Hello Lányok!
Mi történt? Pang az oldalunk!!!
Ikerklubot szervez: Buzásiné Tóbiás Dóra, ikerfiai 5 hónaposak. Tel: 214-7470
Ercsiben szokott lenni ikertalálkozó. Tudtok róla valamit? Mikor lesz idén? Esetleg voltatok korábban? Milyen volt?
Írjatok!
Üdv.: Cicus
Új privát üzeneted érkezett!
2001.05.21 12:10
Szia Cicus!
Én így magamban bár vagyok, nem nagyon írok, csak ha írtok, hiszen velünk már direkt ikres nem sok van. Most voltam fogadón, beszélgettem az óvónénivel róluk, azt is kérdeztem, egy osztály vagy külön. Azt mondják, szerintük jobb együtt. Igaz, nekem õk annyira külön vannak, totál külön barátaik stb. az oviban egyáltalán nem foglalkoznak egymással, így ilyen jellegû hátrány nem éri annyi õket. Csak állandóan hasonlítgatom õket egymáshoz. Na, majd jövõre eldõl.
Én nem voltam még ikertalálkozón, mivel mi kétpetéjûek vagyunk, nem vagyunk olyan "nagy szám", mint az egypetéjûek, akik egyformák. De azért ha több ismerõs menne, esetleg ránk is lehetne számítani.
Meséljetek, mi újság veletek?
Ildi
Én így magamban bár vagyok, nem nagyon írok, csak ha írtok, hiszen velünk már direkt ikres nem sok van. Most voltam fogadón, beszélgettem az óvónénivel róluk, azt is kérdeztem, egy osztály vagy külön. Azt mondják, szerintük jobb együtt. Igaz, nekem õk annyira külön vannak, totál külön barátaik stb. az oviban egyáltalán nem foglalkoznak egymással, így ilyen jellegû hátrány nem éri annyi õket. Csak állandóan hasonlítgatom õket egymáshoz. Na, majd jövõre eldõl.
Én nem voltam még ikertalálkozón, mivel mi kétpetéjûek vagyunk, nem vagyunk olyan "nagy szám", mint az egypetéjûek, akik egyformák. De azért ha több ismerõs menne, esetleg ránk is lehetne számítani.
Meséljetek, mi újság veletek?
Ildi
2001.05.27 16:05
Sziasztok!
Most van egy kis idöm, mindkettö baba alszik, gondoltam benézek a netre egy kicsit. Mostanában nem jutok hozzá, mivel a babák tökéletesen kitöltik napjaimat-éjszakáimat.Gyönyörüen fejlödnek, a fiú 4740 g, a lány 4600 g, most 7 hetesek és kis híján megduplázták a születési súlyukat.Mindketten nagyon szeretnek enni, általában 3 óránként jeleznek, de az sem ritka, hogy 2 és fél óránként követelik a tejecskét.Éjszaka is így van, de sokszor elöfordul, hogy csak az egyik ébred fel. Beleolvastam az alvással foglalkozó topicokba, de az éjszaka átalvása is az ikreknél bonyolultabb probléma. Ha az egyik baba felébred, akkor vagy hagyom a másikat tovább aludni, akkor viszont kisvártatva kelhetek fel újra ,vagy felébresztem a másikat is ( ilyenkor gyakran elöfordul,hogy nem eszik annyit, nyügös és nemsokára balhézni kezd, mert rájön, hogy éhes maradt), így viszont nem nagyon tudom nyújtani az éjszakai evések közti idöt. Eddig egyszer-kétszer fordult elö, hogy éjszaka 3 óránál többet aludtak volna egyszerre. Nálatok hogyan zajlottak az éjszakák?Mikortól aludták mindketten át az éjszakát? Mikor kezdtek már egymásra figyelni a babáitok? Az enyémek mekegés-szerü hangokat adnak ki, "felelgetnek" egymásnak.
Éváról tudtok valamit? Talán már megszülettek a babái?!
Most mennem kell, várom válaszaitokat
Üdvözlök mindenkit: Miranda
Most van egy kis idöm, mindkettö baba alszik, gondoltam benézek a netre egy kicsit. Mostanában nem jutok hozzá, mivel a babák tökéletesen kitöltik napjaimat-éjszakáimat.Gyönyörüen fejlödnek, a fiú 4740 g, a lány 4600 g, most 7 hetesek és kis híján megduplázták a születési súlyukat.Mindketten nagyon szeretnek enni, általában 3 óránként jeleznek, de az sem ritka, hogy 2 és fél óránként követelik a tejecskét.Éjszaka is így van, de sokszor elöfordul, hogy csak az egyik ébred fel. Beleolvastam az alvással foglalkozó topicokba, de az éjszaka átalvása is az ikreknél bonyolultabb probléma. Ha az egyik baba felébred, akkor vagy hagyom a másikat tovább aludni, akkor viszont kisvártatva kelhetek fel újra ,vagy felébresztem a másikat is ( ilyenkor gyakran elöfordul,hogy nem eszik annyit, nyügös és nemsokára balhézni kezd, mert rájön, hogy éhes maradt), így viszont nem nagyon tudom nyújtani az éjszakai evések közti idöt. Eddig egyszer-kétszer fordult elö, hogy éjszaka 3 óránál többet aludtak volna egyszerre. Nálatok hogyan zajlottak az éjszakák?Mikortól aludták mindketten át az éjszakát? Mikor kezdtek már egymásra figyelni a babáitok? Az enyémek mekegés-szerü hangokat adnak ki, "felelgetnek" egymásnak.
Éváról tudtok valamit? Talán már megszülettek a babái?!
Most mennem kell, várom válaszaitokat
Üdvözlök mindenkit: Miranda
2001.05.27 23:58
Sziasztok!
Évinek megszülettek a babái. 2001 május 16-án, reggel 09:12 Maya, 09:14 Virág. Maya 46 cm, 2540g, Virág 46 cm, 2270g.
II. nöi klinika.
Egészségesek, bár Maya staphilococcus baktériumot hordoz, ezért most külön szobában vannak ök hárman. Ez a baktérium általában a hüvelyi folyások egyik résztvevöje, és bár ök császárral születtek, állítólag a nyitott méhszájon keresztül is feljut a méhbe. De mivel ez a baktérium egyéb nyálkahártyákon is megtelepszik, így lehet, hogy náthás embertől kapta el. Lehet, hogy akár tőlem.
Most kezd kialakulni az együtt töltött napok és esték rendje, bár az étkezések közötti idötartam még nem állt be.
Úgy néz ki, hogy hétfön, vagy kedden hazajönnek.
Két hétig én leszek otthon velük, de addig ki kell alakítanunk egy olyan rendet, amit Évi egyedül is tud tartani, különben nem lesz pihenés.
Arra kérlek Titeket, hogy a kezdeti nehézségekröl - lehetöleg nem a legijesztöbb formában - számoljatok be. Arról, hogy mennyiket ettek, milyen idöközönként, hogy tudtátok otthagyni öket, hogy tudjatok aludni... stb.
Sajnos a picik még nem elég erösek ahhoz, hogy végigszopizzák a szükséges mennyiséget, ezért kezdenek rászokni a cumisüvegre, ami onnan is ered, hogy a kórházban a kissúlyúaknál a tápszerezés kötelezö. (normál esetekben csak szülöi hozzájárulással történhet ez meg, de itt 6 órával a születés után vércukor meg minden egyéb probléma miatt kötelezö "megkínálni" a gyereket)
Kiscsit be is sárgultak, de ez már lement. Az alvókájuk csak akkor jó, ha tökéletesen jóllakatták öket. Akkor még zajra, vagy egymás sírására sem ébrednek fel. Ilyenkor nem ritka az hogy 3 és fél órát alszanak. (Ez normális ? Nektek mennyiket aludtak evés között? Mennyi a kívánatos, ha egyáltalán ilyen létezik... ezek még az elözö kérdésekhez csatolandóak). Szeretnek együtt aludni, de elalszanak külön is. Már huncut módon mosolyognak.
Talán már kitalálhattátok, hogy most Évi helyett a gyerekek apukája írt ide. Már régen szerettem volna velük találkozni, és most nagyon örülök, hogy nem az Évi köldökén keresztül lehet velük csak kommunikálni :-)
Üdv:
Péter
Évinek megszülettek a babái. 2001 május 16-án, reggel 09:12 Maya, 09:14 Virág. Maya 46 cm, 2540g, Virág 46 cm, 2270g.
II. nöi klinika.
Egészségesek, bár Maya staphilococcus baktériumot hordoz, ezért most külön szobában vannak ök hárman. Ez a baktérium általában a hüvelyi folyások egyik résztvevöje, és bár ök császárral születtek, állítólag a nyitott méhszájon keresztül is feljut a méhbe. De mivel ez a baktérium egyéb nyálkahártyákon is megtelepszik, így lehet, hogy náthás embertől kapta el. Lehet, hogy akár tőlem.
Most kezd kialakulni az együtt töltött napok és esték rendje, bár az étkezések közötti idötartam még nem állt be.
Úgy néz ki, hogy hétfön, vagy kedden hazajönnek.
Két hétig én leszek otthon velük, de addig ki kell alakítanunk egy olyan rendet, amit Évi egyedül is tud tartani, különben nem lesz pihenés.
Arra kérlek Titeket, hogy a kezdeti nehézségekröl - lehetöleg nem a legijesztöbb formában - számoljatok be. Arról, hogy mennyiket ettek, milyen idöközönként, hogy tudtátok otthagyni öket, hogy tudjatok aludni... stb.
Sajnos a picik még nem elég erösek ahhoz, hogy végigszopizzák a szükséges mennyiséget, ezért kezdenek rászokni a cumisüvegre, ami onnan is ered, hogy a kórházban a kissúlyúaknál a tápszerezés kötelezö. (normál esetekben csak szülöi hozzájárulással történhet ez meg, de itt 6 órával a születés után vércukor meg minden egyéb probléma miatt kötelezö "megkínálni" a gyereket)
Kiscsit be is sárgultak, de ez már lement. Az alvókájuk csak akkor jó, ha tökéletesen jóllakatták öket. Akkor még zajra, vagy egymás sírására sem ébrednek fel. Ilyenkor nem ritka az hogy 3 és fél órát alszanak. (Ez normális ? Nektek mennyiket aludtak evés között? Mennyi a kívánatos, ha egyáltalán ilyen létezik... ezek még az elözö kérdésekhez csatolandóak). Szeretnek együtt aludni, de elalszanak külön is. Már huncut módon mosolyognak.
Talán már kitalálhattátok, hogy most Évi helyett a gyerekek apukája írt ide. Már régen szerettem volna velük találkozni, és most nagyon örülök, hogy nem az Évi köldökén keresztül lehet velük csak kommunikálni :-)
Üdv:
Péter
2001.05.28 08:59
Sziasztok!
Évi és Péter, gratulálok a babákhoz!
Az elsõ egy-két hónap elég kemény, jó lenne, ha egy nagymamát, vagy egyéb rokont sikerülne beszereznetek, hogy Évinek csak a babákra kelljen figyelni. Minden más munkát el kéne tõle venni egyelõre. Még így is nehéz néha. Nekem nem sikerült egyszerre szoptatni õket, hanem egymás után, és ilyenkor a másodikkal elõfordult, hogy üvöltött. Ha iylenkor volt apuka, nagymama stb. akkor el dajkálta, kiment vele, hogy ne halljam, de ha egyedül voltam, akkor rettenetes érzés volt, nem tudtam arra figyelni, aki szopott, ha meg cserélgettem õket, akkor is,akit leraktam üvöltött. Persze szerencsés, ha párnákkal stb. sikerül kitanulni az egyszerre szoptatás technikáját.
A kórházi egy hétnyi cumisüveg még nem szükségszerûen katasztrófa, ha közben azért mellen is vannak. Otthon viszont érdemes elfelejteni. Szerintem az elsõ idõben érdemes fejni. Mi igyekeztünk összetartani nappal a szopikat, egyik baba az egyikbõl, másik a másikból és utána mindkettõt fejtem. Az egészet kb. 1 óra alatt csináltam végig. Ezután egy-másfél óra szünet, és kezdtük elölrõl. Alvás idõ totál változó, van, hogy 3-4 órát alszanak, van hogy csak 1-1.5-et, normális mindegyik. Ha aluszékonyak, keveset esznek, mi a pótlást anyatejbõl, kiskanállal adtuk, azaz totál hanyagoltuk a cumisüveget. Ha van energiátok, nagyon megéri, mert igaziból két-háromhét alatt beindul a dolog, és utána sokkal kényelmesebb, hogy totál a szopással megoldottátok az etetést.
Éjszaka (és ez már Miranda neked (is) szól): szerintem itt is minden gyerek más és más. A fiam sokáig felkelt, lányom viszont 3 hetesen már lényegében átaludta. MInt másik topicon mesélni szoktam, nálunk a fürdés, és az utolsó evés késõn volt, kb. fél 11-11 volt mire végeztünk (ekkor volt az utolsõ fejés is). Ezután ha fél5 - 5-ig aludt egy gyerek, az már teljesen átalvásnak éreztük. Éjjel sose fejtem, ha megébredt valamelyik, akkor felvettem. De nem keltettem a másikat, hisz lányom elég hamar beállt rá, hogy ne igényelje. Szerintem éjjel kelteni nem érdemes, mert ne szoktassuk rá a babát, hogy felkelljen!! Mell ügyileg mindig váltottam, de éjjel nem, azaz a késõ esti fejés után a reggeli (5-6 óra tájt) elsõig ugyanaz a mell járt a babának, így ha az egyik felkelt, az övé lazább volt reggel, a másiké meg ha aludt, csurig volt esetleg. És reggel megint fejtem. Napközben igyekeztem õket együtt tartani, éjjel viszont nem ragaszkodtam ilyesmihez. A fiam ha felébredt, evett és aludt tovább. Ha viszont nem siettem, felkeltette a lányt (egy ágyban voltak, keresztben), és a lányom viszont akkor szopi ide vagy oda, nem tudott visszaaludni, kb. másfél 2 órát ébren volt. Így mindig siettem, nehogy felébredjen. Aztán fiam kb. 7 hónaposan besûrítette az ébredést, 6-8-szor képes volt éjjel felébredni, ez már nem az éhség volt (akkor már fõzelék is volt, tej meg bõven), ekkor szoktattuk le az éjjeli szopiról (ekkor már a lány a nagyfiúval együtt a másik szobában volt).
Egymásra figyelés: egy érdekesség: fiam kicsinek idegileg eléggé éretlennek tûnt nekem, orvosilag oké volt, csak valahogy nekem volt ilyen érzésem. Ha megébredt és sírt "mászkált", kínlódott, addig, míg totál odafeküdt a kislányhoz. Ekkor megnyugodott, elcsendesült! (a lány viszont sokszor erre ébredt...) Szóval emlékeznek egymásra, megnyugtatja õket egymás jelenléte is.
Egyébként ezt a témát veséztük valamikor, olvassatok vissza.
Évi (Péter)! Arra nagyon szeretnélek bíztatni benneteket, higyjetek benne, hogy lehet ikreket is csak anyatejen tartani, ugyanúgy mint egy babát. Kitartás és hit kell hozzá elsõsorban!
Ildi
Évi és Péter, gratulálok a babákhoz!
Az elsõ egy-két hónap elég kemény, jó lenne, ha egy nagymamát, vagy egyéb rokont sikerülne beszereznetek, hogy Évinek csak a babákra kelljen figyelni. Minden más munkát el kéne tõle venni egyelõre. Még így is nehéz néha. Nekem nem sikerült egyszerre szoptatni õket, hanem egymás után, és ilyenkor a másodikkal elõfordult, hogy üvöltött. Ha iylenkor volt apuka, nagymama stb. akkor el dajkálta, kiment vele, hogy ne halljam, de ha egyedül voltam, akkor rettenetes érzés volt, nem tudtam arra figyelni, aki szopott, ha meg cserélgettem õket, akkor is,akit leraktam üvöltött. Persze szerencsés, ha párnákkal stb. sikerül kitanulni az egyszerre szoptatás technikáját.
A kórházi egy hétnyi cumisüveg még nem szükségszerûen katasztrófa, ha közben azért mellen is vannak. Otthon viszont érdemes elfelejteni. Szerintem az elsõ idõben érdemes fejni. Mi igyekeztünk összetartani nappal a szopikat, egyik baba az egyikbõl, másik a másikból és utána mindkettõt fejtem. Az egészet kb. 1 óra alatt csináltam végig. Ezután egy-másfél óra szünet, és kezdtük elölrõl. Alvás idõ totál változó, van, hogy 3-4 órát alszanak, van hogy csak 1-1.5-et, normális mindegyik. Ha aluszékonyak, keveset esznek, mi a pótlást anyatejbõl, kiskanállal adtuk, azaz totál hanyagoltuk a cumisüveget. Ha van energiátok, nagyon megéri, mert igaziból két-háromhét alatt beindul a dolog, és utána sokkal kényelmesebb, hogy totál a szopással megoldottátok az etetést.
