Cinki!
TEljes mértékben igazad van. EGyébként ha már így észrevetted: itt a munkahelyen pontosan tudják, hogy miken mentem keresztül (5 éve vagyok itt) és a fiúk mindig szokták mondani, hogy olyan jó bejönni hozzám, mert ennek ellenére mindig mosolygok, vidám vagyok, viccelek és kedves vagyok velük. Jó persze csak azzal aki megérdemli, mert vannak itt olyan taplók, hogy az már nem is emberi.
Viki!
Két doki volt, meg két nővér, nem is hívtak be senkit egy jó darabig hallgattuk hogyan rihegnek-röhögnek. Amikor bementem még akkor sem hagyták abba. A papíromra szinte rá se nézett, azt várta tőlem, hogy én mondjam meg mi az a dolog rajtam. Én vagyok az orvos? Végül kijelentette, hogy ő nem is lesz most vagy 3 hétig majd jöjjek vissza húsvét után, a doktornő megcsinálja, vagy nem azt beszéljem meg vele. Tök jó, hogy egyik a másikhoz küldözget. Majdnem felrobbantam.
Tegnap is a körzetinél kismillióan voltak. Mondják a nevem, erre beront helyettem egy vérszomjas öreglány, hogy elfogyott a gyógyszere, és azonnal írjanak fel neki, különben is másodszorra van itt, és annyian vannak mint az oroszok....
annak idején az egészségügy is felmerült továbbtanulásnál, áldom az eszem, hogy bele sem kezdtem. Nekem nem lenne türelmem az ilyen betegekhez. De már a dokikkal is tele van nagyon a t...m!
Monic!
Mi jár abban a kicsi fejedben? NEm ám te is elkezdesz itt negatívkodni, ezen a héten most az én reszortom!
NEmone!
Én őszintén bízom benne, hogy a fájdalom amit éreztél babás tünet. És nagyon irigyelni foglak, ha beigazolódik. Várom a pénteki teszted nagyon. Vigyázz magadra addig is.