Sziasztok Lányok!
Gyors szülésem története:
Kedd reggel elmentem vizsgálatra és ctg-re, doki közölte, hogy minden változatlan, teljesen rendben, ebből gyerek még nem lesz 1hétig
, és utána a ctg is hasonlót mutathatott, semmi fájás.
Mondtam, hogy éjjel volt 1-2 fura görcsöm, de mondták, hogy biztos jósló, tök normális.
Ezek után délután egyre többször jött ez a görcs és ismétlődött, 5 körül elkezdtem mérni, de nem volt rendszeres, volt hogy 20percig nem jött, utána meg 10-8-15 percenként talán.
Este 8 körül felhívtam a dokim, hogy elég erős, bár rendszertelen görcseim vannak + vmi véres váladék szivárog. Erre ő kicsit idegesen, hogy a vér lehet a reggeli vizsgálattól, a görcsök pedig normálisak, de ha ennyire aggódok, menjek be az ügyeletre és csinálnak ctg-t.
Be is mentem, ctg-n 1-2 fájás, de nem igazán nagy (szerintük), én alig tudtam felállni és az ügyeletes meg sem vizsgált, aláírta a ctg-t és közölte, hogy végeztünk.
Ezután hazavezettem, 5perc út, közben hívtam anyukám kétségbeesve, hogy én biztos hülye vagyok, de ez tényleg olyan mint amit magyaráztak és ha ez nem szülési fájdalom akkor én biztos nem fogom észrevenni mikor is jön igazán.
Mire hazaértem, ahogy kiszálltam a kocsiból, távozott nagyobb mennyiségű magzatvíz és ezután egyre sűrűsödtek a fájások és vagy még 2szer megindult a víz is, amit ugye fenntartással fogadtam, hogy ez már vajon tényleg komoly-e a múltkori szivárgás story után...
Hn. 9 körül mire hazaért a férjem, 5perces fájásaim voltak és iszonyúan szenvedtem. Ő hívta a dokit (mondtam, hogy én már fel nem hívom az előzőek után) és közölte vele, hogy szülünk..
!!
Vissza a kórházba, én alig tudtam összepakolni a maradék dolgokat, alig tudtam járni, fájások 3-5 percenként.
Mire beértünk, kb. f.10 körül, ömlött a magzatvíz és a kedves ügyeletes doki, miután megkérdezte, hogy na, visszajött? megvizsgált és közölte, hogy 2és fél újnyi, lehet hogy még ma gyerek lesz.
Ezután szülőszoba, szülésznőm hamar beért, én rohadtul szenvedtem, iszonyú erősek voltak a görcsök, mire megvizsgált majdnem 4újnyi volt, dokim alig ért be, gondolom végig fenntartással kezelte, hogy tényleg szülni fogok..
Mire megérkezett szinte látszott a gyerek feje, 2-3 nyomásra kint volt, hááááát annyira nem élveztem a dolgot, minden olyan gyors és fájdalmas volt, de mire kirepült a pici baba, hirtelen minden megszűnt körülöttem, vége lett a kínlódásnak és ott sírt Ő, annyira hihetetlen volt, láttam a férjemen is hogy csak néz és nem hiszi el, hogy ez történik.
Utána velünk volt egész éjjel, férjem is bent maradt, aludni persze nem tudtam, órákon keresztül csak néztem Mátét, ahogy ott szuszorászik és minden olyan békés és nyugodt volt...