Éjszaka (és ez már Miranda neked (is) szól): szerintem itt is minden gyerek más és más. A fiam sokáig felkelt, lányom viszont 3 hetesen már lényegében átaludta. MInt másik topicon mesélni szoktam, nálunk a fürdés, és az utolsó evés késõn volt, kb. fél 11-11 volt mire végeztünk (ekkor volt az utolsõ fejés is). Ezután ha fél5 - 5-ig aludt egy gyerek, az már teljesen átalvásnak éreztük. Éjjel sose fejtem, ha megébredt valamelyik, akkor felvettem. De nem keltettem a másikat, hisz lányom elég hamar beállt rá, hogy ne igényelje. Szerintem éjjel kelteni nem érdemes, mert ne szoktassuk rá a babát, hogy felkelljen!! Mell ügyileg mindig váltottam, de éjjel nem, azaz a késõ esti fejés után a reggeli (5-6 óra tájt) elsõig ugyanaz a mell járt a babának, így ha az egyik felkelt, az övé lazább volt reggel, a másiké meg ha aludt, csurig volt esetleg. És reggel megint fejtem. Napközben igyekeztem õket együtt tartani, éjjel viszont nem ragaszkodtam ilyesmihez. A fiam ha felébredt, evett és aludt tovább. Ha viszont nem siettem, felkeltette a lányt (egy ágyban voltak, keresztben), és a lányom viszont akkor szopi ide vagy oda, nem tudott visszaaludni, kb. másfél 2 órát ébren volt. Így mindig siettem, nehogy felébredjen. Aztán fiam kb. 7 hónaposan besûrítette az ébredést, 6-8-szor képes volt éjjel felébredni, ez már nem az éhség volt (akkor már fõzelék is volt, tej meg bõven), ekkor szoktattuk le az éjjeli szopiról (ekkor már a lány a nagyfiúval együtt a másik szobában volt).
Egymásra figyelés: egy érdekesség: fiam kicsinek idegileg eléggé éretlennek tûnt nekem, orvosilag oké volt, csak valahogy nekem volt ilyen érzésem. Ha megébredt és sírt "mászkált", kínlódott, addig, míg totál odafeküdt a kislányhoz. Ekkor megnyugodott, elcsendesült! (a lány viszont sokszor erre ébredt...) Szóval emlékeznek egymásra, megnyugtatja õket egymás jelenléte is.
Egyébként ezt a témát veséztük valamikor, olvassatok vissza.
Évi (Péter)! Arra nagyon szeretnélek bíztatni benneteket, higyjetek benne, hogy lehet ikreket is csak anyatejen tartani, ugyanúgy mint egy babát. Kitartás és hit kell hozzá elsõsorban!
Ildi
2001.06.03 20:28
Sziasztok,
még csak kezdo babanetezo vagyok, de érzem, hogy gyorsan bele fogok jönni. Nekem már nagyok a lányaim, 4 évesek, most született testvérük. Stefi 3 és fél hónapos. Nagyon klasszul fogadták a lányok, szeretik nagyon, egy problémájuk van: Stefi csak egyedül van. Osztoszkodni meg nagyon nehéz.
Nálatok ( nagyobb ikreknél, vagy saját tapasztalat alapján ) mi újság a veszekedéssel ?
Tünde
ui.: Nem sikerült regisztrálnom a nevemmel, mit tegyek, hogy ne legyek névtelen ?
még csak kezdo babanetezo vagyok, de érzem, hogy gyorsan bele fogok jönni. Nekem már nagyok a lányaim, 4 évesek, most született testvérük. Stefi 3 és fél hónapos. Nagyon klasszul fogadták a lányok, szeretik nagyon, egy problémájuk van: Stefi csak egyedül van. Osztoszkodni meg nagyon nehéz.
Nálatok ( nagyobb ikreknél, vagy saját tapasztalat alapján ) mi újság a veszekedéssel ?
Tünde
ui.: Nem sikerült regisztrálnom a nevemmel, mit tegyek, hogy ne legyek névtelen ?
2001.06.04 02:49
Tunde
Egyenlore eleg annyit tenned hogy csak az Azonositohoz irsz valamit es nem kattintod be a nevtelen rublikat. Hosszutavon irj egy mailt szerk@babanet.hu -ra es ok 1-2 napon belul elkeszitik neked a regisztraciot.
Napocska
Egyenlore eleg annyit tenned hogy csak az Azonositohoz irsz valamit es nem kattintod be a nevtelen rublikat. Hosszutavon irj egy mailt szerk@babanet.hu -ra es ok 1-2 napon belul elkeszitik neked a regisztraciot.
Napocska
2001.06.05 08:56
Tünde!
Elõször is üdv a körünkben. HOgy könnyen boldogulja babaneten, csináltunk már egy topicot, ide teszem a linkjét: [url=http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/61/61.html?991078833" TARGET="_top]http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/61/61.html?991078833[/url]
(Útmutató a babanet társalgójának használatához)
Itt sok hasznos dolgot találsz.
Ha végigolvasod ezt az ikres topicot, archívját is , sokat megtudhatsz mindenkirõl. Egyelõre én vagyok itt az öreg, nálunk az ikrek a kisebbek, a nagy (egyedül) 8 lesz e hó végén, a kicsik meg júliusban lesznek 6 évesek. A nagy fiú, a kicsik vegyesen.
Szóval veszekedés, van bõven. Elõször a nagyfiú és a lány között kezdõdött, majd a két kicsi között is beindult. Néha a fiúk is összekapnak, de a domináns az egy fiú egy lány kiosztás. Tavaly nyárig egy szobában voltak, akkor már elviselhetetlen volt ez a dolog, ezért kerültek szét, a lányunknak van külön szobája. A dolog ettõl persze nem múlt el, de bíztatnak, van ahol kinövik. A kicsiknél most az megy, hogy minden apróságon össze tudnak veszni. Pl. oviba menet, melyikük megy a kerítés felõli oldalon, vagy buszon melyikük ül az ablaknál és melyik mellettem. Ugyanakkor az oviban semmi bajuk egymással, ugyanis nem foglalkoznak egyáltalán egymással, külön barátaik vannak.
Kezdetben volt egy-két olyan játék, amibõl kettõ (három) egyforma volt, de én sose akartam ezt, és a rokonság is leszokott róla. MOst az van, hogy szinte mindenrõl tudják, ki kapta, és kitõl, de attól még elvben bárki játszhat vele. Persze ha vita van, akkor rögtön jön az ez az enyém szöveg.
Mesélj magadról bõvebben, egy-két petéjûek-e a lányok, milyen módon születtek stb.stb.!
Ildi
Elõször is üdv a körünkben. HOgy könnyen boldogulja babaneten, csináltunk már egy topicot, ide teszem a linkjét: [url=http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/61/61.html?991078833" TARGET="_top]http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/61/61.html?991078833[/url]
(Útmutató a babanet társalgójának használatához)
Itt sok hasznos dolgot találsz.
Ha végigolvasod ezt az ikres topicot, archívját is , sokat megtudhatsz mindenkirõl. Egyelõre én vagyok itt az öreg, nálunk az ikrek a kisebbek, a nagy (egyedül) 8 lesz e hó végén, a kicsik meg júliusban lesznek 6 évesek. A nagy fiú, a kicsik vegyesen.
Szóval veszekedés, van bõven. Elõször a nagyfiú és a lány között kezdõdött, majd a két kicsi között is beindult. Néha a fiúk is összekapnak, de a domináns az egy fiú egy lány kiosztás. Tavaly nyárig egy szobában voltak, akkor már elviselhetetlen volt ez a dolog, ezért kerültek szét, a lányunknak van külön szobája. A dolog ettõl persze nem múlt el, de bíztatnak, van ahol kinövik. A kicsiknél most az megy, hogy minden apróságon össze tudnak veszni. Pl. oviba menet, melyikük megy a kerítés felõli oldalon, vagy buszon melyikük ül az ablaknál és melyik mellettem. Ugyanakkor az oviban semmi bajuk egymással, ugyanis nem foglalkoznak egyáltalán egymással, külön barátaik vannak.
Kezdetben volt egy-két olyan játék, amibõl kettõ (három) egyforma volt, de én sose akartam ezt, és a rokonság is leszokott róla. MOst az van, hogy szinte mindenrõl tudják, ki kapta, és kitõl, de attól még elvben bárki játszhat vele. Persze ha vita van, akkor rögtön jön az ez az enyém szöveg.
Mesélj magadról bõvebben, egy-két petéjûek-e a lányok, milyen módon születtek stb.stb.!
Ildi
2001.06.05 20:38
Kedves Ildi, és mindannyian,
köszi a segítséget, megpróbálom.
Magunkról egy keveset. Ikerlányaink 1997. májusában születtek, így most voltak 4 évesek. Teljes meglepetésként ért a hír minket, hogy ikreink lesznek. Ez egyébként a 12. hét körül derült ki, amikor enyhe vérzés miatt bementem az orvosomhoz. ( A 8. héten még nem látta.) Még ekkor is olyan közel voltak egymáshoz, hogy sokáig vizsgálgatta, hogy vajon külön vannak-e. Szóval ok egypetéjuek, semmi elválasztó fal nem látszott. A Schöpf-Méreiben feküdtem 3 hónapot a szülés elott. Simán, hüvelyi úton születtek, Nóra 3,30kg (52 cm), Lili 3,50 kg ( 54 cm ) volt.
Volt egy kis problémánk Nórikával, ún. iker-transzfúziós szindrómája(juk) volt, de miután ez kiderült és kapott vérplazmát, minden rendbe jött.
A kezdeti szoptatási nehézségek után 1 éves korukig szopiztak, és szépen fejlodtek. Most pedig már kész hölgyek, ovisok, és tündériek. Csak a veszekedések... No, nem ezek az általánosak, de akkor roppant intenzívek.
Örülök, hogy írtad, hogy min össze tudnak kapni, mert ugyanez van nálunk is. Ha olyan a hangulat, bármin kirobban a veszekedés.
A másik problémánk az elalvás. Ha együtt vannak locsognak, sugdolóznak nevetgélnek idétlenül, ha külön, nyafognak. Imádnivalóak.)Itt felkiáltójel lenne, de valami miatt nem muködik a felkiáltójelem )
Most pedig egy egyke gyermekünk lett, és nagyon klassz így együtt.
Most látom, hogy milyen hosszú lettem.
Néha még most is elmélázom rajta, hogy milyen fantasztikus szerencs ( isteni adomány, csoda stb.), hogy ikreink vannak, szépek egészségesek és okosak. Veletek nem így van ?
Tünde
köszi a segítséget, megpróbálom.
Magunkról egy keveset. Ikerlányaink 1997. májusában születtek, így most voltak 4 évesek. Teljes meglepetésként ért a hír minket, hogy ikreink lesznek. Ez egyébként a 12. hét körül derült ki, amikor enyhe vérzés miatt bementem az orvosomhoz. ( A 8. héten még nem látta.) Még ekkor is olyan közel voltak egymáshoz, hogy sokáig vizsgálgatta, hogy vajon külön vannak-e. Szóval ok egypetéjuek, semmi elválasztó fal nem látszott. A Schöpf-Méreiben feküdtem 3 hónapot a szülés elott. Simán, hüvelyi úton születtek, Nóra 3,30kg (52 cm), Lili 3,50 kg ( 54 cm ) volt.
Volt egy kis problémánk Nórikával, ún. iker-transzfúziós szindrómája(juk) volt, de miután ez kiderült és kapott vérplazmát, minden rendbe jött.
A kezdeti szoptatási nehézségek után 1 éves korukig szopiztak, és szépen fejlodtek. Most pedig már kész hölgyek, ovisok, és tündériek. Csak a veszekedések... No, nem ezek az általánosak, de akkor roppant intenzívek.
Örülök, hogy írtad, hogy min össze tudnak kapni, mert ugyanez van nálunk is. Ha olyan a hangulat, bármin kirobban a veszekedés.
A másik problémánk az elalvás. Ha együtt vannak locsognak, sugdolóznak nevetgélnek idétlenül, ha külön, nyafognak. Imádnivalóak.)Itt felkiáltójel lenne, de valami miatt nem muködik a felkiáltójelem )
Most pedig egy egyke gyermekünk lett, és nagyon klassz így együtt.
Most látom, hogy milyen hosszú lettem.
Néha még most is elmélázom rajta, hogy milyen fantasztikus szerencs ( isteni adomány, csoda stb.), hogy ikreink vannak, szépek egészségesek és okosak. Veletek nem így van ?
Tünde
2001.06.06 09:12
Szia Tünde!
Hadd gratuláljak így sok év után, gyönyörû hatalmasak voltak (és gondolom most is) a lányaid! A sima szülésért meg bevallom irigykedem, nekem nem adatott meg (lányom keresztben feküdt A babaként).
Igen, azt hiszem, az ikrek egy külön csoda. Én amikor megtudtam, hogy ketten vannak (7.hét, még nem is volt tuti, hogy maradnak), nem tudtam örüljek, vagy aggódjak, arra vágyjak, hogy maradjanak, vagy arra, hogy csak egy maradjon (relative nagy volt akkor a különbség köztük) Aztán bíztattam magam, ha Isten így akarta, hogy ketten legyenek, segíteni fog abban is, hogy rendben legyenek a dolgok velük. És ha belegondolok, tényleg nem törvényszerû, hogy minden simán ment, sok probléma lehetett volna, amit megúsztunk. És most már nagyok, és most már egyszerûen csak két lassan 6 éves kisgyermek, ugyanolyan esélyekkel és kilátásokkal, mint bárki más gyerek, de egy csodát átélten.
Ildi
Hadd gratuláljak így sok év után, gyönyörû hatalmasak voltak (és gondolom most is) a lányaid! A sima szülésért meg bevallom irigykedem, nekem nem adatott meg (lányom keresztben feküdt A babaként).
Igen, azt hiszem, az ikrek egy külön csoda. Én amikor megtudtam, hogy ketten vannak (7.hét, még nem is volt tuti, hogy maradnak), nem tudtam örüljek, vagy aggódjak, arra vágyjak, hogy maradjanak, vagy arra, hogy csak egy maradjon (relative nagy volt akkor a különbség köztük) Aztán bíztattam magam, ha Isten így akarta, hogy ketten legyenek, segíteni fog abban is, hogy rendben legyenek a dolgok velük. És ha belegondolok, tényleg nem törvényszerû, hogy minden simán ment, sok probléma lehetett volna, amit megúsztunk. És most már nagyok, és most már egyszerûen csak két lassan 6 éves kisgyermek, ugyanolyan esélyekkel és kilátásokkal, mint bárki más gyerek, de egy csodát átélten.
Ildi
2001.06.06 21:03
SZia Ildi,
olyan jól esik, hogy valaki válaszol.
Valóban a csoda csak nekünk az, nekik természetes. Vajon hogy érzik ok magukat ebben? Persze nincs összehasonlítási alapuk, de néha- néha érzem a lányaimon, hogy púp a hátukra a másik. Na akkor gyorsan külön programokat csinálunk, egyikük nagyszülozik, a másik itthon marad.
A "kis" ikresek hogy vannak? Akik nemrég szültek. Mindenki rendben van? Ha tanácstalanok vagytok rögtön írjatok, ne tépelodjetek magatokban. A legjobb segítség -szerintem - a sorstárs segítség, mégha minden gyerek más és más. A bíztatás azonban nagyon sokat jelent. Szóval sok örömet és energiát mindenkinek.
Tünde
olyan jól esik, hogy valaki válaszol.
Valóban a csoda csak nekünk az, nekik természetes. Vajon hogy érzik ok magukat ebben? Persze nincs összehasonlítási alapuk, de néha- néha érzem a lányaimon, hogy púp a hátukra a másik. Na akkor gyorsan külön programokat csinálunk, egyikük nagyszülozik, a másik itthon marad.
A "kis" ikresek hogy vannak? Akik nemrég szültek. Mindenki rendben van? Ha tanácstalanok vagytok rögtön írjatok, ne tépelodjetek magatokban. A legjobb segítség -szerintem - a sorstárs segítség, mégha minden gyerek más és más. A bíztatás azonban nagyon sokat jelent. Szóval sok örömet és energiát mindenkinek.
Tünde
2001.06.11 23:29
Szia Tünde, meg persze Ildi és a többiek is!
Nagyon szeretnék gyakrabban írni, de örülök, ha néha-néha olvasgatni tudok a babaneten. Az én lányaim most lesznek 10 hónaposak, úgyhogy már inkább "közepes" ikresek vagyunk. Ők biztosan kétpetéjűek, mert nagyon különböznek. Én is nagyon boldog vagyok, hogy kettő lett (de annak is hogy, nem több), bár néha főleg eleinte azért irigyeltem a szóló csecsemőket, meg legközelebb azért azt hiszem inkább egyet szeretnék. MIkor kezdődött nálatok a veszekedés? Nálunk egyelőre csak a véletlen bántásból van sértődés. Még azt is inkább játéknak veszik, hogy a másik elveszi a játékot, bár azért volt már, hogy sírás lett belőle. Én nagyon félek a veszekedésektől, pedig tudom, hogy elkerülhetetlen és természetes, de azt is rettenentesen utálom, amikor a hugaim izélgetik egymást. Olyan gonoszak tudnak lenni egymással, persze közben meg nagyon szeretik egymást (köztük 3,5 év van).
Kedves Évi, Péter!
Gratulálok a lányokhoz, remélem majd gépközelbe juttok azért, és megírjátok mi van veletek. Nekem nagyon tetszenek a nevek különösen a Maya talán azért is mert ez eszembe se jutott, mikor a neveken gondolkodtunk. Egy vagy két petéjűeknek tűnnek?
