Sziasztok Lányok!
Idáig csak olvasgattalak benneteket és vártam a fejleményeket, de úgy látom egy kicsit alábbhagyott a lelkesedés, így most már nem számítok "ünneprontónak".
Amikor elkezdtétek, megnéztem a kúrát én is, és már akkor azt mondtam magamban, hogy jó, ha 1-2 napig ki lehet ezt bírni. Előre bocsátom, hogy nincsenek súlyproblémáim, a szülés utánig soha nem is voltak. Azonban a terhesség és a szoptatás alatt 12 kiló jött rám, amit igen nehezen viseltem pszichésen.
Szerintem a fogyókúra pont az a "csata", amit az ember a fejében nyer meg. Azt látom, hogy számotokra a fogyókúra egy borzalmas bűntetés, testi és lelki sanyargatás. Amint pedig egy kis haladás lép fel, rögtön "megjutalmazzátok" magatokat egy kis Mekivel, ezzel azzal.
Azt gondolom sokak éppen azért híznak vissza egy-egy nagyobb (és esetleg tényleg hatásos) fogyókúra után, mert úgy gondolják "milyen ügyes voltam, most aztán tényleg megérdemlek egy kis csokit, ... Végtére is mi értelme az életnek, ha sosem ehetünk egy jót".
Nos itt a hiba. Szerintem (legalább is nálam) a dolog fordítva működik. Én utáltam és büntetésnek éreztem olyan kövér lenni. Úgy éreztem, hogy ezt a testem nem érdemli meg, miután kihordtam és megszültem egy gyereket. Arra gondoltam, hogy nem elég, hogy a terhesség alatt mit cipelt a gerincem, a lábam, stb, most sem vagyok "jó" hozzájuk. Tehát nekem le kellett fogynom, mert teljesen depi voltam.
Hogyan? Végignéztem én is azokat az oldalakat, amiket Sasha felrakott. Mindegyikből megjegyeztem azt, amivel egyetértettem és úgy gondoltam, hogy nekem megfelel (szoptatás, alkati adottságok, stb). Kinéztem néhány egyszerű és jó ételfélét, hogy tudjam miket ehetek egyáltalán. Ezek után felállítottam az "szabályaimat" (csak olyat, amelyekről biztosan tudtam, hogy be is fogom tudni tartani, tehát egyik sem követelt erőszakot a szervezetemtől). Célom az volt, hogy havonta 3 kilót leadjak, ami azért nem valami egetverően drasztikus.
Ezek alapján minden nap reggelivel kezdtem (2 vékony szelet rozskenyér, 1 sejtsor vastagságú margarinnal, 2 paradicsom és/vagy uborka + 1 kefir néha búzakorpával). Ez elég uncsi volt a 4 hónap végére, de bevált.
Ebéd: mivel rendeljük a kaját igyekeztem könnyebb ételeket választani, de MINDENFÉLÉT. A lényeg, hogy csak fél adagot ettem. Ha nagyon éhes voltam, akkor du. 4 felé még megettem a 2. felét, de ez ritkán fordult elő. Délután megkötés nélkül gyümölcsöt ettem. Amikor kimondott nassolhatnékom volt, akkor jött az Abonett, vagy a biopuffancs. Vacsora pedig legkésőbb 6-kor 4db abonett, sejtsor vastagságú ráma zöldségekkel. Szerencsémre pont tavaszodott, így egyre több zöldség-gyümölcs volt. Ha este esetleg még éhes voltam ismét gyümölcs vagy max. 1 joghurt. Rengeteget ittam (a szopi miatt is) és persze, mert nincs új a nap alatt, hetente minimum 2 óra torna (és minden nap séta gyerekkel a kenguruban).
Nekem csak 3 hét után indult el a súlyom (az akkor elég hosszúnak tűnt), de akkor rögtön leugrott 3 kiló. Végül is mindig ez volt 2-3 hétig semmi, aztán megint egyszerre 3 kiló.
Szeptemberben szültem és július elején már nem látszott, hogy szültem. (március közepén kezdtem). Na nekem ez volt a jutalom (mert azért én is szenvedtem!!!). Végre plusz teher nélkül a szeretett ruháimban!!! A tengerparton büszkén virítottam a fürdőrucimban és bekaszáltam egy csomó csodálkozó és elismerő pillantást a lurkóval a karomon. És nem utolsó sorban helyére került a lelkivilágom.
Komolyan gondolom, ha "megfordítjátok" a bűntetés-jutalom definícióját (vagyis nem az evés lesz a jutalom, hanem a fogyás), akkor biztosan nem lesz ilyen nehéz. És még valami: a 12 kiló csak a legelején volt olyan sok. Amikor az embernek már csak 6-5-4 van hátra akkor azért már nem tűnik olyan reménytelennek.
Kitartás
.
Milla
