Sziasztok mindenki!!
Moni: Balasagyarmat? A világ oly kicsi!! Ha most kitaláljátok itt nekem, hogy Linda Kriszta nevű barátnője, aki nekem csoptársam az ELTÉ-n esetleg neked is ismerősöd, valamint Vajda Kornélia barátném szomszédja vagy, akkor nem is tudom mit teszek
)))
Igen, egyedülálló vagyok. Kicsit kacifántos előtörténettel. A nagyobbikoam apjától elvéltam, majd volt egy élettársam, akitől Lilianna született, de nagyon nem ment ez a kapcsolat, igy 4 hónapos bébivel és az elsős naggyal visszaköltöztem Pestről Vácra, a bibi ebben az, hogy kedves ex férjem is ebben a lakásban lakik még mindig. No de sebaj, úgy szép az élet, ha zajlik!!
D
Liliannával tulajdonképpen még itthon vagyok, vagyis két évig szorosan, és augusztustól, a két éves szülinap utántól bölcsizik. Szóval egy jó hónapja. És imádja!! Sőt, mindenféle saját próbálkozsom elenére, eltanulta a többiektől a bilizés tudományát, de itthon bili hiján a wc-be intézi a dolgát. No azért pelusban van napközben állandóan, csak peluscserénél kéri a lehetőséget és él is vele. Szombaton és vasárnap is bölcsibe akar menni, ehhez mérten hajnali hatkot kiabál, hogy vegyem ki az ágyából, hozzam a kakóját, és öltözzünk már végre
))
A munkakérdés nálam is sarkallatos pont. Ugyanis én még Gyesen vagyok, mellette ugye egyetemre járok, és csak 4 órás melót vállalhatnék, de olyan meg ugyan hol van? Nem találtam, bár nem törtem össze maga miatta, inkább a saját szakom mellett kicsit áthallgatok az angolra is a suliban, gyűjtök egy újabb nyelvtudást
))
Amúgy a Gyarmati bölcsiről csupa jót hallottam, mert emlegetett Nelli barátném 3 éves kislánya (ő is egyedülálló) ott járta a tavalyi évet. És ő is szeretett járni, nem volt ezzel semmi gond. A nagyobbik lányommal (most 9,5 éves) 3 évig fullra idehaza voltam. Jó volt, de a végére sok volt már. A gyereknek én már nem voltam elég társaság, ő meg nekem nem volt igazán áz a végefelé, elfáradtunk egymással ennyi idő alatt. Úgyhogy nagyon vidáman és szoktatási idő nélkül ment oviba. Lilianna is nagyon rövid idő alatt beszokott. No ezzel azért nem azt akarom mondani, hogy egy kétéves gyerek mondjuk arra vágyik, hogy napi 8 órában gyerekek között legyen...de ha az ember lányának nincsen más lehetősége, akkor szerintem sokkal jobb ez, mint a méregdrága, esetleg nem is szakképzett bébiszittyóra bizva odahaza tartani a gyereket. Mert a bölcsiben meggyőződtem róla a beszoktatás alatt is, hogy a gondozónők nem csak megőrzik a gyerekeket, hanem még az elvárásaimnál is sokkal jobban figyelnek rájuk, ölelgetik, vigasztalják őket. Minden gyerek megkapja a szükséges odafigyelést. Még a vezetőnő, aki nincs is a csoportokban napközben, kívülről tudja a bébik nevét, szokásait, fel-felkaoja őket, elbeszélget velük...szóval nagyon családias és tényleg jó hangulat van nálunk. Én nagyon meg vagyok velük elégedve. Meg hát nem is nagyon volt más lehetőségem, igy is anyagilag iszonyúan borotvaélen táncolok. Van a Gyes, a gyerektartás és a családi...és szevasz...no jó, meg még a diákhitel, mert azért élni is kell valamiből. De ezt nem panasznak szántam, jól vagyunk, jól érzem magam, imádom a sulimat is...szóval kerek a világ.
Linda: Zollneres avverzióidat teljesen megértem. Volt szerencsém lehúzni egy időt náluk, bár én az irodaházban, Hr. Viktor Mitrovich mellett dolgoztam (no meg Hr. Vanek mellett, de rá gondolni sem szeretek). És felsőfokú nyelvvizsgával is fele annyit kerestem, mint elmenésem után Pesten. De a legnagyobb bajom az emberi oldallal, vagyis inkább az embertelenséggel volt...
No be is fejezem ma esti kisregényemet
)))
Sonia