Nálunk az első két hét alapvetően alvással, a kórházban még evésre is nehezen ébresztettem őket, de még itthon is volt olyan, hogy 5 órát aludtak, aztán leszoktam az ébreszgetésről, de az egyikük a délelőtti 4 órás alvását sokáig (talán 3-4 hónapos koráig tartotta) A kezdeti nehézségekből leginkább csak a saját gyengeségemre, meg (az ő) hasfájós időszakukra emlékszem, de biztos írtam rengeteg kérdést akkoriban Ildinek. Sokan mondták, de én is úgy tapaszatltam, hogy nagy ugrás a hat hetes-két hónapos kor elérése, sokkal könnyebb lesz nem is tudom pontosan miért.
Jó babázást mindenkinek,
Sára
Nagyon szeretnék gyakrabban írni, de örülök, ha néha-néha olvasgatni tudok a babaneten. Az én lányaim most lesznek 10 hónaposak, úgyhogy már inkább "közepes" ikresek vagyunk. Ők biztosan kétpetéjűek, mert nagyon különböznek. Én is nagyon boldog vagyok, hogy kettő lett (de annak is hogy, nem több), bár néha főleg eleinte azért irigyeltem a szóló csecsemőket, meg legközelebb azért azt hiszem inkább egyet szeretnék. MIkor kezdődött nálatok a veszekedés? Nálunk egyelőre csak a véletlen bántásból van sértődés. Még azt is inkább játéknak veszik, hogy a másik elveszi a játékot, bár azért volt már, hogy sírás lett belőle. Én nagyon félek a veszekedésektől, pedig tudom, hogy elkerülhetetlen és természetes, de azt is rettenentesen utálom, amikor a hugaim izélgetik egymást. Olyan gonoszak tudnak lenni egymással, persze közben meg nagyon szeretik egymást (köztük 3,5 év van).
Kedves Évi, Péter!
Gratulálok a lányokhoz, remélem majd gépközelbe juttok azért, és megírjátok mi van veletek. Nekem nagyon tetszenek a nevek különösen a Maya talán azért is mert ez eszembe se jutott, mikor a neveken gondolkodtunk. Egy vagy két petéjűeknek tűnnek?
Nálunk az első két hét alapvetően alvással, a kórházban még evésre is nehezen ébresztettem őket, de még itthon is volt olyan, hogy 5 órát aludtak, aztán leszoktam az ébreszgetésről, de az egyikük a délelőtti 4 órás alvását sokáig (talán 3-4 hónapos koráig tartotta) A kezdeti nehézségekből leginkább csak a saját gyengeségemre, meg (az ő) hasfájós időszakukra emlékszem, de biztos írtam rengeteg kérdést akkoriban Ildinek. Sokan mondták, de én is úgy tapaszatltam, hogy nagy ugrás a hat hetes-két hónapos kor elérése, sokkal könnyebb lesz nem is tudom pontosan miért.
Jó babázást mindenkinek,
Sára
2001.06.12 08:44
Szia Sára!
Nálunk az igazán bántó veszekedés leginkább a múlt évben (5 év) ütötte fel a fejét köztük. Ez nem jelenti azt, hogy elõtte nem kaptak össze egy-egyj játékon, de most már direkt cikizik olykor egymást. De néha meg annyira tudják egymást szeretni, és fantasztikusan aranyosak akkor!
Tényleg lányok. Figyeltetek meg olyasmit a gyerekeknél, hogyha külön is vannak, de egyikkel történik valami, a másik megérzi? Elvben a kétpetéjûeknék erre semmi alap nincs, mégis, amikor tavaly télen sérvmûtétje volt a lányomnak, a fiúk közben a nagymamával otthon voltak, és Gergõnek pontban azon idõ alatt, míg Ilcsit mûtötték, kemény hastáji fájdalmai voltak, amik aztán minden történés (teszem azt kakilás) nélkül elmúltak.
Ildi
Nálunk az igazán bántó veszekedés leginkább a múlt évben (5 év) ütötte fel a fejét köztük. Ez nem jelenti azt, hogy elõtte nem kaptak össze egy-egyj játékon, de most már direkt cikizik olykor egymást. De néha meg annyira tudják egymást szeretni, és fantasztikusan aranyosak akkor!
Tényleg lányok. Figyeltetek meg olyasmit a gyerekeknél, hogyha külön is vannak, de egyikkel történik valami, a másik megérzi? Elvben a kétpetéjûeknék erre semmi alap nincs, mégis, amikor tavaly télen sérvmûtétje volt a lányomnak, a fiúk közben a nagymamával otthon voltak, és Gergõnek pontban azon idõ alatt, míg Ilcsit mûtötték, kemény hastáji fájdalmai voltak, amik aztán minden történés (teszem azt kakilás) nélkül elmúltak.
Ildi
2001.06.12 20:57
Sziasztok,
Sára nálunk hamar elkezdodött a rivalizálás, mert így nevezném inkább, nem is veszekedésnek. Ki hol ül,pl. a mesénél, kinek szedek eloször a tányérjába,stb. Játékokon, könyveken sokkal ritkábban kapnak össze. Most, hogy már óvodába járnak, már kezdodnek a :
- Anyu, a Nóri azt mondta rám, hogy...
- Anyu, a Lili kinyújtottaa a nyelvét, stb.
A legrosszabb benne, hogy ha olyanjuk van, bármi szikra lehet, amitol kipattanhat. És jön a direkt bántás, amit Ildi is írt, hogy összefirkálja a másik rajzát, ha valami neki nem sikerül, elronta amásiknak is, hogy neki se legyen. Igazságot tenni pedig... Egy ideig mondtam, hogy beszéljétek meg egymás közt és csak utána mondjátok, de Lili mindig dominált, és Nóri olyankor is beadta a derekát, amikor nem o volt a bunös. Szóval figyelni kell oket. A legnehezebb eldönteni, hogy mikor kell már beleszólni, és meddig lehet rájuk hagyni. Pont ez van a dícséretel is. Ha Nórit megdícsérem ,Lili rögtön kérdezi: és én? Én pedig bizony néha megmondom, ha ot nem illeti dícséret, mert semmi olyat nem csinált. Éppen rosszat sem, de ok sokszor a dícséret hiányát már " büntetésnek" veszik.
Ugyanakkor aggódnak egymásért, figyelik egymás minden lépését, fantasztikusan jól el tudnak játszani, és most már okos játékokat is.
Ildi, én még semmi ilyet nem tapasztaltam, és valószínuleg ez lehet az oka, hogy nem is hiszek ebben. Talán annyira ismerik már egymást, hogy tudják, a másik hasonló esetben hogy tenne, vagy tudják mi történik a másikkal, és érzékenyebben élik át, de hogy megéreznék... Nem tudom. Mindenesetre nálunk ilyen nem volt, bár lehet, hogy ehhez az én lányaim még kicsik.
Tünde
Sára nálunk hamar elkezdodött a rivalizálás, mert így nevezném inkább, nem is veszekedésnek. Ki hol ül,pl. a mesénél, kinek szedek eloször a tányérjába,stb. Játékokon, könyveken sokkal ritkábban kapnak össze. Most, hogy már óvodába járnak, már kezdodnek a :
- Anyu, a Nóri azt mondta rám, hogy...
- Anyu, a Lili kinyújtottaa a nyelvét, stb.
A legrosszabb benne, hogy ha olyanjuk van, bármi szikra lehet, amitol kipattanhat. És jön a direkt bántás, amit Ildi is írt, hogy összefirkálja a másik rajzát, ha valami neki nem sikerül, elronta amásiknak is, hogy neki se legyen. Igazságot tenni pedig... Egy ideig mondtam, hogy beszéljétek meg egymás közt és csak utána mondjátok, de Lili mindig dominált, és Nóri olyankor is beadta a derekát, amikor nem o volt a bunös. Szóval figyelni kell oket. A legnehezebb eldönteni, hogy mikor kell már beleszólni, és meddig lehet rájuk hagyni. Pont ez van a dícséretel is. Ha Nórit megdícsérem ,Lili rögtön kérdezi: és én? Én pedig bizony néha megmondom, ha ot nem illeti dícséret, mert semmi olyat nem csinált. Éppen rosszat sem, de ok sokszor a dícséret hiányát már " büntetésnek" veszik.
Ugyanakkor aggódnak egymásért, figyelik egymás minden lépését, fantasztikusan jól el tudnak játszani, és most már okos játékokat is.
Ildi, én még semmi ilyet nem tapasztaltam, és valószínuleg ez lehet az oka, hogy nem is hiszek ebben. Talán annyira ismerik már egymást, hogy tudják, a másik hasonló esetben hogy tenne, vagy tudják mi történik a másikkal, és érzékenyebben élik át, de hogy megéreznék... Nem tudom. Mindenesetre nálunk ilyen nem volt, bár lehet, hogy ehhez az én lányaim még kicsik.
Tünde
2001.06.13 20:09
Ildi,
vannak, ha nem is gyakran. Lili sokszor ott marad az anyukámnál, Nóri inkább hazajön. Ilyen gyakran fordul elo. Úgy érzem szükségük van az ilyen távollétekre. Teljesen megváltoznak, "kenyérre lehet oket kenni". Viszont alig várják, hogy reggel telefonáljanak, majd találkozzanak.Édesek.Olyan is volt, hogy betegségnél az egyik elment oviba, a másik nem. Ez kb. 3x fordult elo, azóvodát csak most kezdtük. Viszont Nóri, aki mindig visszafogott, Lili által iránzított éss védelmezett volt, egy ilyen szólóban eltöltött óvodai hét után szabályosan kinyílt. Tervei voltak az óvodában, rajzolt, játszott, önálló ötletei lettek. Azt hiszem megérezte a saját erejét is. Amikor Lili is kezdett járni, nem vesztette el ezt az erot, aminek borzasztóan örültem, mert már épp azon kezdtem el gondolkodni, hogy lehet, hogy külön csoportba kell járatni oket. Egyébként ok nem erosítették egymást a beszoktatás idoszakában, nem volt semmivel sem könnyebb, sírtak, nem akartak ot maradni, majd késobb ott aludni. Nálatok ez hogy volt?
Értem, hogy a kérdésed arra irányul, hogy ha nincsenek sokat távol egymástól, nyilvánvalóan nem is lehetnek hasonló tapasztalataik, mint amit említettél. Igazad van. Várom az ilyen élményeket, addig kicsit kételkedem. Lehet, hogy rosszul teszem, hisz én is hallottam, olvastam errol rengeteget.
Tünde
vannak, ha nem is gyakran. Lili sokszor ott marad az anyukámnál, Nóri inkább hazajön. Ilyen gyakran fordul elo. Úgy érzem szükségük van az ilyen távollétekre. Teljesen megváltoznak, "kenyérre lehet oket kenni". Viszont alig várják, hogy reggel telefonáljanak, majd találkozzanak.Édesek.Olyan is volt, hogy betegségnél az egyik elment oviba, a másik nem. Ez kb. 3x fordult elo, azóvodát csak most kezdtük. Viszont Nóri, aki mindig visszafogott, Lili által iránzított éss védelmezett volt, egy ilyen szólóban eltöltött óvodai hét után szabályosan kinyílt. Tervei voltak az óvodában, rajzolt, játszott, önálló ötletei lettek. Azt hiszem megérezte a saját erejét is. Amikor Lili is kezdett járni, nem vesztette el ezt az erot, aminek borzasztóan örültem, mert már épp azon kezdtem el gondolkodni, hogy lehet, hogy külön csoportba kell járatni oket. Egyébként ok nem erosítették egymást a beszoktatás idoszakában, nem volt semmivel sem könnyebb, sírtak, nem akartak ot maradni, majd késobb ott aludni. Nálatok ez hogy volt?
Értem, hogy a kérdésed arra irányul, hogy ha nincsenek sokat távol egymástól, nyilvánvalóan nem is lehetnek hasonló tapasztalataik, mint amit említettél. Igazad van. Várom az ilyen élményeket, addig kicsit kételkedem. Lehet, hogy rosszul teszem, hisz én is hallottam, olvastam errol rengeteget.
Tünde
2001.06.14 08:47
Szia Tünde!
Azért kétoldalú volt a kérdésem, mert engem is mindig foglalkoztat az együtt vagy külön csoport-osztály kérdése. MOndjuk nálunk a külön nemük miatt egyszerûbb a dolog, nem nagyon foglalkoznak egymással az oviban. Az elsõ alkalomkor, mikor fiam a lányom nélkül volt oviban, az óvónõk arról számoltak be, hogy totál felszabadult volt. (nálunk Ilcsi a dominánsabb, kicsit nõvérke mód van Gergõvel) Aztán egy következõ alkalommal, meg azt mondták, egész elveszett volt nélküle.
A mai napig emlegetik, amikor volt olyan,hogy mind a három gyerek külön volt, és nélkülünk. NÁlunk ugyanis mindnek más a keresztmamája (baráti körbõl) és csináltunk egy keresztmamák napját. Bár végül Ilcsi keresztszülei nem jöttek, õ meg anyunál volt. De élvezték, hogy más jutott nekik, én is azt hiszem, kellenek az ilyen programok.
Az oviba szokás nekünk könnyebb volt, mert Bálint, a nagy, már elõtte egy évvel járt. A kicsik meg sokat voltak, mikor mentünk érte, így szinte haza mentek. Az elsõ héten kb. 2 x sírt Gergõ, Ilcsi egyszer sem. Nekik Bálint is ott volt, és sokszor voltak majdnem utolsók, akkor már együtt, ezt is jól viselték. (Csak érdekességképp: Ilcsi egyetlen sírása az elsõ év végén volt,nyílt napkor, amikor de. bent voltam, de utána mennem kellett dolgozni, sokan másokat viszont hazavittek. Ekkor viszont vagy egy órán át sírt, mág a buszmegállóban is hallottam, és csak nehezen tudták lecsitítani. (kapott végül gyöngybõl egy nyakláncot, ezért cserébe volt hajlandó elhallgatni)) Azt hiszem, ovi mindig az elsõnek menõnek a nehezebb, gondolom ha Stefi is odajut, neki már könnyebb lesz. (tényleg tervezed már mit csinálsz, ha nagyobb lesz? Maradsz velük otthon, vagy dolgozol 3 gyerek mellett? )
Oviban mennyire együtt vannak? Barátaik közösek?
Tényleg, te egyforma cuccban járatod õket? Mennyire egyformák?
Ildi
Azért kétoldalú volt a kérdésem, mert engem is mindig foglalkoztat az együtt vagy külön csoport-osztály kérdése. MOndjuk nálunk a külön nemük miatt egyszerûbb a dolog, nem nagyon foglalkoznak egymással az oviban. Az elsõ alkalomkor, mikor fiam a lányom nélkül volt oviban, az óvónõk arról számoltak be, hogy totál felszabadult volt. (nálunk Ilcsi a dominánsabb, kicsit nõvérke mód van Gergõvel) Aztán egy következõ alkalommal, meg azt mondták, egész elveszett volt nélküle.
A mai napig emlegetik, amikor volt olyan,hogy mind a három gyerek külön volt, és nélkülünk. NÁlunk ugyanis mindnek más a keresztmamája (baráti körbõl) és csináltunk egy keresztmamák napját. Bár végül Ilcsi keresztszülei nem jöttek, õ meg anyunál volt. De élvezték, hogy más jutott nekik, én is azt hiszem, kellenek az ilyen programok.
Az oviba szokás nekünk könnyebb volt, mert Bálint, a nagy, már elõtte egy évvel járt. A kicsik meg sokat voltak, mikor mentünk érte, így szinte haza mentek. Az elsõ héten kb. 2 x sírt Gergõ, Ilcsi egyszer sem. Nekik Bálint is ott volt, és sokszor voltak majdnem utolsók, akkor már együtt, ezt is jól viselték. (Csak érdekességképp: Ilcsi egyetlen sírása az elsõ év végén volt,nyílt napkor, amikor de. bent voltam, de utána mennem kellett dolgozni, sokan másokat viszont hazavittek. Ekkor viszont vagy egy órán át sírt, mág a buszmegállóban is hallottam, és csak nehezen tudták lecsitítani. (kapott végül gyöngybõl egy nyakláncot, ezért cserébe volt hajlandó elhallgatni)) Azt hiszem, ovi mindig az elsõnek menõnek a nehezebb, gondolom ha Stefi is odajut, neki már könnyebb lesz. (tényleg tervezed már mit csinálsz, ha nagyobb lesz? Maradsz velük otthon, vagy dolgozol 3 gyerek mellett? )
Oviban mennyire együtt vannak? Barátaik közösek?
Tényleg, te egyforma cuccban járatod õket? Mennyire egyformák?
Ildi
2001.06.14 20:01
Szia, Ildi,
Ilcsi igazi noci, ahogy itt leírod ( a nyakláncos lekenyerezés ), és érdekes is, amit írtál.
Nekem sokat sírtak az elején, és akkor csendesült le, amikor állandóan az apukájuk kezdte vinni oket. Pedig nagyon apásak, ugyanakkor nagy megfelelni akarás van bennük az apjukkal szemben.
