Sziasztok!
Hát a talit nagyot sajnálom
remélem lesz alkalmam bepótolni az elmaradásom.
Leírtam,hogy mi történt velünk az elmúlt időszakban,eredetileg nem ide szántam,de ide is bemásolom,hátha mégis elolvassnátok
World-be 7 oldal lett,szóval esti mese következik,dőljetek hátra.
Sziasztok!
Először akkor leírom, hogy mi is történt velünk 10-én hétfőn, végetvetve az értelmetlen találgatásoknak. Igen, én is sokat gondolkodtam, hogy miért történt és miért pont velünk, de ezt már visszacsinálni úgysem tudom.L Csak annak örülök, hogy tényleg szerencsésen végződött, mert akárhogy is nézzük, sokkal rosszabb is lehetett volna, amibe bele se merek gondolni, így is a frász jött rám. Továbbra is magamat hibáztatom és felelőtlen szülőnek tartom magam/magunkat, mert ez felelőtlenség, tudom, hogy vannak véletlen balesetek, de ez valamilyen szinten rajtunk múlott, mert ha becsukom rendesen azt a fránya gyerekajtót, mert ha nem megyek be a Dávid szobájába ruhát keresgélni az oviba, mert ha apja este becsukja a kiskaput, mert ha este nem zsákot ad rá, hanem pizsamát stb….. eddig azt hittem, hogy ilyen csak mással történhet velünk nem. Hát sajnos nagyon kell figyelni, mert másodperceken múlik…
Szóval ez reggel 6 órakor történt körülbelül, arra lettünk figyelmesek, hogy robaj és Réka felsír, akkor már sejtettük, hogy mi van, rohantunk gyorsan, de már lent volt a lépcsőalján a fordulóban. Ott volt a babatáska a sarokban, így nem az ablakba kötött ki. Nagyon vastag frottír zsák volt rajta, lehet ez is sokat felfogott az ütésből.
Apa felkapta gyorsan szegénykémet,ilyedt hangon sírt szegény, majd átadta nekem, nézegettük ,hogy mi jön ki rajta és hol, de nem láttunk semmit még 10 perc után sem. Mozgatta a testrészeit és tudatánál volt,(mutogatta az állatokat és mondogatta, amit szokott.(ott a baba, ott a kuta)leraktuk és mászkált, ahogy szokott. Megkapta a szokásos tápszer adagját,megitta,azán lementünk, tovább készülődni az oviba a Dáviddal.
Ahogy ott körözött az asztal körül, arra lettünk figyelmesek, hogy kihányta az egész adag kaját, sugárba. Meg se ijedt szegény, mi annál inkább, tudtam olvasmányaimból, hogy ez nem jót jelent. Agyrázkódás. Rögtön hívtam a Lakost doktort (házi gyerekdoki),még 8 óra sem volt. Elmeséltem neki, hogy mi történt,ő meg be is küldött gyorsan a Heim Pálba .Na akkor még jobban el kezdtünk aggódni, gyorsan felöltöztünk, Dávidot beadtuk a mamához, irány a HP. Fél 9-re már bent voltunk.
/Parkolni nagyon nehéz a kórház körül/
Bementünk a fő épületbe, rengetegen álltak sorba, Réka még mindig tök jól elvolt az apjánál. Nagy nehezen sorra kerültünk, akkor kiderült, hogy át kell mennünk a sürgősségi ambulanciára, a másik épületbe. Átsétáltunk ,szerencsére nem sokat kellett várni, felvették az adatokat, elmeséltük töviről hegyire, hogy mi történt és valamit kütyüztek rajta.
10 perc után kb. bemehettünk, nagyon nehéz volt addig is visszafogni Rékát, fel alá rohangászott a váróban.
