Mese,
Igen, Máté lesz
Ez már fix
Én már nem számolgatom, hogy mennyi előre-hátra, úgyis akkor jön, amikor akar
Páromnak is meséltem, hogy milyen volt veled Hami, és teljesen ledöbbent...Nem találok magyarázatot rá, hogy miért volt ilyen
De mindegy, majd csak magamhoz térek
Regi augusztusban volt 2,5 éves, és minicsopiba jár. Amúgy oviba csak 3 éves kor betöltése után mehetne, de ahol van mini, oda már lehet menni ettől a kortól. De még igy is ő az egyik legkisebb egy kislánnyal
A teljes 3 évet én se birnám -mármint egy gyerekkel-, mert mostanra már ő is nagyon megérett rá. Az utóbbi időben már abszolút nem voltam partner neki semmiben, csak a gyerekek. Úgyhogy -bár soha nem lehet tudni a jövőt-, de már most elhatároztam, hogy öcsivel is max ennyit vagyok hajlandó itthon tölteni!
Anyagilag tényleg úgy "éri" meg, ha két éves kor körül jön a következő, mint nálunk, mert akkor a gyes helyett kapom a táppénzt. (ami nálunk 100% fizu)
Amúgy, ha nem akartunk volna tesót, én is két éves korában beadtam volna. És nem csak azért, mert "éhen halunk", hanem, mert az a gyes tényleg könyöradomány...jó, tudom, más országban jó ha 3 hónapig támogatják a kismamákat, de ez van, elégedetlenség
Baráti köröd meg homlokegyenest más lesz, hidd el! Vagyis bővül...meg sajna kopik is
Azok a barinőim, akik "csak úgy voltak", már nincsenek, mivel már úgymond gyerekkel nem voltam partner nekik. Az igaziak megmaradtak és imádják Regit
Na, és ugye jönnek a sétálás, játszózás, orvosi rendelésre járás, netezés stb. dolgokból adódó barátnők
Ami nagyon jó, úgyhogy nem leszel egyedül ne aggódj!
Persze, minden új helyzet kicsit furcsa, de mint mindent, ezt is meg lehet szokni! (de bölcs vagyok...
)
Az igaz, hogy kell egy jó pár hónap, mire belerázódik az ember, és "társakra" akad, de most már azt kell hogy mondjam, elég sivár volt az életem, amig "csak" dolgoztam. Lehet, hogy most elképzelhetetlen, de szinesebb lett jóval az életem, mondhatni minden nap új dolgokat hoz. (és hozzáteszem, nem volt uncsi a munkahelyemen se, sőt szerettem nagyon!) Eleinte sokat jártam be, mert én is úgy gondoltam, hogy félig-meddig hazamegyek, de most már -Hanzikán keresztül informálódva- hiányolnak, hogy miért nem járok már be?
Na, azért szeretem őket is
Húúú, de hosszú és bonyi voltam....bocsesz...
Kriszta
aki már nem tudja, hány hetes