgy is - tehát jó alkalom lehetett volna arra, hogy én később keljek, ha már neki úgyis fel kell kelnie, hát adhatott volna ő enni a dedeknek. Aztán akkor kapott el a harctéri idegesség, amikor már minden gyerek ébren volt, kint hétágra sütött a nap, ezek meg csak az egyre nagyobb rumlit csinálták mindenhol, közben ezerrel nézték a tévét, és hiába próbáltam őket rávenni, hogy menjünk ki a napsütésre. Eközben senkinek nem jutott eszébe, hogy ami ruhát levetett magáról, azt esetleg a helyére is lehetne tenni, ha kértem őket erre, nyafogtak, nem és nem. Nagy nehezen elindultunk. Már az ajtóban megállított a szomszédasszony, akinél most vendégeskedik az egy szál unokája, látta, hogy nálunk teljes a káosz, őrült a hangzavar, mindenki össze-vissza futkos, erre nekilát panaszkodni, hogy az ő kis "uncsija" éppen rosszkedvű, mert új fülbevalója van, és emiatt nyűgös. Jó. Kászálódunk ki a liftből a négy gyerekkel, ketten a babakocsiban, ketten itt-ott, egy "kedves" kollegina nyitja nekünk a liftajtót - naná, be akart szállni -, mondom: köszönöm, bár az igaz, hogy nagy volt a zaj, tolatok ki a gyerekekkel, még fel sem fogtam, hogy kint vagyunk, de már hallom az epés megjegyzést: köszönöm! Hát nevel a jóasszony! Eszébe se jut, hogy esetleg ő volt süket, nem érdekli, hogy négy gyereket terelgetek és éppen nem az udvarriassági formulákkal vagyok elfoglalva, hogy hagyjon talán két másodpercet arra, hogy rámosolyogjak a "jóságáért"! Na itt már kezdett eldurranni az agyam. Lejutottunk a közeli rendezvényre, ahol amolyan télnyitó buli volt odaszállított hóval, sílécekkel, satöbbi, nem is lett volna rossz, ha nem a mai kor divatja szerint, maximális túlhangosítással szervezték volna. Gyerekek, olyan hangzavar volt, hogy a saját hangomat se hallottam, nemhogy a gyerekekkel tudtam volna beszélgetni, hát még utánuk kiabálni, amikor elszaladtak!
![Kép](http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/clipart/sad.gif)
![Kép](http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/clipart/happy.gif)
Na ekkor már tényleg mefogalmazódott bennem, hogy a mai nap nem az enyém.
Eztán már csak annyi történt, hogy jól otthagytam az egész bagázst, elmentem bevásárolni, láttam egy klassz sapka-sál-kesztyűt, de nem tudtam megvenni, hazafelé viszont kiszakadt két joghurt és ellepett mindent, ráadásul elmentem egy bútorbemutatóra 10 euróért, ami tavaly úgy nézett ki, hogy össze-vissza kényeztették a látogatót mindenféle földi jóval, borral, sajttal, pezsgővel, olajbogyóval, stb. de idén nem volt semmi sem.
![Kép](http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/clipart/sad.gif)
Hát így nézett ki a mai nemenyém napom.
Kíváncsi