Dr. Füle István vizsgálta meg először, elmeséltük, hogy mi történt, le vetkőztettük pelenkára, megvizsgálta a fejét meg a végtagjait ,és elküldött minket koponya ct-re, hasi uh-ra, és 72 órás megfigyelést rendelt el. (amit akkor még nem vettünk komolyan, azt hittük, hogy a vizsgálatok eredménye alapján dől el, hogy mi a teendő a továbbiakban)
Felmentünk az emeletre ,elég sokan vártak előttünk. Nem is tudtuk hirtelen hova kell menni, aztán rákérdeztem az egyik ablaknál. Több, mint egy órát vártunk az uh-ra és a koponya rtg-re is,de lehet,hogy még több is volt. Először a koponya ct-re hívtak be minket,le kellett fektetni egy ágyra és én is kaptam magam elé egy kötényt, a röntgen miatt. Kétszer kellett lefogni a kis fejét, (kicsit nehezen viselte a lefogást)oldalról és szemből is megröntgenezték. Megkaptuk a leleteket, majd következett az uh. Már megint jöttek új betegek, de minket még nem akartak behívni, pedig állítólag a gépben voltunk. NA akkor szóltam az aszisztensnek ,hogy mi újság,és akkor bemehettünk. Itt is mindent rendben találtak. És egyúttal megcsinálta a /kötelező/ hasi uh-t is. Itt is alig lehetett lefogva tartani egy helyben,10 perc biztos volt a vizsgálat.
Ezután visszamentünk az ambulanciára, de ott intett a nővérke, hogy a doktor megmondta, hogy felvesznek bennünket, menjünk át a D épületbe, mit akarunk itt? Én ekkor már sejtettem, hogy ebből itt tartózkodás lesz, de apa még ekkor se hitte. Azzal nyugtatgatott és magát is, hogy biztos megnézi valaki a leleteket, és mivel minden rendben van biztos nem kell itt maradni,főleg nem 3 napot,mert közben számolgattunk bőszen,hogy mennyi az a 72 óra, hogy 3 éjaszaka vagy csak 2,és hogy honnan számolják? volt időnk filózni rajta,mert időközben Réka bealudt,mivel már 11 elmúlt és a doktor úr se volt sehol,legalábbis a váróban ott lent azt mondták a várakozók.
Miután rákérdeztem, érdekes rögtön ott termett valaki és behívott bennünket, persze Réka aludt apa ölében bágyadtan, gondolom ez hatotta meg őket is jobban; felébresztettem,(szegénykémet nagyon sok trauma érte aznap, és még nem volt vége)hát szegény gondolhatjátok hogy nézett ki, ziláltan, nyűgösen. Itt is mindent rendben találtak, de a kórházi protokoll szerint itt kell maradni megfigyelésen. Bepróbálkoztunk, hogy inkább haza vinnénk saját felelősségre, de mondta a dr. úr, Csitáry Ferenc, hogy még nem mondott semmit,
én akkor kértem őt, hogy győzzőn meg minket, hogy miért kell itt maradnunk egy teljesen negatív leletű,mozgékony ,ép kedélyű gyerekkel. Ezt inkább nem ecsetelem, ha nem baj. Meggyőzött.
Ezt a cikket azért bemásolom. Dr, Sárközy Sándor írta,aki itt a sebészeten az osztályvezető főorvos.
Az agyrázkódásról
(Dr. Sárközy Sándor )
Az agyrázkódás a fejet ért direkt ütés vagy indirekt lökéshullám (pl. talpra esés) kapcsán létrejövõ múló funkciózavar, melynek jellemzõ tünetei :
· rövid tudatzavar (eszméletvesztés vagy zavartság)
· vegetatív tünetek : fejfájás, szédülés, hányinger, hányás, sápadtság, verítékezés
· a baleset körüli percekre vonatkozó emlékezetkiesés
Miért kell az agyrázkódással kórházba menni?
Mert kezdetben ugyanezek a tünetek észlelhetõk a veszélyes és alattomos koponyaûri vérzés esetén is. A két kórképet baleseti sebészeti osztályon a szükséges vizsgálatokkal és néhány napos megfigyeléssel lehet és kell elkülöníteni.
Agyrázkódás tüneteit mutató gyermeket soha ne küldjön gyalog és felnõtt kísérõ nélkül orvoshoz, mert útközben rosszullét, állapotromlás jelentkezhet. Hívjon mentõt ilyen esetben!
Hogyan kezelik az agyrázkódást?
Mivel magától rendezõdik - általában nem kezeljük, csak megfigyeljük. Súlyosabb tünetek az elsõ napokban gyógyszeres kezelést indokolhatnak. (A kezdeti tüneteiben hasonló koponyaûri vérzés ezzel szemben az életet veszélyeztetõ gyors progresszió miatt az esetek túlnyomó többségében sürgõs mûtétet igényel.) Az agyrázkódás szövõdménymentes esetben 1 heti pihenés és további 3 heti tornafelmentés után már biztosan nem okoz gondot, ezután minden addigi tevékenység (sport, stb) folytatható.
