Atiapuka!
Azt hiszem, lassan eljön az ideje, hogy bánatunkat sörbe fojtva rendesen kipanaszkodjuk magunkat a nökröl... Amugy igazad van.
Hölgyek, EviC, Evey, Eva, Névtelen!
Jéé, csupa Éva... hogy is van az a régi sztori az almárol, a nöröl, meg a szegény ártatlan pasijárol??
A problema szerintem nem a feledékenység, a gyökerek mélyebben vannak. Volt erröl korábban sokat szo tavaly.
Szerintem másak a szerepkörök, más a problémakör, más a szokincs a két ember között. Alapvetö kommunikácios és kapcsolati problémát jeleznek ezek az aproságok.
Ezek jelek, tünetek.
Nem tetszik a jellemünk? Tetszett volna gondolkodni, mielött gyereket szültök nekünk. A gyerekeinben az összes rossz tulajdonságaink ott vannak szépen elosztva.
És veletek meg lehet beszélni a mi problémáinkat?
Evey mondja, nem lehet leüni beszélni vele. Nevtelen: 30 eves embert nevelni... nem irigyellek. De Te is éppen azt mondod, hogy képteleség a kommunikácio egy ühüm-re képes embertöl. Ez az kapcsolat betegsége, és tudni kell rola, és nem engedni elfertözödni.
Olvasgassál bele a válási topicba, és gondold végig, mit is akarsz, mit teszel.
Szabadság van, mindenki azt tesz amit akar, és utána szépen hordozza a döntésének a terheit.
A szeretet pedig nem türést jelent, ez téves. Ezt honnan veszitek? Eröfeszitésröl van szo, kölcsönös tiszteletröl, önnevelesröl, páros kalandrol, nem puszta érzelmekröl, de ez is közhely.
Vegyétek észre, hogy a bajaink egymással tipikusak, nagyon is hasonlo cipöben járunk. Olyan ez, mint a járvány. Mindenki ugy szurja el, ahogy tudja.
Feleségem véleménye: nem birom idecsalni. De a nyári találkozóra biztosan, ott majd kikérdezheted, és visszahallhatod rolam is az általatok emlitett negativumokat.
Eva! Hogy mit kapsz? Egy széles mosolyt. Részben nem volt kedvem folyton a
jelet nyomkodni, másrészt néha a pasiknak is nagyon-nagyon elege tud lenni a feleségükböl. (Atiapu, mit szolsz, hm??)
Ildi: kösz.
üdv: Zsolt