Ez egy kicsit segített. Érdekes, nálunk Lili a dominánsabb, de nem minden szituációban. Pontosabban a rizikósabb ( új, ismeretlenebb ) szituációkban Lili elbátortalanodik, és Nórit tolja maga elott. Nálunk anyák napján volt egy furcsa jelenet: minket beültettek már, a gyerekek kinntrol jöttek be énekelve. Lili meglátott, sírva fakadt, ésss nem lehetett kimozdítani az ölembol. A mai napig nem tudom megmagyarázni, hogy miért, holott eros, bátor, temperamentumos gyerek. Összesem 3 gyereknek volt szóló szövege, ebbol ketto az én lányom volt, így Nórin maradt a súly, o pedig fontossága teljes tudatában vitte a feladatot. Látszott rajta, hogy Lili helyett is szerepel.
Tervezek visszamenni dolgozni, aztán majd meglátjuk mi lesz belole. Eloször be kellene fejeznem a Ph.D.-met, aztán könnyebb lenne minden. ( Azt hiszem legalábbis. Vagyis remélem. )
Nem igen járnak egyformában, bár vannak egyforma cuccaik, néha egyszerubb, vagy ha olcsón lehet pl. kabáthoz jutni, akkor veszünk 2 egyformát. Inkább fazonban azonos, de színben különbözoben járnak. Ennek ellenére csak a különbözo fülbevalóról különböztetik meg oket sokan, még az óvodában is, amiért kicsit haragszom, mert egy év után, azért talán felfedezheto rajtuk némi különbség. Szóval hasonlítanak nagyon, bár nekünk nagyon különböznek. Soha nem téveszteném oket össze.
Barátkozni most kezdtek, és ugyanazokkal. Nagyon szeretnek náluk nagyobb lányokkal lenni, beszélgetni. Az ovistársak közül ugyanazokkal barátkoznak, és a baráti társaságban is együtt vannak a gyerekek.
Te dolgozol? Hogy bírod? Mennyire fáradsz el? Mi volt ( van, )ha betegek? Mennyi a segítséged?
Tünde
Ilcsi igazi noci, ahogy itt leírod ( a nyakláncos lekenyerezés ), és érdekes is, amit írtál.
Nekem sokat sírtak az elején, és akkor csendesült le, amikor állandóan az apukájuk kezdte vinni oket. Pedig nagyon apásak, ugyanakkor nagy megfelelni akarás van bennük az apjukkal szemben.
Ez egy kicsit segített. Érdekes, nálunk Lili a dominánsabb, de nem minden szituációban. Pontosabban a rizikósabb ( új, ismeretlenebb ) szituációkban Lili elbátortalanodik, és Nórit tolja maga elott. Nálunk anyák napján volt egy furcsa jelenet: minket beültettek már, a gyerekek kinntrol jöttek be énekelve. Lili meglátott, sírva fakadt, ésss nem lehetett kimozdítani az ölembol. A mai napig nem tudom megmagyarázni, hogy miért, holott eros, bátor, temperamentumos gyerek. Összesem 3 gyereknek volt szóló szövege, ebbol ketto az én lányom volt, így Nórin maradt a súly, o pedig fontossága teljes tudatában vitte a feladatot. Látszott rajta, hogy Lili helyett is szerepel.
Tervezek visszamenni dolgozni, aztán majd meglátjuk mi lesz belole. Eloször be kellene fejeznem a Ph.D.-met, aztán könnyebb lenne minden. ( Azt hiszem legalábbis. Vagyis remélem. )
Nem igen járnak egyformában, bár vannak egyforma cuccaik, néha egyszerubb, vagy ha olcsón lehet pl. kabáthoz jutni, akkor veszünk 2 egyformát. Inkább fazonban azonos, de színben különbözoben járnak. Ennek ellenére csak a különbözo fülbevalóról különböztetik meg oket sokan, még az óvodában is, amiért kicsit haragszom, mert egy év után, azért talán felfedezheto rajtuk némi különbség. Szóval hasonlítanak nagyon, bár nekünk nagyon különböznek. Soha nem téveszteném oket össze.
Barátkozni most kezdtek, és ugyanazokkal. Nagyon szeretnek náluk nagyobb lányokkal lenni, beszélgetni. Az ovistársak közül ugyanazokkal barátkoznak, és a baráti társaságban is együtt vannak a gyerekek.
Te dolgozol? Hogy bírod? Mennyire fáradsz el? Mi volt ( van, )ha betegek? Mennyi a segítséged?
Tünde
2001.06.15 09:00
Szia Tünde!
Én most már harmadik éve dolgozom, és a PhDmet csinálom (most is nyitva van a másik ablakban, végre a megírásnál tartok). És nagyon kínlódom a dologgal, mert nagyon strapás, és néha úgy érzem, a legszebb éveinket rontom el vele. Nagymamák szoktak besegíteni betegségnél, de mindennapi menetbe nem akarom, mert akkor apránként az lenne, hogy csak reggeli meg esti pusziadásra látnám õket. Viszont én nem azért szültem a gyerekeimet, hogy utána a nagymamák neveljék fel.
Szóval ez egy nagyon nehéz dolog.
(ja ráadásul mi sokat utazunk is a mh, meg a lakás (és ovi) között)
Egyszer erre a doolgozni vagy maradni a gyerekekkel, meg sok gyereket nevelni témára nyitottam a három vagy több gyermek topicot, ha van egy kis idõd, olvasgasd el!
Ildi
Én most már harmadik éve dolgozom, és a PhDmet csinálom (most is nyitva van a másik ablakban, végre a megírásnál tartok). És nagyon kínlódom a dologgal, mert nagyon strapás, és néha úgy érzem, a legszebb éveinket rontom el vele. Nagymamák szoktak besegíteni betegségnél, de mindennapi menetbe nem akarom, mert akkor apránként az lenne, hogy csak reggeli meg esti pusziadásra látnám õket. Viszont én nem azért szültem a gyerekeimet, hogy utána a nagymamák neveljék fel.
Szóval ez egy nagyon nehéz dolog.
(ja ráadásul mi sokat utazunk is a mh, meg a lakás (és ovi) között)
Egyszer erre a doolgozni vagy maradni a gyerekekkel, meg sok gyereket nevelni témára nyitottam a három vagy több gyermek topicot, ha van egy kis idõd, olvasgasd el!
Ildi
2001.06.15 20:41
Szia Ildi,
nagyon a szívembol szóltál, illetve pont ezeken rágódom én is, bár még nem érint közvetlenül, bár a fonöknom, akárhányszor beszélünk, mindig megkérdezi, hogy mikor megyek vissza. Lélektani hadviselés. Nekem most szigorlatoznom kellene, de nem tudom mikor bírom magam rávenni. Mi a témád? Mibol írod, és mikor kell leadnod?
Tünde
nagyon a szívembol szóltál, illetve pont ezeken rágódom én is, bár még nem érint közvetlenül, bár a fonöknom, akárhányszor beszélünk, mindig megkérdezi, hogy mikor megyek vissza. Lélektani hadviselés. Nekem most szigorlatoznom kellene, de nem tudom mikor bírom magam rávenni. Mi a témád? Mibol írod, és mikor kell leadnod?
Tünde
2001.06.16 17:46
Sziasztok Lányok !
Végre le tudok egy kicsit ülni a gép elé. Hát ez nem semmi, ami a két gyerek körül van. Azt hiszem, hogy a terhességemet nagyon rossz felfogásban töktöttem, mert csak arra készültem, hogy kihordjam és megszüljem őket, arra viszont nem gondoltam, hogy ha meglesznek, akkor őket el is kell látni. Az első két hét nagyon nehéz volt, tele voltam kérdésekkel és bizonytalansággal és senki nem tudott válaszolni vagy segíteni igazából. Mindig az volt a válasz, hogy én vagyok az anyjuk, nekem kell tudni hogy mit kell csinálni, miért sírnak éppen. De én ezt nem éreztem ösztönösen, igazából szerintem nem is lehet. Össze kell szokni és meg kell tanulni hogy az egyes jelzések mit jelentenek.
A lányok ma egy hónaposak, és most már kezdek belerázódni. A nagyobbik már meghaladta, a kisebbik meg most fogja a napokban elérni a három kilót. Sajnos a kórházban cumisüveg volt, mert csak így tudtam beléjük diktálni a megfelelő mennyiségű tejcit. Ma már a napi 6 evésből 3 csak cici, és a másik háromnál adok pótlást üvegből. Nagyon féltem ettől, de úgy veszem észre, hogy ahogy nőnek és erősödnek, egyre inkább csak cici lesz, mert lesz erejük kiszívni a kellő mennyiséget. Az éjszakák egyre jobbak, 4 sőt most már 5 órát is aludtak egyfolytában. Kicsit fura hogy ilyen hirtelen átálltak erre. Ez normális? A védőnő azt mondta, hogy ha éjszaka sokat alszanak, akkor nappal fognak sűrűbban enni. Nálunk nappal is 3,5-4 óránként esznek. Írjatok, ha még emlékeztek, hogy nálatok ez hogy volt. Sajnos az evéssel kapcsolatban folyamatosan aggódom, hogy megették-e az adagot, ezért folyamatosan mérem őket. Pedig nem kéne, hiszen napról napra rendesen nő a súlyuk. Hiába én már csak ilyen tudományosan tudom kezelni a dolgot. Viszont nappal sokat nyüglődnek, és nem alszanak el. Mennyit kell ilyen korban aludniuk ? És még egy, hogy alvás közben folyamatosan nyögnek erőlködnek, és ez által nagyon sokat buknak. Nektek mi volt a tapasztalatotok?
Nagyon nehéz az, hogy állandóan egyszerre, vagy közel egyszerre ébrednek, és így az elsővel nem tudok annyit foglalkozni, mert már ott sír a másik. Így ideges leszek, hogy gyorsan büfizzen már, hogy utána gyorsan le tudjam rakni, és kezdhessem a következőt. Nagyon hiányzik az, hogy igazából a foglalkozás abból áll, hogy szoptatom őket, mert ha csak egy lenne, akkor az ember ráérne babusgatni. De ketten vannak és így van jól. Nagyon édesek. Maja ébredése szenzációs. Egy tanulmány. Olyan képeket fintorokat tud vágni, hogy élmény nézni. Virág meg folyaatosan mosolyog. Persze tudom, hogy ez nem igazi mosoly, de nagyon aranyos. Hétfőtől egyedül leszek itthon, mert idáig mindig jött valaki segíteni. Egy kicsit félek tőle, mert mint már írtam, azt nehezen kezelem, ha egyszerre kelnek, vagy egyszerre nyűgösködnek.
Na egyelőre ennyi, próbálok írni, és várom tapasztalataitokat, de most alszik mindkettő és gyorsan lefekszem egy órára.
Sziasztok
Éva
Majd fényképet is rakok be.
Végre le tudok egy kicsit ülni a gép elé. Hát ez nem semmi, ami a két gyerek körül van. Azt hiszem, hogy a terhességemet nagyon rossz felfogásban töktöttem, mert csak arra készültem, hogy kihordjam és megszüljem őket, arra viszont nem gondoltam, hogy ha meglesznek, akkor őket el is kell látni. Az első két hét nagyon nehéz volt, tele voltam kérdésekkel és bizonytalansággal és senki nem tudott válaszolni vagy segíteni igazából. Mindig az volt a válasz, hogy én vagyok az anyjuk, nekem kell tudni hogy mit kell csinálni, miért sírnak éppen. De én ezt nem éreztem ösztönösen, igazából szerintem nem is lehet. Össze kell szokni és meg kell tanulni hogy az egyes jelzések mit jelentenek.
A lányok ma egy hónaposak, és most már kezdek belerázódni. A nagyobbik már meghaladta, a kisebbik meg most fogja a napokban elérni a három kilót. Sajnos a kórházban cumisüveg volt, mert csak így tudtam beléjük diktálni a megfelelő mennyiségű tejcit. Ma már a napi 6 evésből 3 csak cici, és a másik háromnál adok pótlást üvegből. Nagyon féltem ettől, de úgy veszem észre, hogy ahogy nőnek és erősödnek, egyre inkább csak cici lesz, mert lesz erejük kiszívni a kellő mennyiséget. Az éjszakák egyre jobbak, 4 sőt most már 5 órát is aludtak egyfolytában. Kicsit fura hogy ilyen hirtelen átálltak erre. Ez normális? A védőnő azt mondta, hogy ha éjszaka sokat alszanak, akkor nappal fognak sűrűbban enni. Nálunk nappal is 3,5-4 óránként esznek. Írjatok, ha még emlékeztek, hogy nálatok ez hogy volt. Sajnos az evéssel kapcsolatban folyamatosan aggódom, hogy megették-e az adagot, ezért folyamatosan mérem őket. Pedig nem kéne, hiszen napról napra rendesen nő a súlyuk. Hiába én már csak ilyen tudományosan tudom kezelni a dolgot. Viszont nappal sokat nyüglődnek, és nem alszanak el. Mennyit kell ilyen korban aludniuk ? És még egy, hogy alvás közben folyamatosan nyögnek erőlködnek, és ez által nagyon sokat buknak. Nektek mi volt a tapasztalatotok?
Nagyon nehéz az, hogy állandóan egyszerre, vagy közel egyszerre ébrednek, és így az elsővel nem tudok annyit foglalkozni, mert már ott sír a másik. Így ideges leszek, hogy gyorsan büfizzen már, hogy utána gyorsan le tudjam rakni, és kezdhessem a következőt. Nagyon hiányzik az, hogy igazából a foglalkozás abból áll, hogy szoptatom őket, mert ha csak egy lenne, akkor az ember ráérne babusgatni. De ketten vannak és így van jól. Nagyon édesek. Maja ébredése szenzációs. Egy tanulmány. Olyan képeket fintorokat tud vágni, hogy élmény nézni. Virág meg folyaatosan mosolyog. Persze tudom, hogy ez nem igazi mosoly, de nagyon aranyos. Hétfőtől egyedül leszek itthon, mert idáig mindig jött valaki segíteni. Egy kicsit félek tőle, mert mint már írtam, azt nehezen kezelem, ha egyszerre kelnek, vagy egyszerre nyűgösködnek.
Na egyelőre ennyi, próbálok írni, és várom tapasztalataitokat, de most alszik mindkettő és gyorsan lefekszem egy órára.
Sziasztok
Éva
Majd fényképet is rakok be.
2001.06.17 20:59
Szia Éva,
furcsa érzés fogott el, mikor olvastam soraidat, mert pont így voltam vele annak idején én is. A terhesség "terheihez" képest a szülés tunt óriási feladatnak, majd utána a gátseb, a fájó cici. Akkor azt hittem, ha ezek elmúlnak, már nem lesz igazi probléma. Hááát...
Ha megfelelo mértéku a heti súlygyarapodásuk, NE IZGULJ!! Ne törodj vele, hogy mivel "fenyeget" a védono, úgyis a gyerekek döntik el, hogy mikor esznek. Orjíto dolog, ha az egyik ordít, míg a másik eszik. Én a kiságy mellett ülve szoptatam, betettem abba az ágyba az éppen nem soron levot, és ha nagyon zajongott, picit simogattam, vagy mozgattam valamit elotte, már amennyire a szopi engedte. Elég hamar rátanultak a fél órás csúsztatott evésre. Remélem nálatok is így lesz. Gondolj arra, hogy még nagyon picik, és most kezdik az életüket ebben a világban. Nekik sem egyszeru. Egy pici sírást egyébként muszáj kibírni, a további életük is egy darabig arról fog szólni, hogy esetleg ki kell várniuk egymást. Az lenne a lényeg, hogy ne idegesítsd magad, mert azt rögtön megérzik, és még nyugösebbek lesznek. Nálunk elég sokat aludtal nappal, a probléma inkább az esti elalvással volt ( és maradt a mai napig!!). Szörnyen rosszul aludtak el, azt hittem, hogy éhesek, állandóan szoptattam. Nálunk 2 hónaposan aludtak eloször 10-6-ig éjszaka, ezt most 44 hónapos Stefi lányom még nem tette meg.
A mérleg szörnyu dolog, ugyanezt csináltam a lányokkal én is. " Miért nem evett 130-at, miért csak 100-at, pedig a könyv szerint annyit kellene. Közben pedig 30 dkg-ot híztak hetente, aludtak, és édesek voltak. Most Stefinél nincs mérlegünk, hetente elmegyek vele a tanácsadóba és leméretem. Minden rendben. Szóval ne izgasd megad ( könnyu azt mondani) , hane próbáld megállni a mérlgelést,. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de az elején már annyira éhesek, hogy folyton mocorognak, szinte lehetetlenség lemérni pontosan, utána meg teszem azt elaludt a cicin, de ha ráteszem a mérlegre, rögtön felébred, szóval ez a mérleg dolog elég bonyolult. Bízz a gyerekekben, jelezni fognak, ha éhesek.
Sétálni tudsz majd menni? Nekem jó volt, mert általában délután nyugösködtek, akkor pedig lementünk sétálni, és rögtön elaludtak, én pedig összeismerkedtem pár kismamával, így nem volt olyan unalmas róni a köröket a babakocsival.