Miért szükséges a koponya röntgen, és mire ad felvilágosítást?
Általános tapasztalat szerint az agyrázkódást létrehozó energia elegendõ a koponya töréséhez is, ezért tünetekkel járó fejsérüléseknél minden esetben elvégzendõ a koponya röntgen. Ez azonban kizárólag a koponyatörésre vonatkozóan ad információt, az agyrázkódás illetve koponyaûri vérzés megítélésére nem alkalmas.
Van-e olyan vizsgálat, amellyel biztosan kizárható vagy megállapítható a koponyaûri vérzés?
Van, a CT (computer tomográfia = számítógépes rétegvizsgálat), amely azonban a jelentõsebb sugárexpozíció miatt csak koponyaûri vérzésre utaló tünetek esetén indokolt. Ez a gyanú vagy súlyos tudatzavar, vagy romló állapot, vagy az agyrázkódás tünetei mellett úgynevezett idegrendszeri góctünetek jelentkezése esetén merül fel. Ezek értékelése orvosi (baleseti vagy idegsebészeti illetve ideggyógyászati) feladat.
Ha az agyrázkódás kezelése orvosi feladat, miért kell ilyen részletesen ismerni?
Azért, mert a baleset kapcsán kialakuló átmeneti rosszullét után a gyermek sokszor látszólag "jól van". Ezt a felnõtt környezet néha tévesen értékeli, el sem viszik idõben orvoshoz, de az is elõfordul, hogy a szülõ saját felelõsségre hazaviszi a gyermeket a kórházból, ami 48 órán belül nem veszélytelen vállalkozás.
Nem érdemes a két napos kórházi tartózkodás kényelmetlensége miatt nagyobb bajt kockáztatni.
Fejsérülés utáni tünetek esetén feltétlenül jelentkezzen orvosnál!
.
kicsit elcsúszott a cikk
Innen felmentünk az első emeletre a sebészeti osztályra, de miután nem volt hely, felküldtek bennünket a második emeletre a Posztoperatív örzőbe. Felhoztak nekünk egy ágyat, vagyis a Rékának. Kitöltöttük a papírokat, majd apa hazament a cuccokért. Szegény Rékababám, vérvétel következett. Alig bírta lefogni a két nővérke, és még én is segítettem, pedig majd megszakadt a szívem, ahogy rámnézett kérlelően a szemével, hogy szabadítsam ki onnan, miért nem csinálok semmit? Ráadásul alig jött ki belőle vér, a nővérke már azt mondta,hogy a többit spórolják ki (ezt nem értettem,de láttam,hogy alig van vér a két kis kémcsőben)jaj,utána úgy sírtam,csak potyogtak a könnyeim,hogy miért nem tudtam jobban figyelni erre a pici lényre,minek kell őt kitenni ennyi vizsgálatnak,kínzásnak. Nem elég trauma volt neki leesni a lépcsőn,amint utána számoltam pont 13 lépcsőfokot esett,gurult vagy nem tudom hogy történt.
Tudom,hogy semmiségnek tűnik,mert tényleg voltak ott sokkal betegebb gyerekek is,akit mellesleg úgyanúgy sajnáltam,de nekem mégis rossz érzés volt ez is,mert az én hibámból ő szenvedL
Na ami utána következett az se volt sokkal könnyebb,úgyanis az én örökmozgó picuri manómat egy rácsos ágy korlátai közé kellett volna szorítani 3 napon keresztül.Ezt még egy felnőttnek is nehéz,nemhogy egy ekkora babának,akinek el se bírod magyarázni,hogy miért is kéne feküdnie. Az a nap maga volt a pokol.Eleve egy kisérő lehetett a gyerekkel bent a szobában,vagyis,ha jött a Zsolti,nekem ki kellett menni,akkor viszont hogy beszéljünk?a gyereket kivinni nem lehetett a folyósóra,őt meg nem lehetett magára hagyni a rácsos ágyban,eleve idegen helyen volt,és mennyi rossz érte őt a nap folyamán,én se vártam tőle,hogy ellegyen egedül,pedig otthon ő tényleg elvan, sokáig.
