Szia Moxi!
Emese azt mondta, megint találkozott veled. Anyósommal tök jól megvannak. Jobban, mint én. Ami fura, hogy ő tegezheti, én nem. (Tudod, ő nem a saját unokája). Rendes volt, mert séta után vissza vitte Hugót magához, Emesének már nem lett volna ideje rá. Szegénykémeknek 8-kor aludni kell, mert 1/4 7-kor ébresztő, a 6:55-ös busszal mennek iskolába. Így fél nyolcra benn vannak már, de a későbbivel meg elkésnének, a dugó miatt. Kicsit sajnálom őket, de ez van. Anyósom ismer téged, legalábbis látásból. A nevedet is tudta. Vagy te mondtad?
Tök jó, hogy szeretsz könyvelni, mert akkor nem terhes a sok munka. Szegény anyósóm szerintem már nagyon unja. Persze, így nyugdíj előtt nem csoda.
Én tanár vagyok, és nagyon szeretek tanítani. 4 évet lehúztam egy szakközépben, de olyan gyenge volt a színvonal, hogy már nekem is elegem lett belőle. Gyakorlatilag nem tanítani, hanem csak fegyelmezni kellett. Nem vagyok egy poroszos tanár, mégis én bírtam a legtovább a nyelvtanárok közül. Aztán egy amerikai cégnél voltam angol nyelvű informatikai helpdesk-es (ez a szakom, az angol) egy évig. Ezt is élveztem, de kevés volt a szabadidőm, ami a gyerekeknek nem túl jó. Viszont legalább a gyedem a maximum lesz, mert mint tanár nem kaptam sokat (persze rögtön felemelték a fizut, ahogy otthagytam). Most is szeretnék valamit csinálni, mert nem lesz elég az a bruttó 80 ezer. A párom építészmérnök, tervező, és nem kap túl sokat. Illetve eddig sok prémiumot kapott, ami nagyon jól jött az építkezéshez, de most éppen halódik a cége. Állást keres(ek neki). Most várjuk a választ a Jégcsillagtól. Ez már nem tervezés lenne, több pénz, és több munka is.
Én szeretnék itthon fordítást vállalni, valaki tud szerezni ponyva fordítást, ami nem túl nehéz nyelvezetű, csak a témát élje túl az ember. Nyelviskolán is gondolkodom, de még nem tudom, a gyerek hogy fogja bírni, ha más vigyáz rá.
Itt szültél a Margitban? És mikor kelhettél fel a császár után? Azt hallottam, hogy spinál után feküdni kell egy napot, és az ember feje is fáj. EDA-val nem kell feküdni, állítólag. Mikor kaptad meg Vikit?
Én mindkettőt rendesen szültem, az elsővel nem is volt gond, viszonylag gyorsan ment, bár kézzel (!!!) tágítottak fájás közben. Ez volt a legszörnyűbb. Emesét írtam már, hogy az nehezen ment. De eddig mindkettő simán befordult, és nem faksznizott ennyit, mint ez a kis rosszcsont. És nem rugdosták a belső szerveimet sem ennyire. Akkorát rúg időnként a hólygomba, hogy felkiáltok. Erre a férjem rögtön megkérdezi, hogy megyünk? Hiában magyarázom, hogy az nem lesz ilyen hirtelen erős fájás. Eléggé parázik szegénykém. Most éppen arra jött haza, hogy leeresztett a kocsi egyik kereke, úgyhogy ha hirtelen éjjel menni kell, akkor kerékcserével kezdhet a sötétben.
Én már nagyon mennék. Mintha egy kicsit fájogatnék is, de semmi rendszeres. Nekem Konrádnál szintén a nyákdugóval kezdődött, aztán jöttek a fájások szép lassan. Éjszaka kezdődött, de csak másnap délben mentünk be a kórházba, mert csak 7 percesek voltak. És este hatra lett meg. De nem fájt annyira, csak a végén. Meg persze a tágítás. Mindkettőt az Uzsokiban szültem, csak a nagybátyámnál, aki akkor az osztályvezető főorvos volt. Csak az volt a baj, hogy szabin volt, és nem merték behívni, csak az utolsó pillanatban. És szinte minden orvos megvizsgált, aki arra járt. Most már nyugdíjban van a drágám, engem meg átpasszolt egy másiknak, akit jónak tartott. Tényleg jó fej a doki, de mindjárt utazik, és még mindig nem szülök! Kezdek kétségbe esni.
Milyen vállalkozása van a bátyádnak? Ugye nem az övé a faház?
Kár, hogy nem nős. Mármint neked kár.
Üdv,
Zsu