Jó reggelt mindenkinek!
Most iszom a koffeinmentes kávémat.
Igyekszem leírni a szüléstörténetemet:
Én már alapvetően bent feküdtem a pathologián a rossz vérképem miatt....
Hétfő hajnalban elment a nyákdugóm, és onnantól kezdve megindultak a 15 perces fájásaim. Először csak gyenge volt, gyengébb mint a menstruációs görcs. Anyukám, férjem jött látogatni, még a mekiből kértem is kaját, igaz hogy amikor jött egy fájás, már abba kellett hagynom az evést.
Jött a dokim meglátogatni, mondtam neki mi van, na rögtön megvizsgált (elötte az osztályos orvos is). Mondta hogy itt ma vagy holnap baba lesz. Ő most elmegy, de akkor visszajön majd, illetve küldi egy kollegáját este hogy vizsgáljon meg.
Na este 8-kor osztályos doki megint megvizsgált, rá egy órára küldte a dokim a másikat. Na neki már szólnom kellett, hogy várjuk meg a fájás végét... Majdnem 3 ujj volt. Mondták próbáljak meg pihenni. 10 órára már nagyon durva fájások voltak, a nővérkéhez kiültem a pulthoz, masszírozta a derekam meg ilyenek, de azt mondta amíg így mosolygok két fájás közt addig ez nem az. Na de ekkor meglátta a fájás alatti képemet. Osztályos doki ismét megvizsgált, és mondta, hogy mehetek is a szülőszobára (így a vajúdót nem is láttam:))
Mire leértünk hívtam a férjem, ő szólt anyunak is. A szülőszobán hívták a dokimat, én meg a szülésznőt. Mindenki extra gyorsan odaért.
Mire jöttek iszonyatosan fájt. Könyörögtem valami "drog"-ért, de mondták, ebben a stádiumban már nincs rá mód. Kicsit hülye szögben volt a babó, ezért 3 fájásonként fordulni kellett egyik oldalamról a másikra. Hát abba azt hittem többször belehalok. Itt ismételten valami cuccért könyörögtem ha jól emlékszem, de itt már csak mosolygott a dokim (hozzáteszem mindig mosolyog a drága)
Aztán jöttek a toló fájások, hát azt már megkönnyebbülésnek éreztem, de valahogy nem tudtam elég hatékonyan nyomni. Ekkor a szülésznő felvetette a vákum lehetőségét, na erre a tudatalattim úgy megijedt, hogy kinyomtam utána 2-3 fájásból a drágát. A gátmetszést nem úsztam meg, mert olyan erős volt, hogy nem volt mit tenni, de ez a legkevesebb az egészben.
Nem gondoltam, hogy ennyire fog fájni, és hogy mégis ennyire szép lesz. A férjem nélkül szerintem nem bírtam volna ki, pedig először nem akartam, hogy bejöjjön velem.
Odaadták kicsit a babót, de aztán a férjem kapta meg.
Varrásnál látták, hogy a kicsike kitette a könyökét kifele jövet, így belülről végigszántott hátra fele... Na ennek a varrása, gyerekek, na az rosszabb volt mint a szülés. Másfél órát tartott, még egy dokit hívtak, és ketten nyomultak a varrataimra.... A dokim el akart altatni (na jó most kivételesen nem mosolygott), a szülésznőm nem engedte, merthogy stram gyerek vagyok én..(utólag elmondta, hogy jól bírtam, és akkor nem babázhattam volna utána, meg nem is lehetne szoptatni, jegyzem meg nem mintha lett volna tejem)
Na szóval összességben várok még a felejtő hormonokra, de azért csodálatos, hogy Erik itt van a kiságyban, holott kicsit több mint két hete még a pocakom rugdosta belülről...
De minden rosszban van valami jó is, így a férjem másfél órát babázhatott ott rögtön. Megmutathatta anyukámnak,....
Na szóval hirtelen ennyi a story remélem nem hagytam ki semmit
A kis kép valóban Erik baba, nagyobban sajna nem megy