Jaj,remélem gyorsan kiheveri.
Egy nagy teremben volt középen egy púlt,és ott voltak a nővérek,mindenkire ráláttak,hát ez se volt minden szempontból olyan jó érzés,azért mikor egyedül szeretnék sírni és simogatni a drágámat,ne bámuljanak már a képembe lenéző vigyorral.Persze még ez se volt zavaró,de mikor ránk szóltak,hogy nem kéne sétálgatni,akkor már eléggé elvették a kedvem. Hívtam a Zsoltit,hogy hozzon be egy vagon játékot,h. megpróbáljam lekötni valameddig,de tudtam,hogy nem lesz könnyű. Azért ölbe néha odavittem az ablakhoz,és nézegettünk ki,de csak egy rendetlen udvar képe tárult elénk,nem sok mindent tudtam mesélni róla szegénynek.
Este nem is tudom mikor aludt el,de nagyon nehezen telt el a nap. Vizitnél ki kellett menni a szobából,mire mindenkinél végeztek Réka könnyesre sírta a szemét,még a nővérkénél sem nyugodott meg,pedig aki ismeri,tudja,hogy amúgy mindenkivel mennyire barátságos kis lény.
Az estét inkább nem ecsetelem,szerencsére csak párszor sírt fel a drága,viszont az én éjszakám valami kriminális volt,mivel előre tudtam,hogy mi a teendő,a növérke felvilágosított,így összetoltam 3 széket,és azokon pihentem,mert aludni nem tudtam,mindenem fájt reggelre. Most tényleg nem arról van szó,mert állva is kibírom azt a 3 napot.
Másnap megvizsgálta a neurológus is,megnézték a szemét is,itt is mindent rendben találtak. Ezekután tényleg nem értettük,hogy miért kell maradnunk. Jött apa látogatni,és a többi cuccot behozni,amit kértem és megbeszéltük,hogy saját felelősségre hazamegyünk. Le is szólt a nővér,hogy jöjjön fel a doki,mert haza akarunk menni,persze nem értette,hogy miért. Teljesen azt hozták ki,hogy azért akarok hazamenni,mert kényelmetlenek a székek,pedig nem ez volt az oka,mint írtam,akár állva is kibírom a gyerekemért alvás nélkül is.
Most gondoljatok bele egy aktív 15 hónapos babát egésznap rácsos ágyban tartani,anélkül,hogy ne zavarja a vele egy szobában tartozkódó műtétes,nagyon rosz állapotban lévő gyerekeket,babákat. Nem vittünk hangos játékot egyet sem,egy len kerekes Thomas volt velünk(véletlenül maradt a táskámban,újításként bevetettem),ez volt a leghangosabb játékunk,nagy unalmában Réku felfedezte,hogy ha hátra huzza a vonatot, az elindul előre. Kétszer csinálta meg,tényleg nem többször,hozzá se fértem a rácsoktól hirtelen,de már ránk szóltak,hogy ezt talán nem kéne,itt friss műtött gyerekek vannak,bla,bla…..
Vártunk egy órát,többször rákérdeztem,hogy akkor most jön,a doki,hát megígérte jönni fog,két óra elteltével leszóltak neki,erre kiderül,hogy a műtőbe van,3 nál előbb nem fog ideérni,közben kitalálta a nővér (ez amúgy aranyos volt-nem szólt rám,hogy sétáltattam Rékát az összetolt székeken,mozgásigényét cseppet kielégítve.) hogy nem jó ölet,h.haza akarom vinni,és van egy olyan lehetőség,hogy átraknak egy másik épületbe,ami ugyancsak hozzájuk tartozik,de ott nincsenek ennyire beteg gyerekek(nincs kivezetve,pisi,kakiL)és kapok ágyat is,ott alhatok vele,meg amúgy is ez tök nagy herce hurca,meg a doki úgyis megfog győzni,hogy maradjak,olyan lelkiismeret furdalást okoz,hogy eszemágában se lesz hazavinni a Rékát,meg mire ideér úgyis este lesz,és már csak egy napot kell kibírni,stb…hát összepakoltam a cuccost,mert úgye akkor még úgy volt,hogy vagy megyünk haza vagy átmegyek a D épületbe az Urológiára,de Rékuci elaludt közben,így volt egy kis időnk átgondolni ezt az egészet.
