Zsunya!
Nekem az úgy jött. Egy időben én is szerettem volna mesélni a kölyöknek, de ő éneket akart. Aztán kb. két éves volt, amikor a képekről kellett mesélni(nem a szöveget olvasni), de az éneklés akkor is maradt. Aztán jött a meseolvasás, de én csak énekeltem rendületlenül. Most lassan négy éves, néhány hete nem olvasunk, hanem mesélünk neki magunkról, ezt is ő kérte. Van, hogy ő mesél nekünk, hasonlóan, mint Gy. Zsuzsánál
Ez vagy az ovi, vagy a kor hatása, nem tudom.
De ettől függetlenül minden este énekelnem kell az "anyás" dalt. Kétszer, mert a lányom is ettől alszik el
.De neki sem kell még a mese este.
Ami a nagyobbnál nagyon "bejön", az az, ha rajzolok valamit, és azt mondom neki, hogy ez egy busz, tele emberekkel, és arról beszélgetünk. De valahogy az írott mese klasszikus felolvasása nem köti le, azaz nem adja vissza másnap azt, amit hallott. Viszont amit az apja mesél neki esténként, azt másnap visszamondja nekem, szinte szóról-szóra.
Bár ő tévézni is csak mostanában kezdett, eddig az sem kötötte le, csak a Teletubbies
. Úgyhogy nemtom.
Ezt most jól elmondtam. Bocs. Késő van. Vagy korán.
Csi