Tudom milyen rossz gyorsan letenni az egyiket, hogy a másikat is ellásd. Sokáig úgy éreztem, hogy nincs idom a szeretetre, szeretgetésre, minden erom kimerül a gondozási feladatokkal. ( Lehet, hogy tudat alatt, ezért lett még egy gyerekünk? Hogy meg tudjam tapasztalni, hogy milyen egy gyerekkel? )
Ilyenkor mindig arra a nénire gondoltam, akivel az utcán találkoztam séta közben és megszzzólítoott, hogy neki is ikrei vannak, már38 évesek,, de o úgy érezte, hogy ot megverte az Isten azzal, hogy ikrei lettek. Naponta 30 pelenkát mosott úgy, hogy a kútról húzta a vizet, vágta a fát, hogy tüzet rakjon vízforraláshoz, mosáshoz, penészes lett a ház a párától, paszírozta szitán az ételt, petróleummal világítottak, fozték a szappant,stb. Fél órán keresztül keservesen panaszkodott, és ha még nem is értettem mindenben egyet vele, sokat köszönhetek ennek a néninek, habár errol neki fogalma sincs. Ha fáradt voltam ( vagyok), mindig rá gondoltam, hogy nekünk könnyebb bizonyos szempontból, és mennyivel többet tudunk a gyerekekre, és az örömökre figyelni. És akkor kicsit megváltozott az életünk, mert a mi problémáink kicsit összementek az akkoriakhoz képest, és ez segített nekem, hogy ha o ( és sorstársai ) megoldották, én is meg fogom tudni.
Szóval fel a fejjel Évi, minden rendben lesz, hidd el, szoptasd oket, amennyit csak tudod, ha pótolni kell pótold ( bár próbáld meg a csak szopit, az is SIKERÜLNI fog !!! Csak szoptass, amennyit csak kérnek és bírsz.), de ha nem ne legyen miatta rossz érzésed, mert az nem jó. Most legalább olyan fontos az, hogy Te jól érezd magad, mint hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Hidd el! Mennyire leszel hétfotol egyedül? Az esti fürdetésnél lesz valaki veled? Ebéded lesz?
Még egy fontos: Legalább egy alvás idot Te is aludj!
Ha kell több segítség, vagy csak bíztatás, írj az e-mail címemre, megírom a telefonszámomat, és bármikor felhívhatsz. Nekem volt egy lány, aki a szoptatásban nagyon sokat segített így, és telefonon tartotta bennem a lelket.
bodor.tunde.peter@matavnet.hu
Remélem segítettem:
Szia,
Tünde
furcsa érzés fogott el, mikor olvastam soraidat, mert pont így voltam vele annak idején én is. A terhesség "terheihez" képest a szülés tunt óriási feladatnak, majd utána a gátseb, a fájó cici. Akkor azt hittem, ha ezek elmúlnak, már nem lesz igazi probléma. Hááát...
Ha megfelelo mértéku a heti súlygyarapodásuk, NE IZGULJ!! Ne törodj vele, hogy mivel "fenyeget" a védono, úgyis a gyerekek döntik el, hogy mikor esznek. Orjíto dolog, ha az egyik ordít, míg a másik eszik. Én a kiságy mellett ülve szoptatam, betettem abba az ágyba az éppen nem soron levot, és ha nagyon zajongott, picit simogattam, vagy mozgattam valamit elotte, már amennyire a szopi engedte. Elég hamar rátanultak a fél órás csúsztatott evésre. Remélem nálatok is így lesz. Gondolj arra, hogy még nagyon picik, és most kezdik az életüket ebben a világban. Nekik sem egyszeru. Egy pici sírást egyébként muszáj kibírni, a további életük is egy darabig arról fog szólni, hogy esetleg ki kell várniuk egymást. Az lenne a lényeg, hogy ne idegesítsd magad, mert azt rögtön megérzik, és még nyugösebbek lesznek. Nálunk elég sokat aludtal nappal, a probléma inkább az esti elalvással volt ( és maradt a mai napig!!). Szörnyen rosszul aludtak el, azt hittem, hogy éhesek, állandóan szoptattam. Nálunk 2 hónaposan aludtak eloször 10-6-ig éjszaka, ezt most 44 hónapos Stefi lányom még nem tette meg.
A mérleg szörnyu dolog, ugyanezt csináltam a lányokkal én is. " Miért nem evett 130-at, miért csak 100-at, pedig a könyv szerint annyit kellene. Közben pedig 30 dkg-ot híztak hetente, aludtak, és édesek voltak. Most Stefinél nincs mérlegünk, hetente elmegyek vele a tanácsadóba és leméretem. Minden rendben. Szóval ne izgasd megad ( könnyu azt mondani) , hane próbáld megállni a mérlgelést,. Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de az elején már annyira éhesek, hogy folyton mocorognak, szinte lehetetlenség lemérni pontosan, utána meg teszem azt elaludt a cicin, de ha ráteszem a mérlegre, rögtön felébred, szóval ez a mérleg dolog elég bonyolult. Bízz a gyerekekben, jelezni fognak, ha éhesek.
Sétálni tudsz majd menni? Nekem jó volt, mert általában délután nyugösködtek, akkor pedig lementünk sétálni, és rögtön elaludtak, én pedig összeismerkedtem pár kismamával, így nem volt olyan unalmas róni a köröket a babakocsival.
Tudom milyen rossz gyorsan letenni az egyiket, hogy a másikat is ellásd. Sokáig úgy éreztem, hogy nincs idom a szeretetre, szeretgetésre, minden erom kimerül a gondozási feladatokkal. ( Lehet, hogy tudat alatt, ezért lett még egy gyerekünk? Hogy meg tudjam tapasztalni, hogy milyen egy gyerekkel? )
Ilyenkor mindig arra a nénire gondoltam, akivel az utcán találkoztam séta közben és megszzzólítoott, hogy neki is ikrei vannak, már38 évesek,, de o úgy érezte, hogy ot megverte az Isten azzal, hogy ikrei lettek. Naponta 30 pelenkát mosott úgy, hogy a kútról húzta a vizet, vágta a fát, hogy tüzet rakjon vízforraláshoz, mosáshoz, penészes lett a ház a párától, paszírozta szitán az ételt, petróleummal világítottak, fozték a szappant,stb. Fél órán keresztül keservesen panaszkodott, és ha még nem is értettem mindenben egyet vele, sokat köszönhetek ennek a néninek, habár errol neki fogalma sincs. Ha fáradt voltam ( vagyok), mindig rá gondoltam, hogy nekünk könnyebb bizonyos szempontból, és mennyivel többet tudunk a gyerekekre, és az örömökre figyelni. És akkor kicsit megváltozott az életünk, mert a mi problémáink kicsit összementek az akkoriakhoz képest, és ez segített nekem, hogy ha o ( és sorstársai ) megoldották, én is meg fogom tudni.
Szóval fel a fejjel Évi, minden rendben lesz, hidd el, szoptasd oket, amennyit csak tudod, ha pótolni kell pótold ( bár próbáld meg a csak szopit, az is SIKERÜLNI fog !!! Csak szoptass, amennyit csak kérnek és bírsz.), de ha nem ne legyen miatta rossz érzésed, mert az nem jó. Most legalább olyan fontos az, hogy Te jól érezd magad, mint hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Hidd el! Mennyire leszel hétfotol egyedül? Az esti fürdetésnél lesz valaki veled? Ebéded lesz?
Még egy fontos: Legalább egy alvás idot Te is aludj!
Ha kell több segítség, vagy csak bíztatás, írj az e-mail címemre, megírom a telefonszámomat, és bármikor felhívhatsz. Nekem volt egy lány, aki a szoptatásban nagyon sokat segített így, és telefonon tartotta bennem a lelket.
bodor.tunde.peter@matavnet.hu
Remélem segítettem:
Szia,
Tünde
2001.06.18 09:13
Sziasztok!
Évike, Tünde leírt lényegében mindent. Én is mértem az ikreket, úgy két-három hónapig. Nem szerencsés dolog, de engem megnyugtatott. Viszont csak a napi össz megevett mennyiség végül is az érdekes, hamár mindenáron mér az ember. A 3.5-4 órát kicsit sokallom, nekem inkább 2.5-3.5 óránként ettek. Ha aludtak, nem keltettem õket, de ha ébren voltak, pláne ha nyûgiztek, és eltelt már 2 óra az elõzõ evés után, akkor megkínáltam õket.
A tejben bízzál, higyj magadban és legfõképp ne idegeskedj. SIKERÜLNI FOG!! Nekem is az volt a legrosszabb érzés, mikor egyedül voltam velük, egyik szopott, másik sírt. Nem próbálkoztál egyszerre szoptatni? Párnákkal beépítve stb? Nekem nem ment, de talán neked még érdemes lenne kipróbálni, az ilyen alkalmakra legalább.
Tünde: fizika, szupravezetõk. Három évem telt le, most még a szigorlat, meg a disszertáció van vissza. A legnagyobb baj, hogy nem tudom megindítani még az eljárást, mert nincs elég cikkem. (és addig a szigorlat sincs nálunk) Talán õszre sikerül. Jelenleg a 3 éves szerzõdésem végnapjait élem, talán kapok rá még egy évet, azalatt mindenképp be kéne fejezni az egészet. HOgy utána? Azt nem tudom.
Ildi
Évike, Tünde leírt lényegében mindent. Én is mértem az ikreket, úgy két-három hónapig. Nem szerencsés dolog, de engem megnyugtatott. Viszont csak a napi össz megevett mennyiség végül is az érdekes, hamár mindenáron mér az ember. A 3.5-4 órát kicsit sokallom, nekem inkább 2.5-3.5 óránként ettek. Ha aludtak, nem keltettem õket, de ha ébren voltak, pláne ha nyûgiztek, és eltelt már 2 óra az elõzõ evés után, akkor megkínáltam õket.
A tejben bízzál, higyj magadban és legfõképp ne idegeskedj. SIKERÜLNI FOG!! Nekem is az volt a legrosszabb érzés, mikor egyedül voltam velük, egyik szopott, másik sírt. Nem próbálkoztál egyszerre szoptatni? Párnákkal beépítve stb? Nekem nem ment, de talán neked még érdemes lenne kipróbálni, az ilyen alkalmakra legalább.
Tünde: fizika, szupravezetõk. Három évem telt le, most még a szigorlat, meg a disszertáció van vissza. A legnagyobb baj, hogy nem tudom megindítani még az eljárást, mert nincs elég cikkem. (és addig a szigorlat sincs nálunk) Talán õszre sikerül. Jelenleg a 3 éves szerzõdésem végnapjait élem, talán kapok rá még egy évet, azalatt mindenképp be kéne fejezni az egészet. HOgy utána? Azt nem tudom.
Ildi
2001.07.11 23:06
Sziasztok ikres anyukák!
Csak most keveredtem ide az ikres topicba, illetve olvastam Pethes Ildikó uzenetét, hogy látogassak el ide is.
Én 1999. január 27.-én szültem 37. hétre kétpetéjü ikerfiúkat. András 2450 gr 49 cm és Attila 3010 gr 49 cm-rel császárral szültem, ugyan nem annak indult.
Sajnos már a 30. héten befektetett a dokim, hogy kezd kifejtődni a méhszáj, szigorú ágybanfekvéssel és két hónapot töltöttem így el.
A szülésem történetét most nem írom le, csak annyit hogy Attila kisfiam ajak- és lágyszájpadhasadékkal született.
Azóta már megműtötték 3 hónaposan az ajak és 9 hónaposan a lágyszájpadhasadékot.
Most 2,5 évesek és Andriska már beszél, Attila még nem.
Nagyon szeretek ikres anyukának lenni, mert annyi öröm van bennük ahogy egymással játszanak, veszekednek, ahogy egymáshoz viszonyulnak.
Persze tudom ezt ti is ismeritek, amikor egyik percben veszekednek egymással, és én próbálok igazságot tenni, (de nem lehet) akkor egymásra kacagnak és ott hagynak engem.
Eleinte nagyon nehéz volt nekem is, de ahogy teltek a hetek belerázódtam.
Egy hónapig volt segítségem, de aztán én akartam mindent csinálni egyedül, persze hogy nem ment.
A kórházi élmények nyomothagytak a lelkivilágomban és ez a szoptatásra is kihatott.
Akkor nem tudtam mi van velem utólag jöttem rá, hogy én akkor depressziós voltam.
Mindenki lebeszélt a szoptatásról, nem kaptam segítséget és hamarosan el is apadt a tejem.
Ma már másképpen csinálnék mindent.
Az idő úgy elszaladt, nekem úgy tünik nem rég szültem és már 2,5 évesek!
Nagyon szeretek velük lenni, és tudom kicsit többet kellene a nagyszülőkre is rábízni őket, de nem adom ki őket a kezemből, pedig nagyon fáradt vagyok.
Már előre félek mi lesz, ha oviba fognak járni!
Tudom hogy hülyeség, de félek hogy valami végetér
és egy új korszak kezdődik majd el.
Nagyon élvezem a GYES-nek minden pillanatát a gyermekeimmel, ugyan most ez a dackorszak kicsit kiborít.
Egyenlőre ennyit írok magunkról, mert már nagyon késő van.
Mse
Csak most keveredtem ide az ikres topicba, illetve olvastam Pethes Ildikó uzenetét, hogy látogassak el ide is.
Én 1999. január 27.-én szültem 37. hétre kétpetéjü ikerfiúkat. András 2450 gr 49 cm és Attila 3010 gr 49 cm-rel császárral szültem, ugyan nem annak indult.
Sajnos már a 30. héten befektetett a dokim, hogy kezd kifejtődni a méhszáj, szigorú ágybanfekvéssel és két hónapot töltöttem így el.
A szülésem történetét most nem írom le, csak annyit hogy Attila kisfiam ajak- és lágyszájpadhasadékkal született.
Azóta már megműtötték 3 hónaposan az ajak és 9 hónaposan a lágyszájpadhasadékot.
Most 2,5 évesek és Andriska már beszél, Attila még nem.
Nagyon szeretek ikres anyukának lenni, mert annyi öröm van bennük ahogy egymással játszanak, veszekednek, ahogy egymáshoz viszonyulnak.
Persze tudom ezt ti is ismeritek, amikor egyik percben veszekednek egymással, és én próbálok igazságot tenni, (de nem lehet) akkor egymásra kacagnak és ott hagynak engem.
Eleinte nagyon nehéz volt nekem is, de ahogy teltek a hetek belerázódtam.
Egy hónapig volt segítségem, de aztán én akartam mindent csinálni egyedül, persze hogy nem ment.
A kórházi élmények nyomothagytak a lelkivilágomban és ez a szoptatásra is kihatott.
Akkor nem tudtam mi van velem utólag jöttem rá, hogy én akkor depressziós voltam.
Mindenki lebeszélt a szoptatásról, nem kaptam segítséget és hamarosan el is apadt a tejem.
Ma már másképpen csinálnék mindent.
Az idő úgy elszaladt, nekem úgy tünik nem rég szültem és már 2,5 évesek!
Nagyon szeretek velük lenni, és tudom kicsit többet kellene a nagyszülőkre is rábízni őket, de nem adom ki őket a kezemből, pedig nagyon fáradt vagyok.
Már előre félek mi lesz, ha oviba fognak járni!
Tudom hogy hülyeség, de félek hogy valami végetér
és egy új korszak kezdődik majd el.
Nagyon élvezem a GYES-nek minden pillanatát a gyermekeimmel, ugyan most ez a dackorszak kicsit kiborít.
Egyenlőre ennyit írok magunkról, mert már nagyon késő van.
Mse
2001.07.18 11:23
Szia Mirmur!
Örülök, hogy ellátogattál ide is. Láttam a fiaid fotóit, nagyon aranyosak. Hogy alakult úgy, hogy Attilának egész hosszú hajat hagytatok, Andrisé meg rövid? Vagy csak a képekrõl tûnik így? A fürdõkádas, amikor hasalnak benne is nagyon tetszik, jó nagy kádatok lehet!
Enyémek 3 évesen mentek oviba, de nagyon úgy éltem meg, hogy mindig kínlódtam, szabad-e helyes-e. Persze szeretik, de nagyon nagy elválás volt nekem is.
További gyerekterveitek vannak? (egy kislány?)
Ildi
Örülök, hogy ellátogattál ide is. Láttam a fiaid fotóit, nagyon aranyosak. Hogy alakult úgy, hogy Attilának egész hosszú hajat hagytatok, Andrisé meg rövid? Vagy csak a képekrõl tûnik így? A fürdõkádas, amikor hasalnak benne is nagyon tetszik, jó nagy kádatok lehet!
Enyémek 3 évesen mentek oviba, de nagyon úgy éltem meg, hogy mindig kínlódtam, szabad-e helyes-e. Persze szeretik, de nagyon nagy elválás volt nekem is.
További gyerekterveitek vannak? (egy kislány?)
Ildi
2001.07.18 22:29
Szia Ildi!
Nem csak a képekről tűnik, Attilának a két hónapja vágtunk elöször hajat.
Sajnáltuk levágni és azért növesztettük meg, hogy eltudjak emlékbe rakni egy hajtincset.
Andriskáét is növesztettük, de az ö haja nem akart nőni és még soha nem vágtuk le, neki ez az eredeti hosszúságú.Sajnos nem tudtam tovább várni, hogy az ő haja is megnőjön, mert most nyár elején levágtam mindkettőnek géppel.
Ki kellett használnom hogy mindketten beleegyeztek a géppel való nyírásba. Így Andriska hajtincse nem sikeredett hosszúra, de már nagyon sajnáltam őket a melegben.
Most mindketten tüskék, de legalább nem sülnek meg.
Én nagyon szerettem volna egy kislányt is, és még nem adtam fel.
Az igaz hogy egyenlőre a fiúk minden időmet lekötik, és el sem tudom képzelni, hogy férne még bele egy pici baba is, de ha úgy hozza az élet nem fogok kétségbe esni.