Arra jutottunk,hogy sose bocsátanánk meg magunknak,ha történne valami ezzel a pici lánnyal,Dávid sem hiányol,és tényleg már csak egy nap,inkább menjünk át a másik épületbe,ha felébred. A növér többször is megköszönte,hogy így döntöttünk (ezt sem értettem)leszólt az Urólógiára,hogy van egy commotiosa,tudnak-e fogadni. És tudtak.
Réka 1 körül kelt,jó nagyot aludt,majd megebédelt (zöldség leves volt,előtte való nap krumpli pürét evett)közben meglátogatta a keresztanyukája is, aki örömmel nyugtázta, hogy a keresztlánya mitsem változott.
2 fele értünk át a másik épületbe,persze a biztonság kedvéért,átkísértek minketJnehogy hazafelé vegyük az irányt vagy nem tudom miért.Azóta se láttam,hogy valakit kisérgettek volna...
Első ránézésre tényleg barátságosnak tűnt a hely,rögtön odajött egy nővérke,bemutatkozott,körbe vezetett,megmutatta a szobánkat,(képek a telefonomban,majd később mutatom) két felnőtt és két rácsos ággyal,mosdóval,tv-vel felszerelve. Aztán rögtön a játszósarokhoz vezetett,ami persze több volt,mint a semmi,de csak a semmitől volt több.
A növérszoba előtt volt egy polcos szekrény,tele ocskábbnál ocskább játékokkal,(régi agyonhasznált plüssállatok, műanyag építőkockák,de ahány darab,annyi féle,nem összeilleszthető,domino,aminek alig volt ak meg darabjai)egy kis asztal és 4 kisszék. Sajnos nem sok hely volt játszani,kb. 1 méter választotta el az egyik korterem ajtajától,ami a folyósója volt a korteremnek és a növérszobának,így a gyerekeket alig győztük onnan kiráncigálni. Az volt a legnagyobb terem,8 ágy volt asszem benne. Én nagyon megörültem azért ennek is,és annak is,hogy a folyóson voltak anyukák gyerekekkel. Így útólag belegondolva,nagy mumusok lehettünk valamiért,mert azóta se vezettek körbe egyetlen beteget sem,főleg nem ilyen részletesen,legalább akikkel én beszéltem,és én mindenkivel beszéltem,aki ott előfordult. Sokan azt se tudták,hogy mi hol van,és mi miért,stb….fejetlenség.Pedig így elsőre ez is tök szimpatikusnak tűnt.
Menet közben az is kiderült,hogy a szoba térítéses,vagyis,ha ott akarok maradni éjszaka is, ágyban szeretnék aludni és nem a földön vagy a széken,akkor fizetnem kell naponta 3000.- ot,de ebbe van reggeli,ebéd,vacsora. Természetesen kértük,egyelőre csak egy napot,mert nem tudtuk ekkor még,hogy meddig kell maradni,szerda estig vagy csütörtök délelőttig.És ha kérjük akkor menjünk át az A épületbe;,a büfé mellett lelhető a felvételi iroda,oda kell befáradni,egy papírt adtak a növérpultnál,ezzel,taj és lakcímkártyával ki kell váltani a kajajegyet amiért majd a K épületbe kell fáradni,és ha sietünk még ma is kaphatok ebédet. Persze nem kaptam,mert háromnegyed kettőig lehet menni ebédelni. A vacsit odaadták,3 szelet kenyér egy májkrémmel.(Utána hűlyéskdünk a csajokkal,hogy eltörölték a vizitdíjat,meg a korházi napidíjat,így legközelebb csak két kenyér lesz,és persze májkrém nélkül)
Aznap apa már nem jött vissza. Összeismerkedtem az anyukákkal,akik a legtöbb esetben valami vizelet vagy székletürítési gonddal küzködtek,esetleg fütyköspróblémával..
Akivel együtt voltam a szobában,egy fiatal anyuka a kislányával,( két és fél éves volt,) ő nem maradt bent éjszakára,nagyon sokallotta a 3 ezret naponta,amit persze meg is értek,egyedül nevelte a kislányt,és 1 hétig bent kell lenniük kivizsgálásra,azért 21.000.- egy hétre???????és van,aki még többet marad….
