Sziasztok!
Végre van egy nyugis napom, nem kell sehova se mennem.
A tegnap délelőtti összejövetel, azért nagyon jó volt. De ami utána jött, abban nagyon elfáradtam, ráadásul egy hülye a parkolóban neki ment a kocsinknak, és még lapot se hagyott!
Ma addig aludtam, mint Zorka szokott.
És ma nem vagyok hajlandó semmivel se foglalkozni!!!! Csak az elmaradásaim pótlom a neten.
Szerencsésen túl vagyunk a festésen és a bordür felrakáson, persze ebben sokat segítettek a kedves szomszédaink.
A három fiú nagyon jól összehangolodott, persze nálunk csajoknál sincs gond. Olyan jó, hogy ilyen rendes szomszédaink vannak, és hogy ha kell mindenben tudunk egymásnak segíteni, és nem egyedül kell köszködnünk.
Katus!
Jobbulást Ancsinak! Remélem gyorsan túl lesz rajta, és legközelebb találkozunk!
Ildi!
Rékával minden oké azóta is? Neked pedig jobbulást a fogadhoz!
Anikó!
Köszönjük a tegnapi programot még egyszer, és bocsi, hogy megint úgy elrohantunk a kupit hátrahagyva, de sajna megint mennem kellett. Maja nagyon jól türi már, hogy mindenki szétpakolja a játékait.
Ibolya!
Gergő egyre bátrabb, szerintem még egy-két ilyen alkalom és nem lesz többet gond a barátkozással és a beilleszkedéssel.
Judit!
A húgommal mi is elég álomszuszékok voltunk, legalábbis amire én emlékszem. (Csecsemőkorunkra nem emlékszem pontosan
, lehet hogy anyukám mást mondana, főleg, hogy az asztmám miatt sokat éjszakázott velem. De ha jól voltam, iszonyat sokat bírtam aludni!) Megkülönben is Zorka egy hatalmas baba, lehet, hogy a gyors növés miatt fárad el ennyire???
Anita!
Most találkoztunk először, de a Boti azonnal levett a lábamról.
Imádom az ilyen kis srácokat (persze a többieket is, de most ő volt nekem új élmény!)!
Annyira aranyos, közvetlen, és a kellő huncutság is benne van. Nem esik senkitől és semmitől pánikba. A suliban is imádtam az ilyen karakán kissrácokat, még haragudni se tudtam rájuk igazán. Nagyon jót labdáztunk. És ahogy Zorkát etették a Gergővel, hát tündériek voltak. Ilyenkor sajnálom még jobban az előző babánkat, mert ő kisfiú lett volna, és én szerintem inkább kisfiús anyuka lennék.
De azért ne értsétek félre, Dóra babát is nagyon várom, és igazából csak az lényeg, hogy egészséges legyen. És különben is majd Zétin ki élem magam, míg Évi kiéli magát Dóra babán.
Aztán meg majd látjuk, mit hoz a jövő.
Szandra!
Tami kész hölgy már. Nagyon jól el lehetett vele beszélgetni.
Nagyon ügyes a szerepjátékokban és fantáziáját is jól meg lehet mozgatni. Szegény Edó eleinte nem volt nagyon formában, de a vége felé már ő is sokkal nyugodtabb volt. De majd legközelebb.
Anett!
Szonja olyan mint egy kis hercegnő, olyan kecses és finom, és milyen jól el tudja magát foglalni, akár egy könyvvel is!
Egyszer beiratkoznék hozzád egy fotós gyors talpalóra. Mindig is érdekelt, hogy hogyan lehet, a gépemmel jó, ill. jobb képeket csinálni. Szorgalmasan el is olvastam a két ujjnyi vastag használati utasítást, de mire a végére értem fogalmam se volt, hogy mi volt az elején. Én inkább gyakorlatiasabb vagyok, de a használati utasítást nem vihetem magammal mindig, és mire elovasnám újra, hogy abban a helyzetben mi a jó beállítás, már löttek a jó kis szitunak. Így eddig mindig érzésre próbáltam, na meg kihasználtam az automata beállításokat, de sokszor nem tetszenek így a képek.
Gyöngyi!
Kár, hogy megint lemaradtál, de sajna valakinek dolgoznia is kell.
Jó nagy rendelőd van, a mienk egy kis lyuk ehhez képest. Nagyon el vannak kényesztetve így a kollegáid, nálunk jó ha egy héten egyszer, de akkor is csak max 1 órát, van ott a védőnő ill. az orvos.
Így mi mindig kénytelenek vagyunk magunk ellátni a gyerekeket és dönteni, hogy mikor kell mentő, orvos vagy elég ha a szülő értejön. Mondjuk nálunk is csak hárman-négyen vagyunk, akik minden különösebb gond nélkül el tudják látni a vérző gyerköcöket is, a többiek eléggé rosszul tűrik az ilyen eseteket. Szerencsére én az adott helyzetben nem pánikolok be, és a vért is bírom, drasztikusabb esetben is csak után leszek rosszul egy kicsit, amikor már minden rendeződött.
Még a múlt héten voltunk a dokinál. Mikor nála voltunk, akkor a haránt fekvés helyett, már megint visszament medencevégűbe. Óvatosságból már jövő héttől kell ctg-re járnom, eleinte hetente, és a védőnő is egy héten kétszer nézi a szívhangot. Valamint két hét múlvára újabb Uh-t írt ki. Mindezek mellett minden nap számolnom kell, hogy ébredéstől mikorra rúg 10-et, és ha nagyobb az eltérés, vagy ha nem olyan erősen mozog, akkor azonnal be kell menni a klinikára. Ez persze engem az első két-három napban kiidegelt, mert Dóra baba össze-vissza mocorog. Az első nap egész délelőtt nem volt hajlandó megmozdulni, már majd nem sírógörcsöt kaptam tőle, és ott tartottam, hogy bemegyek a kórházba. De akkor nagy nehezen megmozdult egy picit, és egész délután szépen mocorgot. Másnap délelőtt kb más fél óra alatt meg volt a tíz rugás, de utána egész nap szinte alig mozgott.
Vasárnap éjszaka már megint majdnem bementünk a kórházba, mert délelőtt igaz mozgott, de csak alig érezhetően, és úgy déltől kezdve meg se moccant. Aztán persze egész éjszaka úgy rugdosodott, hogy alig bírtam aludni. Szóval kész vagyok, és most már végkép nem tudom, mikor lehetek nyugodt. De azzal próbálom magam nyugtatni, hogy végül is mi se mozgunk minden nap ugyanúgy. Ráadásul hétfőn legalább 5 percig kereste a védőnő a szívhangját, már kezdtem pánikba esni, mikor belerugott a műszerbe. És aztán nagyon halkan, de lehetett hallani a szívhangját, bár mindig arrébb ment, mikor végre meglett. Mire megszületik én lehet, hogy beleőszülök ebbe az egész megfigyelésbe. Bár próbálok nem sokat idegeskedni, hogy nehogy az legyen aztán a baj, de így nem túl egyszerű. Már azonis agyaltam, hogy kéne itthonra is olyan műszer, amivel meg tudom hallgatni én is a szívhangját, ha éppen nem hajlandó mocorogni. De gondolom egy vagyonba kerül egy ilyen ketyere és nem is lehet csak úgy megvenni?