2001.06.13 08:41
Szerző: Anonymous
Nina!
Azt hiszem, részedrõl a legfontosabb az lenne, hogy ne aggaszd magad a dolgon. A kisebb fiam, aki egyébként egy totál nem válogatós gyerek (egyedül az ananászt nem szereti), most egy hónappal a 6 év elõtt kb. 16 kg (lehet,hogy már 17, de több biztos nem). És persze valahol 110 fölött van, tuti. Szóval a ti súlyotok tuti, hogy jó súly. Ha emellett egészsége is megfelel a korának, akkor valószínû, hogy summa summárum minden neki szükséges ételhez hozzájut. Innentõl kezdve a nem evése csak neked idegörlõ, és lehet, hogy ha megpróbálnád kicsit jobban ráhagyni a dolgot (persze ésszerû keretek között), akkor ugyanolyan szépen fejlõdne, te meg nem idegeskednél rajta, és egyszercsak rádöbbennél, hogy végül is nem eszik õ rosszul. Én a kicsiknél valahol tán ugyanabban a korban voltam így. A nagyfiam egy nagy evõ volt, az ikrek ketten ettek meg annyit, mint azonos korban õ egyedül. És válogatósabbak is voltak, fõleg a lányom. Aztán egy idõ után kezdtem nem törõdni vele. Most már egyáltalán nem idegesítem magam rajta (ja, a lányom úgy 18 kg, és közel 120 cm, most a hosszakat nagyon nem tudom, de úgy 3 cm van köztük). Szóval én valami olyasmit csinálnék, hogy az általam egészségesnek gondolt ételeket kínálnám, nem vészesen sûrûn, de akár úgy,h ogy elé rakok többfélét, és aztán ráhagynám, hogy mit eszik. Azt is ráhagynám, ha éppen semmit sem eszik. Evési lehetõségek között vizet adnék csak (semmi tea, vagy gyümölcslé, mert az jóllakat). Ja, és nálunk van egy olyan szokás, hogy a desszert (édesség, süti, puding, joghurt stb) feltétele, hogy egyen valamit (adott minimális mennyiséget) a fõtt ételbõl. (persze itt is hagyva szabadságot, teszem azt, ha nem kell a hús, akkor ehet csak krumplit, de akkor abból egyen meg egy kis tányérnyit). És csak akkor kaphat édességet, ha megette. Ha elõtte közli, hog ynem kell, mert tele a hasam, akkor nem jár a desszert se. Ez a lányomnál be szokott jönni, fõleg, ha a desszertbõl relative kevés van, és nincs kiporciózva, és ha nem igyekszik, a többiek megeszik és nem marad neki...
Ami az ovit illeti, változó. Lányom egy idõben csinált olyat az oviban, hogy az uzsonna kenyeret berámolta az asztal alá. POntosabban olykor csak a szalámit róla. Az óvónõ meg azt hitte, hogy megette, még dícsérte is. De az igaz, hogy az, hogy a többiek is ott esznek, az jó motiváció tud lenni.
Hús ügyben próbálkozz a darált húsos ételekkel (pl. a makaróni, az nagyon ment nálunk mindig, végül is tészta is, jó esélyes), vagy esetleg az olyan apróhúsokkal (pörkölt, brassói stb), amit jó apróra vágsz, és nagyon sokáig fõzöl. Én ezeket ált. így szoktam, tényleg, nálam egy adag pörkölt másfél két órát puhul, szinte teljesen szétfõ.
Remélem sikerül valamit hasznosítani belõle.
Ildi
Pethes Ildikó (pethesildi