Állok elébe, mert már mindent másképpen okosabban csinálnék.
Most mennem kell, mert ma nagyon későn aludtak el, mert szalonnát sütöttünk, és ők nagyon élvezték. Félek Andriska elrontotta a gyomrát, mert mielött elaludt, panaszkodott a gyomrára, meg kell néznem.
Majd még jelentkezem, mert kérdeznék egy-két dolgot tőled vagy tőletek.
Mse
Nem csak a képekről tűnik, Attilának a két hónapja vágtunk elöször hajat.
Sajnáltuk levágni és azért növesztettük meg, hogy eltudjak emlékbe rakni egy hajtincset.
Andriskáét is növesztettük, de az ö haja nem akart nőni és még soha nem vágtuk le, neki ez az eredeti hosszúságú.Sajnos nem tudtam tovább várni, hogy az ő haja is megnőjön, mert most nyár elején levágtam mindkettőnek géppel.
Ki kellett használnom hogy mindketten beleegyeztek a géppel való nyírásba. Így Andriska hajtincse nem sikeredett hosszúra, de már nagyon sajnáltam őket a melegben.
Most mindketten tüskék, de legalább nem sülnek meg.
Én nagyon szerettem volna egy kislányt is, és még nem adtam fel.
Az igaz hogy egyenlőre a fiúk minden időmet lekötik, és el sem tudom képzelni, hogy férne még bele egy pici baba is, de ha úgy hozza az élet nem fogok kétségbe esni.
Állok elébe, mert már mindent másképpen okosabban csinálnék.
Most mennem kell, mert ma nagyon későn aludtak el, mert szalonnát sütöttünk, és ők nagyon élvezték. Félek Andriska elrontotta a gyomrát, mert mielött elaludt, panaszkodott a gyomrára, meg kell néznem.
Majd még jelentkezem, mert kérdeznék egy-két dolgot tőled vagy tőletek.
Mse
2001.07.25 16:22
Sziasztok lányok!
Csak ritkán jutok net közelbe,ritkán tudlak titeket olvasni. Jelenleg 31. hetes ikerterhes vagyok. Eddig minden jól megy, adoki a 34. héten akar befektetni. Azt mondta, hogy a 34. héten 2*2 tüdoerosito tablettát fogok kapni, ami elosegiti a kicsik tüdejének a fejlodését.Kérdésem az lenne felétek, hogy ti kaptatok-e ilyen tüdoerosito tzablettát, illetve hallottatok-e róla, lehet-e mellékhatása. Mindenkinek jó egészséget kivánok:Anna
Csak ritkán jutok net közelbe,ritkán tudlak titeket olvasni. Jelenleg 31. hetes ikerterhes vagyok. Eddig minden jól megy, adoki a 34. héten akar befektetni. Azt mondta, hogy a 34. héten 2*2 tüdoerosito tablettát fogok kapni, ami elosegiti a kicsik tüdejének a fejlodését.Kérdésem az lenne felétek, hogy ti kaptatok-e ilyen tüdoerosito tzablettát, illetve hallottatok-e róla, lehet-e mellékhatása. Mindenkinek jó egészséget kivánok:Anna
2001.08.21 15:37
Szia Névtelen!
Ez a tüdőtágító egy gélszerűség, ami kitölti a tüdő apró hólyagocskáit, ezáltal megakadályozza a tüdő összeesését és segíti a légzést.
Én injekcióban kaptam, de csak akkor, amikor úgy tűnt, hogy megindult a szülés. De aztán szerencsére még kihúztuk 5 hétig. Mellékhatása úgy tűnik nem volt semmi. Annyit kell még tudni róla, hogy 24 óra kell ahhoz, hogy kifejtse a hatását, vagyis onnan, hogy beadták, a babacsoknak még 24 órát bent kell maradniuk a pocakodban. Valószínűleg ezért adják Neked már megelőzésként.
Nyaraltok lányok?
A fiaim már nyolc(!!!) hónaposak, rém aranyosak! Marci már mászik, 3-3 foguk van, Dani pedig egész nap mesél, magyaráz a játékainak. Külsőre nagyon hasonlítanak, de a belső tulajdonságaik úgy tűnik eltérőek lesznek. Marci egy igazi satkukac, Dani pedig mindent meggondol szépen.
Sziasztok: Cicus
Ez a tüdőtágító egy gélszerűség, ami kitölti a tüdő apró hólyagocskáit, ezáltal megakadályozza a tüdő összeesését és segíti a légzést.
Én injekcióban kaptam, de csak akkor, amikor úgy tűnt, hogy megindult a szülés. De aztán szerencsére még kihúztuk 5 hétig. Mellékhatása úgy tűnik nem volt semmi. Annyit kell még tudni róla, hogy 24 óra kell ahhoz, hogy kifejtse a hatását, vagyis onnan, hogy beadták, a babacsoknak még 24 órát bent kell maradniuk a pocakodban. Valószínűleg ezért adják Neked már megelőzésként.
Nyaraltok lányok?
A fiaim már nyolc(!!!) hónaposak, rém aranyosak! Marci már mászik, 3-3 foguk van, Dani pedig egész nap mesél, magyaráz a játékainak. Külsőre nagyon hasonlítanak, de a belső tulajdonságaik úgy tűnik eltérőek lesznek. Marci egy igazi satkukac, Dani pedig mindent meggondol szépen.
Sziasztok: Cicus
2001.08.30 12:45
Sziasztok!
Újra itt, szabi után. Nagy híreim: fogzunk!!! (ezek már maradó fogak). Gergõ, a felsõ 6-osokkal, mindkettõvel. Érdekessége a dolognak, hogy a tejfogakat Ilcsi kezdte, (kb 5-6 hó körül), Gergõ csak késõbb (10 hó körül), de már az utolsó tejfogakban Gergõ járt elöl. Most meg az elsõ maradókkal is!
Képzeljétek, most már nagycsopisok vagyunk, és a tavalyi nagycsopiból maradó gyerekek is a mi csoportunkba kerültek, és így került hozzánk egy ikerpár (kétpetéjû fiúk). Szóval egy ovis csoportba 26 gyerekhez 24 szülõ, két ikerpár egy csoportban! (õk tavaly óta járnak az ovinkba, addig mi voltunk az egyetlen ikrek)
Amúgy meg Ilcsi barátnõi mind elmentek suliba, amúgy is csak 6-an lesznek lányok, és csupa olyan maradt, akit nem kedvel. Mi lesz vele? (tegnap egy kicsivel (barátnõje húgával), meg a Gergõvel játszott egész nap, még összevont csoportok vannak) Kénytelen lesz Gergõvel játszani? (amúgy tényleg nem egy nagy számok a szóba jöhetõ kislányok)
És fogy az idõm az iskolaválasztással kapcsolatban, persze agyilag nem vagyok elõrébb.
Ildi
Újra itt, szabi után. Nagy híreim: fogzunk!!! (ezek már maradó fogak). Gergõ, a felsõ 6-osokkal, mindkettõvel. Érdekessége a dolognak, hogy a tejfogakat Ilcsi kezdte, (kb 5-6 hó körül), Gergõ csak késõbb (10 hó körül), de már az utolsó tejfogakban Gergõ járt elöl. Most meg az elsõ maradókkal is!
Képzeljétek, most már nagycsopisok vagyunk, és a tavalyi nagycsopiból maradó gyerekek is a mi csoportunkba kerültek, és így került hozzánk egy ikerpár (kétpetéjû fiúk). Szóval egy ovis csoportba 26 gyerekhez 24 szülõ, két ikerpár egy csoportban! (õk tavaly óta járnak az ovinkba, addig mi voltunk az egyetlen ikrek)
Amúgy meg Ilcsi barátnõi mind elmentek suliba, amúgy is csak 6-an lesznek lányok, és csupa olyan maradt, akit nem kedvel. Mi lesz vele? (tegnap egy kicsivel (barátnõje húgával), meg a Gergõvel játszott egész nap, még összevont csoportok vannak) Kénytelen lesz Gergõvel játszani? (amúgy tényleg nem egy nagy számok a szóba jöhetõ kislányok)
És fogy az idõm az iskolaválasztással kapcsolatban, persze agyilag nem vagyok elõrébb.
Ildi
2001.08.30 20:34
Szia, Ildi!
Örülök, hogy megjöttél! Jópofa lehet két ikerpár egy csoportban! Kíváncsi vagyok, a lányod hogy vészeli át ezt a barátnő-nélküliséget. Bár nem egy elveszett gyerek, ahogy láttam, biztos "átalakítja" a meglévöket az igényei szerint.
Lenne Hozzád egy nagy kérdésem. Van egy barátnöm, ikrei vannak (fiú+lány), még csak 2,5 évesek, de a kedves szülei olyan kis gondosak, hogy már most az iskolán törik a fejüket. Te mit gondolsz: egy osztályba vagy egy iskola két osztályába vagy két külön iskolába kellen járni a gyerköcöknek? Gondolom, Te már profi vagy ebben, azért kérdezlek. Ráérsz válaszolni, van még 4 évük dönteni...
Szia és köszi!
Emese
Örülök, hogy megjöttél! Jópofa lehet két ikerpár egy csoportban! Kíváncsi vagyok, a lányod hogy vészeli át ezt a barátnő-nélküliséget. Bár nem egy elveszett gyerek, ahogy láttam, biztos "átalakítja" a meglévöket az igényei szerint.
Lenne Hozzád egy nagy kérdésem. Van egy barátnöm, ikrei vannak (fiú+lány), még csak 2,5 évesek, de a kedves szülei olyan kis gondosak, hogy már most az iskolán törik a fejüket. Te mit gondolsz: egy osztályba vagy egy iskola két osztályába vagy két külön iskolába kellen járni a gyerköcöknek? Gondolom, Te már profi vagy ebben, azért kérdezlek. Ráérsz válaszolni, van még 4 évük dönteni...
Szia és köszi!
Emese
2001.08.31 10:13
Emese!
Ha átfutod ezt a topicot, remekül benne van, hogy bizony nekem sincs még egyértelmû döntésem, véleményem ezügyben. Ovira tiszta sor, együtt, egy csoportba, mert remekül támogatják egymást, ugyanakkor a különbözõ nemük miatt nem kell tartani tõle, hogy csak kettesben lesznek, önálló személyiségük kialakul-e stb. Az iskola már zûrösebb. Elõbbi szempontok alapján és a szülõk kényelmét illetõen egyértelmûen az egy osztály egy suli a jobb. Ami felveti a kérdést: a gyerekek adottsága. Azaz ha a suli specializálódik valamire, nyújt valamibõl tagozatot vagy emelt szintet. Mert akkor ha különbözõ dolgokban tehetségesek, akkor adódik a gond, hogy mindegyik kaphassa a tehetségének megfelelõ sulit. Ezügyben viszont, te szakértõbbnek minõsülsz, hogy vajon van-e bármi értelme annak, hogy már elsõ osztálytól spéci az iskola, vagy jobb volt a régi rendszer, amikor minden iskolában és minden osztályban ugyanaz volt a tananyag. Látod, ebben te is segíthetnél nekem! Gergõ ugyanis inkább matekban jó, Ilcsi viszont a mûvészetekben. Nálunk a suli, ahova Bálint is jár ének tagozatos. Mikor Bálint kezdett, még volt egy emelt matek osztály is (õ oda jár), de idén már nem indult, csak az ének tagozat van, a másik két osztály normál. Ugyanakkor az iskola lazán válogathat, és Bálintéknál is kb. a normálra maradt a maradék. Ja, és a kerületben nincs kisegítõ se, a normálba kell felvenni azokat, akiknek igaziból az kéne (lehet, hogy nem pont kisegítõ név a pontos, de lényeg az, hogy az eleve gyengék, problámások). Így már Bálintnál is tartottam a normál osztály színvonalától (körzetest fel kell vegyék oda, amúgy mi nem is vagyunk körzetesek). Náluk a zene osztály tûnik egyelõre legerõsebbnek, de a felettük levõ évfolyamban a matekos már versenyre kelt. (egyébként a régebbi évfolyamokban mindig a zenei osztály a legerõsebb). Szóval. Én okosnak és jó képességûeknek tartom a gyerekeket, genetikai alapon is eléggé "elvárás" a felsõfokú végzettség tõlük. De az óvónõk is mindig azt mondják, nincs semmi gond, és hogy nagyon okosak. Így szeretnék nekik jó sulit találni, hogy kamatoztathassák a képességeiket. Adva van, hogy BÁlint ide jár, legalább negyedikig, kényelmetlen lenne másik gyereket máshova cipelni (pl. a Fazekasba lenne "protekció", merthogy teljes beiskolázási, reklámozta magát az oviban, és ott szerepelt, hogy elõny, ha szülõ odajárt, és én oda jártam gimibe). De nap, mint nap, hiába tehetséges a gyerek matekból, nem cipelnék egy elsõs gyereket be a városba. Szóval ez kiesett. Legjobb ugyanez a suli, kérdés, a zenei osztály vagy valamelyik normál (egyik gurulós, és Bálint mostnai tanítónõi lesznek val. mert õket csak kisfelmenõben viszik, és a két tanítónõ közül az egyik (matekos) tetszik, a másik (magyaros) kevésbé meggyõzõ). Szóval Ilcsinek lehet, hogy jó lenne megpróbálni a zeneit, de Gergõ nem énekel túl jól, neki nem látom értelmét. Kettészedni õket, vagy mindkettõ menjen normálba?? Kérdeztem az óvónõket is, szerintük nem járna hátránnyal ha együtt maradnának, nekem meg technikailag (na mi is volt a lecke, mit osztottak ki, mit kell aláírni?) sokkal kényelmesebb, ha egy osztályba járnak.
Szóval a barátnõd idõben felismerte a problémát, mire ide jutnak remélem én is okosabb leszek!!
Ildi
Ha átfutod ezt a topicot, remekül benne van, hogy bizony nekem sincs még egyértelmû döntésem, véleményem ezügyben. Ovira tiszta sor, együtt, egy csoportba, mert remekül támogatják egymást, ugyanakkor a különbözõ nemük miatt nem kell tartani tõle, hogy csak kettesben lesznek, önálló személyiségük kialakul-e stb. Az iskola már zûrösebb. Elõbbi szempontok alapján és a szülõk kényelmét illetõen egyértelmûen az egy osztály egy suli a jobb. Ami felveti a kérdést: a gyerekek adottsága. Azaz ha a suli specializálódik valamire, nyújt valamibõl tagozatot vagy emelt szintet. Mert akkor ha különbözõ dolgokban tehetségesek, akkor adódik a gond, hogy mindegyik kaphassa a tehetségének megfelelõ sulit. Ezügyben viszont, te szakértõbbnek minõsülsz, hogy vajon van-e bármi értelme annak, hogy már elsõ osztálytól spéci az iskola, vagy jobb volt a régi rendszer, amikor minden iskolában és minden osztályban ugyanaz volt a tananyag. Látod, ebben te is segíthetnél nekem! Gergõ ugyanis inkább matekban jó, Ilcsi viszont a mûvészetekben. Nálunk a suli, ahova Bálint is jár ének tagozatos. Mikor Bálint kezdett, még volt egy emelt matek osztály is (õ oda jár), de idén már nem indult, csak az ének tagozat van, a másik két osztály normál. Ugyanakkor az iskola lazán válogathat, és Bálintéknál is kb. a normálra maradt a maradék. Ja, és a kerületben nincs kisegítõ se, a normálba kell felvenni azokat, akiknek igaziból az kéne (lehet, hogy nem pont kisegítõ név a pontos, de lényeg az, hogy az eleve gyengék, problámások). Így már Bálintnál is tartottam a normál osztály színvonalától (körzetest fel kell vegyék oda, amúgy mi nem is vagyunk körzetesek). Náluk a zene osztály tûnik egyelõre legerõsebbnek, de a felettük levõ évfolyamban a matekos már versenyre kelt. (egyébként a régebbi évfolyamokban mindig a zenei osztály a legerõsebb). Szóval. Én okosnak és jó képességûeknek tartom a gyerekeket, genetikai alapon is eléggé "elvárás" a felsõfokú végzettség tõlük. De az óvónõk is mindig azt mondják, nincs semmi gond, és hogy nagyon okosak. Így szeretnék nekik jó sulit találni, hogy kamatoztathassák a képességeiket. Adva van, hogy BÁlint ide jár, legalább negyedikig, kényelmetlen lenne másik gyereket máshova cipelni (pl. a Fazekasba lenne "protekció", merthogy teljes beiskolázási, reklámozta magát az oviban, és ott szerepelt, hogy elõny, ha szülõ odajárt, és én oda jártam gimibe). De nap, mint nap, hiába tehetséges a gyerek matekból, nem cipelnék egy elsõs gyereket be a városba. Szóval ez kiesett. Legjobb ugyanez a suli, kérdés, a zenei osztály vagy valamelyik normál (egyik gurulós, és Bálint mostnai tanítónõi lesznek val. mert õket csak kisfelmenõben viszik, és a két tanítónõ közül az egyik (matekos) tetszik, a másik (magyaros) kevésbé meggyõzõ). Szóval Ilcsinek lehet, hogy jó lenne megpróbálni a zeneit, de Gergõ nem énekel túl jól, neki nem látom értelmét. Kettészedni õket, vagy mindkettõ menjen normálba?? Kérdeztem az óvónõket is, szerintük nem járna hátránnyal ha együtt maradnának, nekem meg technikailag (na mi is volt a lecke, mit osztottak ki, mit kell aláírni?) sokkal kényelmesebb, ha egy osztályba járnak.
