Sziasztok!
Mindenkinek köszi a drukkot!
Ahogy Annamari mesélte, hálistennek, minden oké!
Poénok????
Mire gondoltok, lányok?
Én inkább kínként éltem meg, de lehet, hogy így utólag poénos.
Szóval reggel elég korán sorra kerültem, ami tök jó!
))) A mi "jódoktorunk" secperc alatt felrakta azt a katétert!
Ügyes keze van! Mondjuk azt nem mondanám, hogy visszasírom azokat a perceket, de végülis ki lehetett bírni. Nővérnéni állt mellettem valami injekcióstűszerűvel, és kérdezgetted, bírom-e még. A tű láttán, mondtam, hogy abszolut bírom! Sőt!
Utána két emeletet mentünk lefelé. A kicsúszós storyt már tudjátok. Ja! És V. doki felajánlotta izmos karját, hogy ha esetleg elsötétülne a világ. Ettől persze rosszabbul lettem! De mondtam neki, hogy velem ez nem fordulhat elő. Be kell valljam eszembe jutott, ha most itt elájulok, bármennyire is erős a mi dokink, azért nem hinném, hogy el tudna kapni, én meg nem akarom össze-vissza törni magam, plusz akkor biztos kijönne az a fránya katéter is! Szóval semmi értelme az elájulásnak!
Útközben meg lettem dorgálva, mert nem hoztam magammal a régi zárójelentést, meg egyéb orvosi papírokat. Meg is kérdezte: Vásárolni indult reggel?
Olyan rosszul esett!
Mondtam neki, hogy velem nyugodtan beszélhet úgy, mint egy hülyéhez, és ha a számbarágja, tuti elhozom, de ha nem mondja, akkor nem. (Na jó, azért valahogy kihevertem ezt a megrázkódtatást is).
Az átfújás része nekem abszolut nem fájt! Néztem a monitoron, hogy színesedik ki a méhem meg a petevezetőm (legalábbis azt hiszem , azok)
Visszafelé már semmi bajom nem volt!
Dokibácsival megbeszéltük, hogy a következő hónaptól gyógyszer, aztán majd meglátjuk.
Mondta, hogy fél három körül mehetek haza. Addig pihi. De nem pihiztem, mert jöttek sorban a látogatók: Annamari és Balázs
, majd a férjem, végül anyukám is befutott. Fél kettő körül elkezdetem sündörögni a nővérkéknél, hogy nekem majd egy óra múlva kéne egy záró, meg, hogy a Vermes hazaengedett. Megmondom őszintén nagyobb ellenállásra számítottam. De nem ! Vagy kellett az ágyam, vagy nem voltam valami szimpi nekik, de a nő közölte, hogy nem lesz kettőkor vizit, nem is érti a dokit, hogy milyen kétórás vizitről beszél.Nyolckor lesz egy, de ugye nem áll szándékomban megvárni. Ja! és már rég alá van írva a záróm! Adott egy hőmérőt, hogy mérjem meg a hőmet, és utána mehetek. Kettőig elszötyögtem, de kettő tízkor már a lábam nyomát nem lehetett látni.
Remélem, Vermes nem keresett!
Egész úton hazafelé ezen gondolkodám!
Legközelebb nem is merek a szeme elé kerülni!
De aztán rájöttem, hogy ha nem jön össze a baba, csak 3 hónap múlva kell visszamenni, addigra nem is fog emlékezni rám! Vagy ha összejön, akkor egy kismamával biztos kedves lesz!
úgyhogy azért tudtam aludni!
Hát ennyi! illetve még otthon este produkáltam egy 37,1-et , és hogy mindent kerekké tegyünk, kidobtam a taccsot is (bocs).
Másnap viszont fel voltam mentve minden alól!Férjem elment költöztetni, én meg otthon tornáztam!
De ezt csak ti tudjátok!
Szóval úgy tűnik, túléltem!
Képzeljétek, olyan kórterembe raktak (biztos tévedésből), ahol csupa Szabó doki rajongó volt!
Azok a kék szemek! Meg az a kacsintás! Wow!
))) Nagyon vicces volt!
Most mennem kell, mert persze a pénteki melómat, senki nem csinálta meg!
pusszantás, shine