Szia Lynn!
Az elsőt sikerült is EDA-ban szülnöm, bár alapvetően azért mentem olyan helyre, ahol 24 órás (megbízható) EDA van, mert még nem láttam olyan szülészt, aki a gátmetszés varrásához tudott volna megfelelően érzésteleníteni. Első szülésnél majdnem tuti a gátmetszés, ami állítólag fájás közben nem is fáj (azért így a második után vannak fenntartásaim, bár igaz, hogy a legtöbb általam látott gátmetszéshez is adnak némi lidokaint), de a varrogatáskor eddig még mindenki jajongott és tekergett a tű alatt. A korrektül vezetett EDA-s szüléseket kivéve.
Élőben ilyen volt: "Következett az ED kanül beapplikálása a hátamba. Úgy gondoltam, hogy csak akkor kérek bele gyógyszert, ha már nem bírom tovább, de jobb, ha a hátamban van, mert ilyen kellemes hangulatban mégiscsak kényelmesebb üldögélni, mint a fájdalomtól szenvedve.
A lokálozás közben tudatosan nem akartam mozdulni, reflexesen mégis ugrottam egy kicsit, de akkor még lehet. Utána persze már csak a matatást éreztem, ahogyan mondani is szoktam, amikor a felvilágosítást végzem. A kanül bevezetése feszítõ érzéssel és kifejezetten jobb oldali villámlással járt. Ez nem volt véletlen. A próbadózis érzéstelenítõ, ami ilyenkor kötelezõ és illik semmilyen észlelhetõ hatással nem bírnia, mérsékelten elzsibbasztotta a jobb oldali lábamat. Azért nem csüggedtem, juszt is sétálni fogok, ha akarok.
Megérkezett a doktorom (dr Mihályi István) és azzal a hírrel örvendeztetett meg, hogy az események tempósítása érdekében burokrepesztést kellene végeznünk. Viszont, bár maga a repesztés nem fáj, de az óvatos magzatvíz leengedés, illetve a mérsékelt tágulás elősegítés nem mondható kellemesnek, valamint erre a fájások rendesen neki szoktak lódulni, ezért az érzéstelenítõ adagolását javasolja. Kötélnek álltam és egy töredék dózis Marcaint kértem a barátnémtõl.
A burokrepesztést követően 15-20 percen belül a tízperces, kellemes kis kontrakciók 7, majd háromperces, jelentősen erősebb fájásokba mentek át. Aminek során bebizonyosodott, hogy a kanülöm olyannyira jobb oldalon kanyarog, hogy a bal oldalon kitűnően élvezhetem a csillapítatlan fájdalmakat. A jobb oldalam persze mintha nem is létezett volna. Persze vajákoltunk ahogy ilyenkor lehet, kintebb húzták, bal oldalra feküdtem, amíg az érzéstelenítőnek kötődnie kellett, de a helyzet nem javult. Még erős és lelkes voltam, és azt vallottam, hogy a gátmetszés úgyis a jobb oldalon van, ha van, úgyhogy annak érzéstelenítése megfelelő lesz, hát maradjunk, ahogy vagyunk.
Ha nincs kitolási inger, mondá a doktor, akkor majd félóra múlva megnéz megint. No nem, én már azt hittem, hogy nekilátunk az akciónak! Még egy fél órát nem bírok ki tétlenül! Szúrjunk akkor másik EDA-t. Ez hogy úgy mondjam nem szokványos eljárás, ilyen nyitott méhszájnál,de sosem lehessen tudni, ha mégis császármetszésre lenne szükség akkor ez a mostani biztosan nem lesz elég, és különben is, arra a félórára is nagyon jól jönne a fájdalommentesség.
Az volt az általános vélekedés, hogy a buksi lezökkenésében sokat segítene a húgyhólyagom kiürítése (ami sajnos akkor már nem állt saját fennhatóságom alatt, így kiélvezhettem a csapolás örömeit, amit ugye csak bal oldalon éreztem) és persze az EDA-zás ülő pozíciója is. Két-három ember és egy daru segítségével felültem. Őszintén érdekelt, hogy hogyan maradok a megfelelő pozitúrában úgy hogy nincs kapcsolatom a jobb oldali alsó régióimmal és még csak támaszkodni sem lehet fájás közben. De segítőkész Kedvesem aládúcolt, majd Viki (a szülésznő) gondjaira bízott, mert sürgős relaxálásra volt szüksége lábfeltámasztással, hogy ne szaporítsa a lepadlózó apukák táborát. Színe harmonizált a rajta lévő műtősruha zöldjével. Kriplikommandónkon csak nevetni tudtam. Ildi (a kolléganőm) a nehezített körülményekkel nem törődve, szerintem kicsit tartva attól, hogy ülve szülök villámgyorsan belémvarázsolta szükséges madzagot.
Majd jött a jól ismert: "nagy levegõ, szemet, szájat becsukni és nyomás!!!!" Mivel az EDA most már tök jól hatott azt is kunszt volt kitalálni, hogy mikor is jön a tolófájás, merthogy lent nem éreztem semmit. Tapogattam a hasamat, hogy mikor kemény. Zsombi még mindig a nyakamban üdült és fájásszünetben aktívan rúgkapált. Rájöttem, hogyha hirtelen elfogy a levegő, mert Zsombi bepréselődik a rekeszizmomba, akkor az a fájás.
Ami a gáttájékot illeti remélem én vagyok az elrettentő példa, és ennél rosszabb már senkinek nem lehet, de sokszor megbántam, hogy hagytam kihúzni az EDA kanülömet. Amíg az érzéstelenítő hatott, nem volt semmi baj, később azonban a létezés is nyomorúság volt. A tologatható babakosár járókeretnek kitűnően bevált. Másnap már járni tudtam, de a félfenéken ülés állandósult"
Pár szóban ennyit tudtam róla mondani.
De enélkül is túl lehet élni, ld második szülésem történetét (még nekem is sikerült)
Vizsgálatok a véralvadásra vonatkoznak és 2-3 napnál tovább nem őrzik meg a szavatosságukat. Egy vérvételt és esetleg a karod megkarcolását jelenti kórháztól függően.
Snoopy