Szóval a barátnõd idõben felismerte a problémát, mire ide jutnak remélem én is okosabb leszek!!
Ildi
2001.09.01 20:35
Ildi!
Na, akkor sorjában:
Volt az osztályomban egy ikerpár egyik fele (mindkettö fiú). Úgy került hozzánk harmadikban, hogy elsöben még együtt kezdtek, aztán az anyuka szétszedte öket külön osztályba, majd az egyiket másik iskolába is. A gond ott volt velük, hogy ha az egyik felírta a leckét, akkor a másik már nem, mert minek, úgyis megvan, ha az egyik megcsinált vmi külön munkát, akkor a másik bele se volt hajlandó fogni stb. Gondolom, érted!
Meg volt egy kolléganöm, akinek az iker lányai egy osztályban kezdtek elsöben, de nagyon különbözö volt a két gyerek, az egyik csendesebb, de lelkizösebb, a másik nagyszájúbb, jobb képességü. Aztán negyedikre átvitte öket egy 8 osztályos gimibe, ott viszont külön osztályba kérte öket. Azért, hogy mindegyiket saját magáért szeressék, saját maga szerezze meg a barátait, ellenségeit, ne csak azért legyen jóban valaki velük, mert a "másikat szeretem, téged is elfogadlak". És müködött a dolog, igaz, az elején kílódtak egy darabig, de aztán red lett. Gondolom, ezt is érted!
Na, ezzel jól nem segítettem semmit, de hátha Te okosabb vagy.
Az iskolaválasztásról meg azt gondolom, hogy ne iskolát, hanem tanító nénit/bácsit válasszatok! Szerintem (lehet, hogy most meg leszek kövezve) egy 6 éves még annyira kicsi, hogy nagyobb szüksége van lelkileg egy tanítóra, mint bármiféle spéci tananyagra. Én pl. nyugodt szívvel fogom a fiamat Erika nénihez adni jövöre, mert tudom, hogy mit nyújt lelkileg, hiába lesz a másik osztályban kemény tanító néni szorobánnal és még mifélével. (A szorobán egyébként nagyon klaszz dolog!) Nem magamat akarom dicsérni, de volt nálunk olyan gyerek, akit a szülei a velünk párhuzamos osztályba kértek, ahol idös, kemény, szigorú tanító néni volt, aztán másodikban sürgösen áttették hozzánk, mert a gyerek kikészült. Persze, volt fordítva is, akadt olyan is, aki számonkérte tölem, hogy a másik osztály miért tud 3 betüvel többet és miért van minden feladat kitöltve a munkafüzetükben, nekünk meg nem. Én mindig fontosabbnak tartottam, hogy addig "vacakoljunk" egy betünél, amíg mindegyik el tudja olvasni, sokszor matekórán lelkiztünk és aznap nem írtunk egy árva sort se, nem is számoltunk, de év végére mégis ugyanazt tudták a gyerekeim, mint a másik osztályba járók.
Nem tudom, hogy ezzel segítettem-e, de igyekeztem!
Jó gondolkodást!
Emese
Na, akkor sorjában:
Volt az osztályomban egy ikerpár egyik fele (mindkettö fiú). Úgy került hozzánk harmadikban, hogy elsöben még együtt kezdtek, aztán az anyuka szétszedte öket külön osztályba, majd az egyiket másik iskolába is. A gond ott volt velük, hogy ha az egyik felírta a leckét, akkor a másik már nem, mert minek, úgyis megvan, ha az egyik megcsinált vmi külön munkát, akkor a másik bele se volt hajlandó fogni stb. Gondolom, érted!
Meg volt egy kolléganöm, akinek az iker lányai egy osztályban kezdtek elsöben, de nagyon különbözö volt a két gyerek, az egyik csendesebb, de lelkizösebb, a másik nagyszájúbb, jobb képességü. Aztán negyedikre átvitte öket egy 8 osztályos gimibe, ott viszont külön osztályba kérte öket. Azért, hogy mindegyiket saját magáért szeressék, saját maga szerezze meg a barátait, ellenségeit, ne csak azért legyen jóban valaki velük, mert a "másikat szeretem, téged is elfogadlak". És müködött a dolog, igaz, az elején kílódtak egy darabig, de aztán red lett. Gondolom, ezt is érted!
Na, ezzel jól nem segítettem semmit, de hátha Te okosabb vagy.
Az iskolaválasztásról meg azt gondolom, hogy ne iskolát, hanem tanító nénit/bácsit válasszatok! Szerintem (lehet, hogy most meg leszek kövezve) egy 6 éves még annyira kicsi, hogy nagyobb szüksége van lelkileg egy tanítóra, mint bármiféle spéci tananyagra. Én pl. nyugodt szívvel fogom a fiamat Erika nénihez adni jövöre, mert tudom, hogy mit nyújt lelkileg, hiába lesz a másik osztályban kemény tanító néni szorobánnal és még mifélével. (A szorobán egyébként nagyon klaszz dolog!) Nem magamat akarom dicsérni, de volt nálunk olyan gyerek, akit a szülei a velünk párhuzamos osztályba kértek, ahol idös, kemény, szigorú tanító néni volt, aztán másodikban sürgösen áttették hozzánk, mert a gyerek kikészült. Persze, volt fordítva is, akadt olyan is, aki számonkérte tölem, hogy a másik osztály miért tud 3 betüvel többet és miért van minden feladat kitöltve a munkafüzetükben, nekünk meg nem. Én mindig fontosabbnak tartottam, hogy addig "vacakoljunk" egy betünél, amíg mindegyik el tudja olvasni, sokszor matekórán lelkiztünk és aznap nem írtunk egy árva sort se, nem is számoltunk, de év végére mégis ugyanazt tudták a gyerekeim, mint a másik osztályba járók.
Nem tudom, hogy ezzel segítettem-e, de igyekeztem!
Jó gondolkodást!
Emese
2001.09.02 03:22
Sziasztok!
AZ en iker kisfiaim most lesznek 2 evesek,a kislanyom pedig 7honapos.Szoval meg az iskolas temahoz nem tudok hozza szolni, egyenlore az ovodatol felek.Az en gyerekeim rettenetesen anyasak,masok szerint ez egyaltalan nem jo,de nem tudok mit csinalni.Miota megszulettek, csak en vagyok veluk.Mitol ne lennenek ramnove?Most a szobatisztasagnal tartunk, de csak az egyik fiam hajlandoWC-re ulni(neha!)Orokke veszekednek, es be nem all a szajuk, most tanulnak beszelni, rem aranyosak.Egyenlore ennyi, majd meg jovok, ha a csapat nem merit le teljesen!Sziasztok Edit
AZ en iker kisfiaim most lesznek 2 evesek,a kislanyom pedig 7honapos.Szoval meg az iskolas temahoz nem tudok hozza szolni, egyenlore az ovodatol felek.Az en gyerekeim rettenetesen anyasak,masok szerint ez egyaltalan nem jo,de nem tudok mit csinalni.Miota megszulettek, csak en vagyok veluk.Mitol ne lennenek ramnove?Most a szobatisztasagnal tartunk, de csak az egyik fiam hajlandoWC-re ulni(neha!)Orokke veszekednek, es be nem all a szajuk, most tanulnak beszelni, rem aranyosak.Egyenlore ennyi, majd meg jovok, ha a csapat nem merit le teljesen!Sziasztok Edit
2001.09.03 09:53
Sziasztok!
Edit légy üdvözölve körünkben! Gyermekeid korából ítélve, nem sokat töõprengtetek, hogy ikrek után vállaljatok-e még folytatást!
Emese! A két példád elgondolkodtató. Ami nagy különbség, hogy az enyémek külön nemûek, és emiatt már oviban is totál külön pajtásokat szereztek, szinte sose játszottak együtt. (ugyanakkor kiderült kiscsopiban a lányom volt a tolmács, fiam érthetetlenül beszélt még) Szóval el tudom róluk képzelni, hogy totál külön üljenek, (nem egymás mellett), és ne nagyon foglalkozzanak egymással a suliban. Legalábbis most oviban ez van, az egyetlen közöst én kértem, hogy egy szekrényünk legyen, egyfelé kelljen öltöztetnem õket. (kettesével van szekrényke, így ez csak a mienk) De nem ülnek egy asztalnál, messze alszanak egymástól stb. De totál jogos a gondolatod, hogy a veszély megvan. Amitõl még félek: akarva-akaratlan össze fogom hasonlítgatni õket: az õvé szebb, a tiedben mért van ennyi hiba, látod õ is azóta iskolás mint te, mégis jobban olvas, számol stb. Bár nem tudom, ezen a külön osztály segítene-e, akkor csak arra lehetne hivatkozni, hogy nem uolyan tempóban haladnak.
Április körülre lesz válaszom a döntésrõl, tapasztalatok egy év múlva!
Ildi
Edit légy üdvözölve körünkben! Gyermekeid korából ítélve, nem sokat töõprengtetek, hogy ikrek után vállaljatok-e még folytatást!
Emese! A két példád elgondolkodtató. Ami nagy különbség, hogy az enyémek külön nemûek, és emiatt már oviban is totál külön pajtásokat szereztek, szinte sose játszottak együtt. (ugyanakkor kiderült kiscsopiban a lányom volt a tolmács, fiam érthetetlenül beszélt még) Szóval el tudom róluk képzelni, hogy totál külön üljenek, (nem egymás mellett), és ne nagyon foglalkozzanak egymással a suliban. Legalábbis most oviban ez van, az egyetlen közöst én kértem, hogy egy szekrényünk legyen, egyfelé kelljen öltöztetnem õket. (kettesével van szekrényke, így ez csak a mienk) De nem ülnek egy asztalnál, messze alszanak egymástól stb. De totál jogos a gondolatod, hogy a veszély megvan. Amitõl még félek: akarva-akaratlan össze fogom hasonlítgatni õket: az õvé szebb, a tiedben mért van ennyi hiba, látod õ is azóta iskolás mint te, mégis jobban olvas, számol stb. Bár nem tudom, ezen a külön osztály segítene-e, akkor csak arra lehetne hivatkozni, hogy nem uolyan tempóban haladnak.
Április körülre lesz válaszom a döntésrõl, tapasztalatok egy év múlva!
Ildi
2001.09.04 02:03
Szia Ildi!
Folytatni eredetileg nem akartuk a sort,csak ket gyereket terveztunk, es en boldog voltam, hogy letudom egyszerre.Most meg mar a ferjem azt hangoztatja, hogy 4 gyerek meg nem sok,(persze elottem ezt ki nem meri mondani!!!)Majd megprobalok kepet is feltenni, az biztos, hogy elajultok! Szio:Edit
Folytatni eredetileg nem akartuk a sort,csak ket gyereket terveztunk, es en boldog voltam, hogy letudom egyszerre.Most meg mar a ferjem azt hangoztatja, hogy 4 gyerek meg nem sok,(persze elottem ezt ki nem meri mondani!!!)Majd megprobalok kepet is feltenni, az biztos, hogy elajultok! Szio:Edit
2001.09.04 08:57
Szia Edit!
Tetszik a férjed hozzáállása!! (nálunk most van napirenden, vajon akarjunk-e negyediket) Mesélj magatokról, a szülésekrõl stb. Tényleg, normál szülted õket, vagy császárral? És egypetéjûek a srácok vagy kettõ? Mindenesetre nem semmi lehetett három másfél év alatti gyerekkel! (én csak a két év alatti három gyerek esetet tudom) Van egy Egy kicsi meg egy pici (vagy fordítva) nevû topic is, tipikusan kis kokrkülönbségekhez, ott is örülnének a tapasztalataidnak!
Ildi
Tetszik a férjed hozzáállása!! (nálunk most van napirenden, vajon akarjunk-e negyediket) Mesélj magatokról, a szülésekrõl stb. Tényleg, normál szülted õket, vagy császárral? És egypetéjûek a srácok vagy kettõ? Mindenesetre nem semmi lehetett három másfél év alatti gyerekkel! (én csak a két év alatti három gyerek esetet tudom) Van egy Egy kicsi meg egy pici (vagy fordítva) nevû topic is, tipikusan kis kokrkülönbségekhez, ott is örülnének a tapasztalataidnak!
Ildi
2001.09.05 03:08
Szia Ildi!
En a negyedik gyerek tervezeseben csak attol felnek, hogy esetleg ikrek lesznek. A mi csaladunkban mind a ket nagymamamnak volt iker terhessege, az egyik mamam maga is iker, szoval en egy kicsit izgulnek.(a kislanynal is felve mentem dokihoz!)Itt mindenki azzal viccelodott, hogy milyen jo lenne 2 fiu utan ket lany.Az en kisfiaim ketpetejuek, egyaltalan nem hasonlitanak egymasra, foleg belulrol, teljesen mas tipusuak.Siman szultem oket, a szo viszonylag minden ertelmebe,epidurallal 10 oras "hevereszes" utan 1 ora alatt megszulettek 10 perces kulonbseggel.A kislannyal akkor mentem be a korhazba mikor kinnt volt a feje! 30 perc volt az egesz. Nem mondom, hogy kozbe nagyon jol ereztem magam, de eleg egyszeruen mentek a dolgok szerencsere.En nem otthon szultem, van valamilyen korhazas topic, egesz egyszeruen elkepeszto, hogy otthon milyen az ellatas, UGY, hogy mindenkinek fizetsz!Szoval nekem itt nem volt fizetett dokim, de egyagyas szobak vannak,ejszaka az irant erdeklodnek, hogy nem kersz-e jegkremet, de most egy kicsit elkalandoztam. egyenlore ennyi, mert mar igy is tul unalmas vagyok, csak tok jo, hogy beszelget velem valaki! Koszi:Edit
En a negyedik gyerek tervezeseben csak attol felnek, hogy esetleg ikrek lesznek. A mi csaladunkban mind a ket nagymamamnak volt iker terhessege, az egyik mamam maga is iker, szoval en egy kicsit izgulnek.(a kislanynal is felve mentem dokihoz!)Itt mindenki azzal viccelodott, hogy milyen jo lenne 2 fiu utan ket lany.Az en kisfiaim ketpetejuek, egyaltalan nem hasonlitanak egymasra, foleg belulrol, teljesen mas tipusuak.Siman szultem oket, a szo viszonylag minden ertelmebe,epidurallal 10 oras "hevereszes" utan 1 ora alatt megszulettek 10 perces kulonbseggel.A kislannyal akkor mentem be a korhazba mikor kinnt volt a feje! 30 perc volt az egesz. Nem mondom, hogy kozbe nagyon jol ereztem magam, de eleg egyszeruen mentek a dolgok szerencsere.En nem otthon szultem, van valamilyen korhazas topic, egesz egyszeruen elkepeszto, hogy otthon milyen az ellatas, UGY, hogy mindenkinek fizetsz!Szoval nekem itt nem volt fizetett dokim, de egyagyas szobak vannak,ejszaka az irant erdeklodnek, hogy nem kersz-e jegkremet, de most egy kicsit elkalandoztam. egyenlore ennyi, mert mar igy is tul unalmas vagyok, csak tok jo, hogy beszelget velem valaki! Koszi:Edit
2001.09.05 09:31
Szia Edit!
Hát nem semmi, irigyellek kicsit. Én nagyon szeretem volna az ikreket normál szülni (a nagyfiam úgy jött), de a lányom sajnos nem jól feküdt és õ volt az A baba. Nálatok ezek szerint már "családi hagyomány" az ikerség. Nálunk ennyire közelrõl nem, az apai nagymamámnak voltak a testvérei (voltak vagy 9-en) között ikrek, és az anyu unokaöccsénél vannak még. Klasszikusan anyai ágon öröklõdõnek tartják a hajlamot, így nagyagyám "nem számít", valamint a másik helyen is az apuka a rokon, így õk sem. Nekem ezért derült égbõl jöttek az ikrek. Az viszont tény, hogy ha lenne negyedik, bennem is lenne félsz, jobb lenne csak egyet szülni. (ezzel kapcsolatban csináltam ezen a topikon körkérdést, valahol az archívban biztos megvan). Egyébként egy idõben én is, párom is álmodtunk a negyedik születésérõl, párom olyat, hogy két fiút szültem, normál! Persze lányra vágynánk inkább az arányok kiegyenlítõdése végett, meg állandó témám, a tudnék-e lehetne-e szülnöm normál a császár után. Szóval az álmaink megfeleltek az ébren levõ aggályainknak.
Ildi
Hát nem semmi, irigyellek kicsit. Én nagyon szeretem volna az ikreket normál szülni (a nagyfiam úgy jött), de a lányom sajnos nem jól feküdt és õ volt az A baba. Nálatok ezek szerint már "családi hagyomány" az ikerség. Nálunk ennyire közelrõl nem, az apai nagymamámnak voltak a testvérei (voltak vagy 9-en) között ikrek, és az anyu unokaöccsénél vannak még. Klasszikusan anyai ágon öröklõdõnek tartják a hajlamot, így nagyagyám "nem számít", valamint a másik helyen is az apuka a rokon, így õk sem. Nekem ezért derült égbõl jöttek az ikrek. Az viszont tény, hogy ha lenne negyedik, bennem is lenne félsz, jobb lenne csak egyet szülni. (ezzel kapcsolatban csináltam ezen a topikon körkérdést, valahol az archívban biztos megvan). Egyébként egy idõben én is, párom is álmodtunk a negyedik születésérõl, párom olyat, hogy két fiút szültem, normál! Persze lányra vágynánk inkább az arányok kiegyenlítõdése végett, meg állandó témám, a tudnék-e lehetne-e szülnöm normál a császár után. Szóval az álmaink megfeleltek az ébren levõ aggályainknak.
