Sziasztok!
Tulajdonkeppen nem is tudom, hogy kezdjem az irast, nehez ennyi ido tavlatabol osszefoglalni, hogy hogy is vagyunk.
Tomoren: jol. Bovebben: szokjuk egymast. Zsofival lekoltoztem a nappaliba, en a divanyon, o a jarokaban alszik. mert a fenti kisagyban nem hajlando aludni. Nem tudom, mi lehet az oka. Talan az, hogy itt huvosebb van, tudja a fene. Jogosan kerdezhetnetek, hogy akkor miert nem visszuk fel a jarokat. Hat csak azert, mert akkor napkozben nem tudnam hova tenni a lanyt.
Most mar vannak olyan ejszakaink, amikor csak ketszer kelt (megjegyzem ehhez baromi nagy szerencse kell), de en mar a "csak "haromszori szoptatasert is halat adok. Nagy atlagban egyszer felkelt ejfel es 3 ora kozott, aztan megegyszer 3 es 5 ora kozott. A gond inkabb csak az, hogy a masodik ebresztonel mindig meg kell kuzdenem azert, hogy visszaaludjon. Es ha fel 6 korul ker cicit, akkor abbol mar nincs visszaalvas. Szoval igy vagyunk, farasztjuk es szeretjuk egymast.
En is megprobaltam tapot adni Zsofinak, potlaskent, de az egesz project dugaba fulladt. Eloszor is alig talaltunk olyan cumisuveget, amit elfogadni (mi is a Tommee Tippee-nel kotottunk ki, mint Tittina). Aztan elfogadta, de kizarolag anyatejet hajlando inni belole. A tapira fuj. Szoval nincs megoldasom arra az esetre, ha egyszer tenyleg keves lesz a tejem. Ugy tunik, ha a tapit nem fogadja el, azert annyira piszkosul ehes nem lehet.
Abbahagyta azt az iszonyatos novekedest, amit a szuletese utani hetekben produkalt, most kozelit csak a 7 kilohoz. Szoval megnyult, a pofija is, komolyodik a lany. Es hogy mit csinal? Azt, amit az osszes tobbi baba. Forgolodik hatrol hasra (nem viszi tulzasba), nyujtogatja a fejet, mint egy teknoc, ragja az okleit ezerrel (nem cupizik, es a cumit sem fogadta el).
Rebeka no nagyon, mar az egesz napot ovodaban tolti (itt fel negyig tart delutan az ovi). Szereti, csak nekunk ugy tunik, az, amennyit bent alszanak, neki meg nem eleg. Ezert nyugos gyakran delutanonkent.
Valaki emlitette, hogy milyen rendes a ferjem, hogy munka mellett ennyire sokat segit itthon. Tenyleg rendes, de sajnos nem dolgozik. Eddig nyelvtanfolyamra jart, es az itthoni dolgokat csinalta (a konyhank meg mindig alakulofelben), aztan februarban otthagyta miattam a nyelvtanfolyamot. is.
A mi helyzetunk egy kicsit specialis, mert mi azert jottunk ki ide, mert en munkat kaptam. Tudtuk, hogy o elsosorban Rebekaval, aztan ha majd lesz tesoja, akkor vele lesz elfoglalva. Nem kis szomorusaggal tolt el, hogy en "csak" kilenc honapot leszek itthon Zsofival (augusztus utolso heteben mar dolgozok). Tobbet nem engedhetunk meg magunknak. Utana pedig a parom lesz itthon Zsofival, es o megy az oviba Rebekaert. Bebiszittert fogadni hihetetlen sok penz, akkor mar inkabb legyen a sajat apjaval a gyerek. Bolcsibe meg nem fogjuk betenni, nem ugy mint a belgak tobbsege, aki mar harom honapos csemetejet siman rabizza a dadusra.
Es hogy en hogy vagyok? Szamolom a napjaimat, amiket meg Zsofival tolthetek foallasu anyakent. Elvezem, hogy Rebekaval eleg sokat lehetek (neha nagyon fel tud bosszantani a kis boszorka), tanulgatom a flamandot, es probalom egyenesben tartani a haztartast, mig a ferjem a haz fontosabb reszein dolgozik.
Most hirtelen ennyi jutott eszembe. Felteszek nehany kepet, rolam sajnos nincsen, mert mindig en csinalom oket...
Es koszonom a hianyolast!
Puszi
Gem
Ezt ma reggel csinaltam az ablakunkbol