Igaz volt egy anyaotthon az épület alagsorában,ott 800.- /fő/éj volt a szállás,de éjszaka is fel lehetett nézni a gyerekre például. Én biztos maradtam volna,még ha széken is kell aludnom,de hát nem vagyunk egyformák.( Van,aki kölcsönkért,hogy a gyereke mellett lehessen)
Itt picivel gyorsabban telt az idő,de nem sokkal.Éjszaka is tudtam valamicskét pihizni,Réka is aludt 6-ig,de azért sokszor felébredtem figyelgetni őt.
Másnap reggel 8 fele megkértem az egyik nővérkét,hogy nézzen már rá Rékura 5 percet,átszaladok az A épületbe a felvételi irodába elintézni az ágyat ma éjszakára is,mivel,este a viziten Hegyi doktorral beszéltem és ő csütörtököt mondott.
Át az udvaron,a játszótéren,azt hittem lehidalok,mikor megláttam a sor végét,ami kigyózott az iroda előtt. Eltelik 5-8 perc (nem tudom,de sok) akkor rákérdeztem,hogy van bent valaki? Hát persze hogy van válaszolták az előttem állók. Na mondom fasza.Adminisztráció. Most akkor vagy megvárom,és itt vagyok egy órát,vagy visszajövök,ha elaludt a Réku,ami pont ebédidőhöz közeli időponthoz esik,így kétséges,hogy ideérek még ebéd előtt,így meg lemaradhatok az ebédről,persze nem mintha éhes lettem volna,de ha már jár az ebéd,akkor jár.
Hát úgy döntöttem maradok,vettem egy kávét a büfébe,majd visszaálltam a sorba. Hát a reggeliről jócskán lemaradtam,pedig azért jöttem 8 kor,hogy beleférjek az intervallumba,amig lehet menni a reggeliért. Ez 8-9 ig volt meghatározva,így fél 10 kor már esélyem sem volt erre.
Na azért ebédért elmentem,hát csajok leesett az állam,iszonyat jó volt. Vagy nagyon éhes voltam nem tudom,de életemben nem ettem ilyen finom gomba levest,mint ott. A második meg valami palacsintába kevert zöldség volt,amiben aztán a húst is megtaláltam,először azt hittem vegás,de a végében volt valami kukoricás ragus husi,és sok sok nyers zödség,nyakon öntve valami uborkás,fokhagymás öntettel és palacsintába téve. Nagyon nagyon jó volt,kellemesen csalódtam.
Délután bejött a Dávid is az apjával,mivel a kocsiban elaludt,így nyűgi volt a drágám,így nem is maradtak sokat.
Éjszaka egy fokkal jobb volt,mint az előző.
Reggel már nagyon izgatott voltam,alig vártam,hogy leléphessünk,a vizitnél szóltak,hogy már megvan a záró csak ki kell nyomtatni,nagyon megörültem,hívtam is a Zsoltit,hogy jöhet.Aztán persze csak 11-re lett kész,vagyis kinyomtatták a nővérek,de megvárták,míg mind a 3 doki aláírja,állítólag eljött 11 fele a doktor úr rendelésről,hogy minket hazaengedjen. Kérdezte is hogy hogy még ott vagyunk,hát a nővér válasza az volt,hogy itt a sebészeten rend van doktor úr. Nem tudom,hogy mérges voltam,vagy csak szomorú,de gyorsan elfelejtettem,mert indulhattunk hazafelé.
Remélem senkinek nem az jön le,hogy szidom a nővéreket vagy a dokikat,eszem ágában sincs,sőt inkább azt mondom,hogy le a kalappal,hogy mennyit dolgoznak,és mi mindent csinálnak.Persze azért lehetnének néha kedvesebbek is a betegekkel,és nem éreztetni,hogy ott ők vannak fölényben,mondjuk láttam a másik oldalról is rossz példát,mert az egyik anyuka úgy lecseszte a nővért,hogy ne dugja már mélyebbre a fiába azt a műanyag csövet,hogy szerencsétlen köpni nyelni nem tudott,és még az anyukának esett rosszul,hogy kiküldte egy kicsit pihenni,levegőzni a folyósra.
Szóval ennyi röviden,a többit szóban,tudnék még mesélni,hossz volt ez a 3 nap.MAjd élőben
Ildikó