Ildi
2001.09.07 10:56
Cicus!
Nem vagyok azokon az oldalakon járatos, most egy jó félórát eltöltöttem ott, Sz. ezzel kapcsolatos mondatait egy fórumon válasz keretében olvastam. Ha ennél egybelevõbb cikke is van errõl, megadnád a linket?
Amit ott a fórumon ír, abból ez az 50 % egy konkrétum, egyébként nem sokkal több az info, mint eddig. Az már itt is kiderült, hogy messze nem csak az objektív dolgok döntenek. (konkrétan pl. 5 mmes hegvastagság elég kéne legyen(élõben az orrunk elõtt mondta nekünk doki), Zsókának pedig ez volt az egyik ellenindok, ami miatt csaszi lett a második szülése is.) Egyébként ha érdekel még valakit, itt a babaneten sok össze lett gyûjtve Szülési esélyek császármetszés után címmel.
Ildi
Nem vagyok azokon az oldalakon járatos, most egy jó félórát eltöltöttem ott, Sz. ezzel kapcsolatos mondatait egy fórumon válasz keretében olvastam. Ha ennél egybelevõbb cikke is van errõl, megadnád a linket?
Amit ott a fórumon ír, abból ez az 50 % egy konkrétum, egyébként nem sokkal több az info, mint eddig. Az már itt is kiderült, hogy messze nem csak az objektív dolgok döntenek. (konkrétan pl. 5 mmes hegvastagság elég kéne legyen(élõben az orrunk elõtt mondta nekünk doki), Zsókának pedig ez volt az egyik ellenindok, ami miatt csaszi lett a második szülése is.) Egyébként ha érdekel még valakit, itt a babaneten sok össze lett gyûjtve Szülési esélyek császármetszés után címmel.
Ildi
2001.09.08 18:22
Szia Ildi, ha meg erre jarsz.
Szerinted normalis, hogy az en kisfiaimnak kb fel eve dackorszakuk van, vagy csak teljesen rosszul csinalom a dolgokat?!(most voltak ket evesek otodiken)AZ meg nem is annyira idegesit, hogy hiszti van mindenert,de az eleg rossz, hogy mindent, cak en csinalhatok veluk.(pl:ha elmegyunk vasarolni, csak en tolhatomn a kocsit, mind a ketto az en kezemet akarja fogni, persze ilyenkor a kislany is az en olembe akar ulni, de mivel O kicsi, igy meg nem nagyon tud iranyitani.)
Raadasul erositik egymast, mert ha az egyik mar egy kicsit hajlando beadni a derekat, hogy az apukajuk is hozzajuk erhet, akkor a masik meg jobban razendit, aztan marad az eredeti felallas. Persze tudom, hogy masokkal is kellene lenniuk, nem csak velem, de erre nincs lehetoseg. Szoval ha van valami jo otleted, szivesen meghallgatnam( vagy valaki masnak esetleg) Koszi:Edit
Szerinted normalis, hogy az en kisfiaimnak kb fel eve dackorszakuk van, vagy csak teljesen rosszul csinalom a dolgokat?!(most voltak ket evesek otodiken)AZ meg nem is annyira idegesit, hogy hiszti van mindenert,de az eleg rossz, hogy mindent, cak en csinalhatok veluk.(pl:ha elmegyunk vasarolni, csak en tolhatomn a kocsit, mind a ketto az en kezemet akarja fogni, persze ilyenkor a kislany is az en olembe akar ulni, de mivel O kicsi, igy meg nem nagyon tud iranyitani.)
Raadasul erositik egymast, mert ha az egyik mar egy kicsit hajlando beadni a derekat, hogy az apukajuk is hozzajuk erhet, akkor a masik meg jobban razendit, aztan marad az eredeti felallas. Persze tudom, hogy masokkal is kellene lenniuk, nem csak velem, de erre nincs lehetoseg. Szoval ha van valami jo otleted, szivesen meghallgatnam( vagy valaki masnak esetleg) Koszi:Edit
2001.09.10 08:59
Szia Edit!
Nem akarlak elkeseríteni, de teljesen normális amit írsz. Az én ikreimre tavaly (5 évesen!) jött rá egy hasonló mánia, amióta csak õk ketten jönnek az oviba, a nagy a suliba megy és többnyire apjával, én meg vagyok az ovis. Minden reggel összevesztek, hogy melyikük ül mellettem a buszon, és ha a járdán mentünk, és 3-an nem fértünk el, akkor melyik legyen az, aki fogja a kezem. Ez olyannyira ment, hogy beosztottuk, és figyeltünk rá, hogy szépen naponta váltogassuk. Valahol ezek talán ilyen testvérféltékenységes megnyilvánulások lehetnek, vagy tudomis én. Nálunk viszonylag sokat voltak apjukkal meg a nagymamákkal is, szóval korábban ilyen jellegû gondunk nem nagyon volt.
Szerintem biztosíts nekik lehetõséget másokkal is lenni, meg veled külön-külön lenni, amikor csak egyre figyelsz. És légy nyugodt, teljesen normális az egész.
Ildi
Nem akarlak elkeseríteni, de teljesen normális amit írsz. Az én ikreimre tavaly (5 évesen!) jött rá egy hasonló mánia, amióta csak õk ketten jönnek az oviba, a nagy a suliba megy és többnyire apjával, én meg vagyok az ovis. Minden reggel összevesztek, hogy melyikük ül mellettem a buszon, és ha a járdán mentünk, és 3-an nem fértünk el, akkor melyik legyen az, aki fogja a kezem. Ez olyannyira ment, hogy beosztottuk, és figyeltünk rá, hogy szépen naponta váltogassuk. Valahol ezek talán ilyen testvérféltékenységes megnyilvánulások lehetnek, vagy tudomis én. Nálunk viszonylag sokat voltak apjukkal meg a nagymamákkal is, szóval korábban ilyen jellegû gondunk nem nagyon volt.
Szerintem biztosíts nekik lehetõséget másokkal is lenni, meg veled külön-külön lenni, amikor csak egyre figyelsz. És légy nyugodt, teljesen normális az egész.
Ildi
2001.09.10 18:17
Szia Ildi!
Most az a legujabb (2 napos ) szorakozasa az egyik fiamnak, hogy a kislanyt elloki folyton. Lehet, hogy ezert el kellene fenekelni, mert hiaba mondom, hogy ne csinalja.O egyebkent az akaratosabb, kezelhetetlenebb gyerek,nem szoktam bantani, talan pont ezert nem is nagyon tudom iranyitani. Szerinted el kell fenekelni neha, vagy az ilyen dolgokat ugy hagyja abba ahogy elkezdte? Nalatok ez hogy volt? Az jo, hogy be tudjatok osztani, hogy ki fogja a kezed, nalunk ez meg nem nagyon megy, meg nem ertik a jovo ido fogalmat. Erdekes modon sokat veszekednek a fiuk, de ha a kislany ellen kell osszefogni, mindig osszefognak. Ok valahogy ugy erzik, hogy ketten testverek( ha mar muszaj) a kiscsaj meg csak ugy van.Lehet, hogy ez majd megvaltozik, azert mert a kicsi lany, de lehet, hogy erosodni fog.Nagyon ritkan mar voltam veluk kulon-kulon, olyankor egesz masok, sokkal jobban lehet veluk birni, mintha ketten vannak.Sajnos nehez megvaltoztatni a gondolkodasomat, de en is mindig ugy osztom szet Oket, hogy a fiuk, meg a Noemi.Szoval lehet, hogy "osszeragasztom " Oket .TE ezt nem csinalod?
Muszaj mennem, mert kitort a balhe a fiuknal.Szia:Edit
Most az a legujabb (2 napos ) szorakozasa az egyik fiamnak, hogy a kislanyt elloki folyton. Lehet, hogy ezert el kellene fenekelni, mert hiaba mondom, hogy ne csinalja.O egyebkent az akaratosabb, kezelhetetlenebb gyerek,nem szoktam bantani, talan pont ezert nem is nagyon tudom iranyitani. Szerinted el kell fenekelni neha, vagy az ilyen dolgokat ugy hagyja abba ahogy elkezdte? Nalatok ez hogy volt? Az jo, hogy be tudjatok osztani, hogy ki fogja a kezed, nalunk ez meg nem nagyon megy, meg nem ertik a jovo ido fogalmat. Erdekes modon sokat veszekednek a fiuk, de ha a kislany ellen kell osszefogni, mindig osszefognak. Ok valahogy ugy erzik, hogy ketten testverek( ha mar muszaj) a kiscsaj meg csak ugy van.Lehet, hogy ez majd megvaltozik, azert mert a kicsi lany, de lehet, hogy erosodni fog.Nagyon ritkan mar voltam veluk kulon-kulon, olyankor egesz masok, sokkal jobban lehet veluk birni, mintha ketten vannak.Sajnos nehez megvaltoztatni a gondolkodasomat, de en is mindig ugy osztom szet Oket, hogy a fiuk, meg a Noemi.Szoval lehet, hogy "osszeragasztom " Oket .TE ezt nem csinalod?
Muszaj mennem, mert kitort a balhe a fiuknal.Szia:Edit
2001.09.11 09:33
Szia Edit!
Nekünk egy kicsit más a helyzet. Egyfelõl, mert õk a kisebbek, másfelõl mert õk vegyesek. Emiatt a két fiam sokszor összefog a lányommal szemben, és otthon szinte ritka, hogy az ikrek fognának össze. Amennyiben ez a fiú-lány dolog nemcsak nálunk van, hanem általános (és sajna nagyon sok helyrõl hallom), akkor ez késõbb (5-6-8 év) még romolhat. Nálunk kb. 6 éves volt a nagyfiam, mikor kezdõdött a lányutálós korszaka.
A fenekelés valószínû nem jó módszer. Sajnos én sem mondhatom el rólunk, hogy nálunk kimaradt. Tipikusan az egymás bántása volt az, amire veréssel reagáltam. De ez nem jó, hiszen pont azt mutatom. hogy: lám, olyat csináltál, amit én nem tartok jónak, ezért elverlek, ezek után ha a kistesó csinál olyat, amit a bátyó nem tart jónak, csak utánozza anyut, amikor bántja. Ha még idõben vagy, szerintem próbáld meg a verést teljesen elkerülni, hisz nem ez a követendõ példa ,amit elébük akarsz állítani. Találni kell valami más módszert, amivel érzi, hogy rosszat tett. Ilyen lehet pl. játékon veszekedéskor a játék átmeneti idõre való elvevése (nálunk a szekrény tetejére mentek egy idõben ezek a játékok). Vagy esetleg, a most akkor elmégy egy kicsit egyedül a szobádba megoldás (ez tulajdonképpen ugyanaz, mint szüleink generációjában a sarokba állítás!), vagy egyéb módon való szétválasztása a gyerekeknek. Szerintem fontos, hogy ne hagyd szónélkül, ami nem tetszik, persze csak olyanokért szólj, amíg tényleg lényegesek, nehogy túl sok legyen a tiltás, mert akkor az a tiltás oka (azaz a húg) ellen fordíthatja õket.
Nálunk az összeragasztás féle dolog.. Érdekes kérdés, a háromból automatikusan csináltunk párokat, és nekünk is vannak elnevezéseink bármelyik kettõre (az ikreket vagy "az ikrek" vagy "a kicsik" jelzõvel, a két fiú értelemszerûen fiúk, és a nagyfiam plusz a lányom a "szöszik", mert nekik szõkésbarna hajuk van, míg a kisebb fiamnak sötétbarna). Egyébként a nagyfiú és a lány duót használjuk legritkábban, azaz a kisfiam vagy a nagyfiúval vagy az ikertesóval van, és a harmadik párosítás ritkán megy, akkor már inkább hármasban vannak.
Egyébként a koruk miatt jó esélyed van pár klassz évre, olyan értelemben, hogy összenõnek, tudnak majd együtt játszani. Persze a lányodnak kell tudni autózni, katonázni és harcolni majd, a babázáshoz viszont rád kell támaszkodjon majd. Legalábbis nálunk ez van, a fiúk ritkán szállnak be a babázásba, akkor is inkább fiúsan játszanak (és teszem azt küzdenek a babák stb), Ilcsi ha nem akar egyedül lenni, inkább beszáll a fiúk mellé dínósat, repülõset, harcosat stb. játszani.
u.i. valamikor végigvettük, ha lenne negyedik és fiú-lány lenne, ill. szöszi-barna, akkor hogyan lehetne a különbözõ felállású duókat-triókat hívni. Nagyon klassz játék volt!
Ildi
Nekünk egy kicsit más a helyzet. Egyfelõl, mert õk a kisebbek, másfelõl mert õk vegyesek. Emiatt a két fiam sokszor összefog a lányommal szemben, és otthon szinte ritka, hogy az ikrek fognának össze. Amennyiben ez a fiú-lány dolog nemcsak nálunk van, hanem általános (és sajna nagyon sok helyrõl hallom), akkor ez késõbb (5-6-8 év) még romolhat. Nálunk kb. 6 éves volt a nagyfiam, mikor kezdõdött a lányutálós korszaka.
A fenekelés valószínû nem jó módszer. Sajnos én sem mondhatom el rólunk, hogy nálunk kimaradt. Tipikusan az egymás bántása volt az, amire veréssel reagáltam. De ez nem jó, hiszen pont azt mutatom. hogy: lám, olyat csináltál, amit én nem tartok jónak, ezért elverlek, ezek után ha a kistesó csinál olyat, amit a bátyó nem tart jónak, csak utánozza anyut, amikor bántja. Ha még idõben vagy, szerintem próbáld meg a verést teljesen elkerülni, hisz nem ez a követendõ példa ,amit elébük akarsz állítani. Találni kell valami más módszert, amivel érzi, hogy rosszat tett. Ilyen lehet pl. játékon veszekedéskor a játék átmeneti idõre való elvevése (nálunk a szekrény tetejére mentek egy idõben ezek a játékok). Vagy esetleg, a most akkor elmégy egy kicsit egyedül a szobádba megoldás (ez tulajdonképpen ugyanaz, mint szüleink generációjában a sarokba állítás!), vagy egyéb módon való szétválasztása a gyerekeknek. Szerintem fontos, hogy ne hagyd szónélkül, ami nem tetszik, persze csak olyanokért szólj, amíg tényleg lényegesek, nehogy túl sok legyen a tiltás, mert akkor az a tiltás oka (azaz a húg) ellen fordíthatja õket.
Nálunk az összeragasztás féle dolog.. Érdekes kérdés, a háromból automatikusan csináltunk párokat, és nekünk is vannak elnevezéseink bármelyik kettõre (az ikreket vagy "az ikrek" vagy "a kicsik" jelzõvel, a két fiú értelemszerûen fiúk, és a nagyfiam plusz a lányom a "szöszik", mert nekik szõkésbarna hajuk van, míg a kisebb fiamnak sötétbarna). Egyébként a nagyfiú és a lány duót használjuk legritkábban, azaz a kisfiam vagy a nagyfiúval vagy az ikertesóval van, és a harmadik párosítás ritkán megy, akkor már inkább hármasban vannak.
Egyébként a koruk miatt jó esélyed van pár klassz évre, olyan értelemben, hogy összenõnek, tudnak majd együtt játszani. Persze a lányodnak kell tudni autózni, katonázni és harcolni majd, a babázáshoz viszont rád kell támaszkodjon majd. Legalábbis nálunk ez van, a fiúk ritkán szállnak be a babázásba, akkor is inkább fiúsan játszanak (és teszem azt küzdenek a babák stb), Ilcsi ha nem akar egyedül lenni, inkább beszáll a fiúk mellé dínósat, repülõset, harcosat stb. játszani.
u.i. valamikor végigvettük, ha lenne negyedik és fiú-lány lenne, ill. szöszi-barna, akkor hogyan lehetne a különbözõ felállású duókat-triókat hívni. Nagyon klassz játék volt!
Ildi
2001.09.15 19:59
Szia Ildi! Tegnap probaltam neked irni, csak itt vihar volt, igy nem nagyon mukodott az internet. Szoval a leveled utan megint a sarkamra alltam, es en "lettem a fonok". Marmint most "nem hagyom szo nelkul ami nem tetszik", mert erre sajnos hajlamos vagyok,hogy igy elkeruljem a hisztit. Persze ez egyaltalan nem celravezeto, raadasul meg nem is sikeres, hiszen igy folyton meg tobbet akarnak. Amit meg akartam kerdezni: Miert olyan fontos neked a normal szules?Szoval olyasmire gondolok, hogy a szules elmenye miatt, vagy ilyesmi. Azert kerdezem, mert en ugy feltem a szulestol eloszor, hogy mindenaron csaszarral akartam szulni, mondvan akkor "megcsinaljak helyettem".Igy utolag visszagondolva persze lehet, hogy jo, hogy nem csaszar volt, de hat igy is, ugy is meg lett volna, szoval mindegy.Mar megint mennem kell, mert most meg a kiscsaj obegat, megprobalok ejszaka visszajonni. Szia: Edit
