Sziasztok!
Köszönjük szépen a köszöntéseket!
Mindenki alszik, jövök kicsit mesélni.
A történet ott kezdődött, hogy még a kórházban közölték, hogy nem anyakönyvezik a Dévát, mert nem kértünk szakvéleményt a Nyelvtudományi intézettől.
Én ezen kicsit kiakadtam, hogy minek a külön szakvélemény, amikor egy 1997-es kiadású utónévkönyvben találtuk a nevet, meg egyáltalán, Magyarországon magyar állampolgárságú szülők magyar gyerekének miért kell engedélyeztetni egy régi magyar név viselését?!
Mikor hazamentünk, írtunk nekik, megírtuk, hogy melyik könyvben találtuk, meg, hogy férfinévként IS szerepel ugyanebben, aminek a viselését ők már korábban engedélyezték, és erre való tekintettel engedélyezzék mint női nevet is. Erre kedden jött a válasz, hogy nem engedélyezik, mert az férfinév. Azóta megtaláltam még két könyvben, meg az Annácska-féle sorskönyvben is benne van. Interneten is több helyen szerepel, meg a jelentése szerint is női név kéne hogy legyen, mivel az ószláv 'deva' szó szüzet, leányt jelent, ebből lett a szláv nyelvekben a lány szó. Déva vára is innen kapta a nevét (ellentétben sok várral, várossal, amik az első tulajdonosról lettek elnevezve), utalva ezzel a befalazott szüzekre. Még akarok beszélni a Nyers Csabával, ő a szerzője az egyik könyvnek, a száma már megvan. Egy őszi Kismamában meg egy olyan kislányról volt szó, akinek engedélyezték, hogy Gyárfás legyen a neve, tehát még azt sem tudom elfogadni, amire hivatkoznak. A kislány anyukáját már megtaláltam az iwiw-en, neki is írok, megkérdezem, nekik hogy ment a dolog. A legjobb, hogy még azt is odaírták a bunkók, hogy a Bélát és a Gézát sem engedélyezik! Mintha ez ugyanaz a helyzet lenne!
Fellebbezni náluk nem lehet, de azért fogok még nekik írni a jövő héten. Ha azt is elutasítják, akkor már csak a bírósági út van, azt írják a honlapjukon. Röviden ennyi. Én tiszta ideg vagyok! Olyan neveket engedélyeznek, hogy csak néz az ember (legalábbis én), ezt meg nem!
Tünde!
Hú, ez elég durva.
És ez a korszak mindenhol elérkezik? Nálunk eddig csak fiúk voltak a családban, így betudtam annak az ilyesmit.
Én ugyan még nem vagyok illetékes, de valahol azt olvastam, hogy az ilyen helyzetben a gyerekek a szülők figyelmét akarják felhívni, és az a legjobb leszoktatás, ha nem azzal a gyerekkel kezdesz ilyenkor foglalkozni, amelyik épp ütött (arra úgy kell tenni, mintha ott se lenne), hanem a sértett felet kell elkezdeni vigasztalni, és nagyon megértőnek lenni vele. Így a verő fél azt érzékeli a helyzetből, hogy nem éri meg ütni, mert akkor a másiknak jó lesz, vele foglalkoznak a szülők.
Mindenesetre, ha találtok megoldást, majd írd meg, hadd okuljak belőle.