Egy tanmese következik... Ugye ha az ember babanetezik és bogarat ültetnek a fülébe... Pedig minden idegszálam tiltakozott a dolog ellen... De, h márpedig engem frusztrál ez a dolog, jobb ha tudom... Azt hiszem, ha nem babanetezek eszembe se jut. Eszem ágában sem lett volna ezzel a dologgal ennyit foglalkozni...Szal bejelentkeztem a helyi gyógytornászhoz, aki egyébként Dévényes is. Már a telefonban is furcsállta, h mi a fenének akarom odavinni a gyereket... De én ugye kitartó vagyok... Mondta, persze, vigyem, megnézi! Ma voltunk. Azt mondta, h az égvilágon semmi baja Jankának a mozgásával, hamarosan meg fog fordulni, ott van már benne a mozgásában, nagyon kicsi kell már! De hát nagy, és ugye ez fizika: nagy testet nehezebb megmozdítani... Mutatott egy-két dolgot, mondott egy-két ötletet (aminek jórészét magamtól is csináltam eddig) és ennyi. Megdícsérte, h milyen szép, nagy (amúgy több mint 8,5 kg)és kiegyensúlyozott baba (mert egy pillanatot sem üvöltött, végig mosolygott, vidáman hasalt amíg beszélgettünk, szal rendben volt!), ahhoz meg külön gratulált, h egy ilyen nagy babát még mindig tudok szoptatni!
Egy tündéri nő egyébként, sokan járnak hozzá, "kis" fejlesztő szoba van kialakítva náluk minden eszközzel. És persze egy huncut kopejkát sem fogadott el! (Egy ikerpárral voltak előttünk: két kisfiúval... És olyan dolgot mesélt, h nem térek magamhoz tőle, és nem győzök hálát adni a jó Istennek, h Janka ilyen szépen fejlődik stb.)
Ennyit a frusztrációmról!

Bocs, de ez kiszaladt!
Amúgy talán Húsvétra kigyógyulunk. Remélem, mert utazunk haza a nagyszülőkhöz!
A telefonom amúgy nokia n95. Ilyet vett a férjem is nyáron magának. Igaz nem olcsó, nem valami nőies, de nekem megtetszett, h sokat tud!
Hű Jolka, azért volt dínom-dánom! És milyen lepit kaptál? (Remélem nem felmosóvödröt...

Ja, cipő-vadászat=sikertelen. Viszont megint voltam szoptatni a westend baba-mama szobájában. Mintha hazajárnék...
Andi, a barátnőméknél most pont nincs semmi (mindig szokott, de most pont nincs!


Macsek! Nekem még soha nem volt szerencsém minoltához? Jó? (Komolyan!) Mi nikonosok vagyunk...

Timi! Hogy álltok a szopival? Én annyira meg tudlak érteni, én annyi mindent végigcsináltam, hogy... És azért sz*r érzés, mert az ember kételkedik, h megtett-e mindent. Meg nehéz ettől a jó kis intim viszonytól búcsúzni... Sz*r mindenképpen. Én egy nagy ölelést küldök!
Hajni, küldöm amit ígértem, de még ki sem jutottam az irodába és ott van a szkenner!
Na, léptem!
