Edit!
Az az igazság, hogy valóban szinte teljesen kihalt a topic, de időm és energiám sincs itt ülni. A kisebbik törpike fél pillanatot nem hagy békén, vagy folyton a nyomomban van és az ölemben akar ülni gépezés közben, vagy elvonul, de akkor tuti valamiben sántikál. Sajna nem egy nyugis gyerkőc!
(Nem olyan, mint a nagyobb, igaz, most Tőle amúgy is tudnék itt irogatni néha, mivel suliba jár.) Nem tudom mi lesz, ha a kiscsajszi is egy izgő-mozgó sajtkukac lesz...
De, ha Neked van időd írni, szívesen olvasom/olvassuk - szerintem!
Amúgy velem nincs semmi érdekes. A gyomrom folyton ég, ezért állati nyűgös vagyok és alig várom már a végét a várandósságnak illetve most már nyugodtan nevezhetem terhességnek - bár eddig nem értettem ezzel a szóval egyet.
Nektek is nehezebb volt a lányokkal vagy csak az én Rékám ilyen?!
Ildi! Ez a kérdés Hozzád is szól? Komolyan, a fiúkkal fele ennyi problémám nem volt a 9 hónap alatt!
Természetesen mindenkinek a sorsa érdekel, de nem sokan maradtunk.
Bettiről pl. már 1000 éve nem hallottam.
Katácskával tavaly decemberben összefutottam az SZTK-ban, de azóta sem tudom mizu Velük. Heppivel néha beszélünk, de az is nagyon ritka. Hát, kb. ennyi.
Én is sokszor puszilom Anáékat!!! A Kamilla pedig nagyon szép név! Nekem is tetszik, csak uncsitesómék kislányát is így hívják, ezért nálunk kiesett.
Most mennem kell, mert eddig bírta a két testvér egymást...
Adri