én azt gondolom, ez sem szentírás. a lényeg, hogy baby led, azaz a gyerek igényét figyelembe véve alakítjuk az életünket.
Szóval ha ded annyira éhes, hogy nincs türelme a kajával bíbelődni, akkor persze megetetjük. Ilyen esetben gondolom elég gyorsan végez az ember a püré szájba adagolásával. Ha viszont inkább ő próbálkozna akkor hagyjuk.
Én úgy voltam vele, addig voltam nyugodt amíg szopizott. Addig tudtam, hogy nem hal éhen. Ma már azt is tudom, hogy akkor se hal éhen ha 3 napig, csak a reggeli kakaóját issza meg, de azért nagy para volt amikor a szopi abbamaradt. Mert BLW ide vagy oda, Hana pocsék evő. Cukorból és csokiból persze bármikor bármennyit, de ott meg én nem engedek.
Sáfrány, Jucuu,
Iván mindjárt másfél éves és kb most kezdte el lenyelni a kajákat. Eddig csak megrágta és tolta is ki a száján. Hát jól begyakorolta ezt a rágást mielőtt a nyelésre áttért az biztos
Amíg a kamrában van étel, addig nem hal éhen a gyerek, ez tuti.
ennek a BLW-nek egyéblként az is lenne a lényege, hogy próbálod nem elrontani az evő ösztönét a kölöknek (pl csokival, tukmálással), így ő ha mindig kerül mindenféle(fehérje, gabona, zöldség, gyümölcs) az asztalra akkor pontosan érzi majd melyikre van szüksége. Na és ugye ott a cici is kéznél.
Nekem is próbáltak olyat tanácsolni, hogy szoptassam kevesebbet, majd akkor biztos fog enni. Szerintem ez agyrém! Szorítsam vissza a 99%-ban tökéletes anyatejet, az igencsak kétes minőségű szilárd táplálék kedvéért???? Mégha mindenből biot is veszek és szuper tudományosan utánanézek mit mivel, akkor se fogok tudni olyan összetetten tökéletes táplálékot elé tenni mint az anyatej.
kupi/maszatolás
hát nem mondom, hogy megúszható, de azért nem kell térdig a maszatban járni. Szerintem egyébként egyik gyereknél sem megúszható. előbb vagy utóbb minden gyerek elkezd önállóan enni és az bizony maszattal jár, bárhány évesen/hónaposan kezdi.
Természetesen én se szívesen nézem, hogy "tiszteletlenül" bánik az étellel. Ezért mindig csak egészen apró falatokat adok. Egy répakarikát szét lehet nyomni kísérletképp a tálcán, de a többit elveszem ha nem a szájába kerül. Dobálni se engedem az ételt, és az unaloműző trutymákolásnak is mindig véget vetek. És persze a ded korától is függ hogy mit nézek el neki.
az ikeás műanyag tálcás etetőszék és etetőkabát nagyon bevált.
persze minden evés után fel kell seperni és ha rendes volnék fel is mosnék az asztal alatt, de nem vagyok rendes csak a nap végén.
nálunk is az a tapasztalat, hogy apát jobban zavarja ha maszatos a gyerek. persze ő nincs otthon egész nap ezért nem látja azt a folyamatot, amiből te levonod a következtetést, hogy teljesen felesleges és idegtépő mindenki számára, másodpercenként törölgetni a gyereket. Ilyenkor rá kell bízni ezt a feladatot. Apák sem hülyék, hamar belátják, hogy nem lehet úgy végig enni egy vacsorát hogy folyton a gyerek arcának tisztaságát figyelem. Nálunk legalábbis így volt.
Nekem anyósommal nagy szerencsém van, mert bár tudom, hogy fura neki, egyetlen szó nélkül alkalmazkodik az elképzeléseimhez, sőt ma már ő is élvezi a műsort amit a gyerekek nyomnak.