Hajni,én ha kell bebeszélem magamnak,hogy nem vagyok depis
De nem vagyok. Csak a gondok..azok..mert itt is akad és az otthoni is félig-meddig az én vállamon vannak. Moat az van,hogy Attit ma hazaengedték a korházból,otthon van. 6 hétig még nem állhat rá a műtött lábára.És intéztem neki én innen egy járókeretet,úgy hogy felhívtam Bethlen Anikó nénit,a grófnét akinek van alapítványa és gyógyászati segédeszközökkel segíti kölcsönbe a rászorulókat.és Tamás mehetett volna a járókeret után,de neki nincs ideje..Ugyebár. Az apja pedig nem tud egyedűl kimenni a budira se.. Jó,mi?
Meg aztán letolta a fiam a rangom,hogy otthagytam a nyűggel a nyakán,és most jöhetne a barátjával Pestre és nem tud,mert ott van Apuci akit gondozni kell. De hogy az apja mai napig megengedi neki azt a luxust,hogy ott éljen,ne menjen albérletbe..szóval..nem depi csak..csak...robbanok.
És én is azt mondom mint Erika,hogy remélem fel tudsz állni a földről..
Oti,egy biztos. A macskák NEM hiányoznak tőletek. Tudom,nekem is volt,de olyan betegségeket hordoznak ami kisgyerekekre,terhesekre,és általában nőkre veszélyesek. z az egyik. A másik az,hogy otthon Tamásnak sárgaság után,meg később mononukleózis után automatikusan diéta volt előírva,és a SILIMARIN nevű tabletta. Egy hónap után úgy hoztam haza,hogy azt írta a paírján,hogy "stare ameliorata" és nagyobb volt a lépje és a mája is,de ez segített. A diéta s a Silimarin.