Panndi!
3-4x szopott, most 2-3-nál tartunk, de hagyom, hogy magát válassza el! És ez a 3. alkalom, hogy szopi mellett lettem terhes! Bár nekem már szülés után legkésőbb 6 héttel mindig megjött, éjjel-nappali, 2-3 óránkénti szoptatás mellett is!
Szentpyr!
Vonalzóm még nincs, de majd igyekszem! Berci a héten lesz 17 hónapos és imád szopni, bár elalszik gond nélkül anélkül is! Most, a hányós időszakban szerintem megcsappant a mennyiség, mert képes akár 15-20 percet is cumizni rajta, de nem adja fel, kisajtolja az utolsó cseppet is!
Nagy előnye a dolognak, hogy mivel csak pár szopimentes hónapom szokott lenni szülésig, szülés után nagyon hamar beindul a tejecske, és már a 2. napon mérhető mennyiséget tudtak szopni a babáim.
Iroko!
Semmilyen trükk nem vált be hányás ellen, de már a 12. héten járok, remélem, elmúlik hamar, már tegnap is csak 2x jött vuk...Az megy leginkább az agyamra, hogy a limonádén kívűl SEMMIT nem tudok meginni, az meg reggel nem az igazi, általában nem is marad bent. De ma reggel ittam 1 bögre tejeskávét, nagyon jól esett és még bent van! Úgyhogy jó úton haladok!
Pandácska!
A 3 nap nem is olyan gyors kidobálás, a Szent Imréből 2 nap után már mehet is haza a kismama, nem beszélve a Baross u.-i klinikáról, ahonnan a 34. héten! szült barátnőmet a szombat esti szülés után már kedd reggel ki akarták vágni, mondván, hogy nem 1. gyerek és jól szopik! Az nem is érdekelt senkit, hogy a babának még esik a súlya! Meg, hogy bő 6 héttel előbb érkezett! Jó, hogy a MÁV-ból a még nem hízó babákat nem engedik haza vagy ez is változott?
És most vessetek meg érte, de én nem vágyom arra, hogy minél hamarabb hazavágjanak a kórházból! És ennek 1 komoly oka van: Tapasztalatból tudom, hogy a 2., 3., sokadik babának csak addig jut 100% az anyukájából, amíg bent vannak a kórházban! Utána nincs mese, osztoznia kell rajta a többiekkel! És az a pici baba, aki addig tökéletes szimbiózisban élt az anyjával születés után is igényli a kizárólagosságot és jó neki, ha anya csak vele foglalkozik. Úgyhogy én igenis szeretem kiélvezni azt a kizárólagosságot, amit az a pár nap jelent, mert nekem is jó, ha alaposan megismerem a babám igényeit, megnyilvánulásait. És ne értsétek félre, iszonyúan szoktak közben hiányozni az itthon lévő gyerekeim, de rájöttem, hogy nekik meg buli és vakáció, hogy napokig apáznak, mamáznak, nagypapáznak, kényeztetik őket és persze minket is meglátogatnak. Persze ki akarna heteket tölteni a kórházban? De engem a 2 naggyal a MÁV-ból az 5. napon engedtek haza, Bercivel a Rókusból meg a 6. napon, mert antibiotikumot kapott. És ez az idő elég volt arra, hogy kicsit megismerjem a babáimat, megfigyeljem az igényeit stb. Otthon már más a helyzet és nyilván ahhoz is alkalmazkodnia kell a picinek! De olyan jó, amikor a kórházban még lelkiismeretfurdalás nélkül ölelgethetem a picit és nem arra kell figyelni, hogy a nagynak ez most rosszul esik-e vagy emiatt lesz féltékeny.Persze, az 1. babámmal még én is nagyon igyekeztem haza!
Hú, jó sokat írtam, bocsi...
Márti