Sziasztok!
Amikor megtudtam, hogy babát várok, eszembe sem jutott, hogy ő rosszkor jön. Pedig: semmi vagyon, csak megbízható munkahely, ja és albérlet. A biztos pont a párom volt, aki ugyanúgy örült, mint én. Talán nekünk az volt a szerencsénk, hogy tudtuk, számíthatunk a nagyszülők segítségére (anyagilag is). Sokan bolondnak hittek, hogy albérletbe vállalok gyereket, de felvilágosítottam őket, hogy saját erőből kb. 4O éves koromra lesz saját lakásom.
Tképpen nem vesszük észre (nagyon) a különbséget, a gyerek egyelőre csak annyit "visz el" (bocs, ez így nem túl szép), mint amennyit elszórakoztunk. Persze moziba nem járkálunk, vacsorázni sem indulunk el itthonról. Ja és a fodrászról lemondtam (csak igazítattni megyek már hozzá), mert egy doboz hajfesték és egy nagy csomag pelus pont annyi, mint amennyiért a fodrász fest. Tehát az anyagi részt kompenzáltuk
Egyébként nekünk is voltak/vannak szla gondjaink, és volt már arra is példa, hogy a vasárnapi kaja paprikás krumpli volt.
De én azt mondom, ha gyereket szeretnél, és a párod is, akkor nem lehet elsődleges szempont az anyagi helyzet.
Én egyébként felcseréltem a sorrendet, először családot alapítottam ( második babánk elvileg l3 nap múlva érkezik
), majd diplomát szerzek, és karrierépítés+saját lakás még a kanyarban.
Senkit nem akarok befolyásolni, mindenki úgy dönt, ahogy helyesnek ítéli a helyzetet. Csak meg akartam osztani veletek, hogy ilyen "felelőtlenül" is lehetsz boldog...
Kriszta