2001.06.05 21:35
Szerző: Anonymous
Ha nem gond, most Judónak írok a Margitról, mert talán már aktuális!?
Szóval voltam 5 hetet a terhes pathológián. Ez gondolom nem érdekel. Ha mégis, írd meg!
A szülészetről igen vegyesek a tapasztalataim. A szülőszoba azt hiszem mindent tudott, mivel abba a bizonyosba kerültem, ahol az amerikai ágy van. De őszintén szólva én mindebből semmit nem érzékeltem, csak a férjem kezét szorongattam lilára. Azt viszont el kell ismernem, hogy a saját fürdőszoba jól jött, mert a beöntést (szerintem) elég későn kaptam és bizony azt sem tudtam fiú vagoyok-e vagy lány és hogy ez a görcs most micsoda és ott ingáztam a WC és a zuhany között. Ami itt egy lépés volt.
Szülésznőt nem választottam. Aki jutott nagyon kedves volt, de nem éreztem, hogy bármiben segített volna. Igaz, nagyon gyorsan zajlottak az események. És valószínűleg volt másik szülése is. De mástól azt hallottam, hogy az ő szülésznője maszírozta a hátát meg fogta a kezét, bíztatta, ugyanitt a Margitban, pedig neki is ott volt a férje. Szóval lehet, hogy érdemes szülésznőt választani, de negem lebeszéltek róla, mivel a szülésznőre az első pillanattól szükséged van, neki meg ugye időbe telhet beérni a kórházba.
Aztán amikor estig az őrzőben voltam, akkor láttam, hogy volt akihez bement a szülésznője meg volt teázás, stb., ami nekünk nem volt. De ez lehet, hogy a császár miatt alakult így. Azon kívül tényleg sok dolga lehetett, mert én reggel háromnegyed héttől voltam a szülőszobán és ő este kb háromnegyed nyolckor tolt át a kórterembe és mondta, hogy már lejárt a műszakja, de csak akkorra végzett az adminisztrációval.
Összefoglalva kedves volt és szimpatikus, de nem sokat segített.
A vajúdás alatt végig rajtam volt a CTG de felkelhettem, mozoghattam, ameddig a zsinór elért, de aztán hamar lefeküdtem az oldalamra, nekem így volt "kényelmes". A beöntést, borotválást rutinszerűen végezték, de ha kértem volna, ki lehetett volna hagyni.
Az orvosom nagyon rendes volt, ő vett fel, többször megnézett, a tolófájások kezdetétől végig ott volt velünk. Ez fontos volt nekem, mert megúsztam, hogy minden arra járó orvos megvizsgáljon.
Aztán császár lett, magas egyenes beilleszkedés és primer fájás gyengeség miatt. Magyarul nem fordult el Dániel feje, és a túlfeszült ikerterhes méhem miatt nem éreztem igazán a tolófájásokat ezért nem is toltam (gondolom)kellő intenzitással.
A műtétnél nem lehetett ott a férjem, nem tették rám és nem is láttam a gyerekeket. Az altató orvos és az asszisztense nagyon kedvesek voltak, főként az asszisztense, végig közvetített, hogy mi történik.
A műtét után hat órát voltam az örzőben, ahonnan 3 óra után kiküldték a férjemet, mert egy hölgyet odahoztak vajúdni, mivel nem volt szabad szülőszoba. Majdnem meg is szült ott mellettem... A legrosszabb itt az örzőben az volt, hogy még itt sem láthattam a gyerekeket. Most már tudom, hogy határozottan kérni kellett volna, de nem tettem. Egyrészt tudatlan voltam, de főként kábult és annak örültem, hogy túl vagyunk rajta és épek, egészségesek a gyerekek, amit a férjem is látott. (De én nem)
A gyermekágyas osztályon másfél napig voltam, utána átmentem rooming-in-be. Az a másfél nap elég katasztrofális volt. A gyerekeket a szülés estéjén nem akarta kihozni a csecsemős nővér, mondván olyan jól alszanak az inkubátorban!!! Majdnem elbőgtem magam, hogy hiszen én még nem is láttam őket. Na erre nagy kegyesen kihozta őket. De én is csak a fix időpontokban és ugyanúgy csak fél órákra kaptam meg őket, mint a többiek az egy gyereküket. Nekem ez nagyon kevés volt. Aztán másnap ki mertem csomagolni a gyerekeket, hogy közelebbről is megnézzem a testüket. Na, erre úgy letolt a csecsemős, hogy ihaj... Hát, nem zártam a szívembe a nőt.
Aztán végre átkerültem a rooming-in-be. De a gyerkőcöket csak egy fél nap után kaptam meg. Mint kiderült az egyik kosárból át kellett őket rakni a másikba... Plusz el kellett volna mondaniuk, hogy mégis mit kezdjek velük. Azt se tudtam melyik a pelenka eleje... Végül a szobatársam mondott el mindent, pelenkázás, köldök, stb. A szoptatásról a kutya nem mondott semmit, nem kérdezett, hogy boldogulok kettővel, stb. Ha előtte egy barátnőm nem hoz össze a La Leche-sekkel, bedőlök a kórházi megjegyzéseknek, hogy úgy sem lesz elég tejem két gyereknek. Megjegyzem még a hűtőbe is jut, pedig nem vagyok sem nagy darab, sem nagy mellű, sem semmi egyéb, amit ilyenkor az "okosok" mondani szoktak.
ÉS az egy hét alatt soha senki meg nem kérdezte, hogy élek-e egyáltalán és bírok-e kettővel. Pedig akkoriban sokszor tényleg a sírás határán álltam és jó lett volna, ha segít valaki mondjuk bepelenkázni az egyiket, amikor ott üvöltenek mindeketten, én egyre jobban izzadok, ők egyre jobban üvöltenek, majd az egyik csecsemős megjegyzi, hogy nem éhes-e az a gyerek... Továbbá éjszaka (éjféltől ötig) tápszerezték őket, anélkül hogy nekem szóltak volna, pedig elvileg kötelességük szólni, megkérdezni. Tudom nem kellett volna beadni őket a babagarázsba, de tényleg kimerült voltam.
Szóval a rooming-int szerintem úgy tekintik, hogy na onnantól nekik semmi közük sem a gyerekhez sem az anyához.
Az is igaz, hogy nagyon kevesen vannak, voltak. Mert átlag két csecsemős volt és azok látták el az osztályt, plusz azok mentek minden egyes szüléshez is, ellátni a kicsiket. Tehát, ha véletlenül ketten egyszerre szültek vagy iker szülés volt, akkor mind a ketten a szülőszobában voltak és az osztályon nem volt senki!!! Akár el is vihetett volna bárki egy-egy neki tetsző gyereket... De ez máskor is igaz volt, ha ott voltak, akkor is. A kutya nem kérdezett, nézett semmit, lényeg, hogy hálóingben voltál. Jó, azért ez nem volt ilyen éles, de elképzelhetetlen sem.
A szobánk két ágyas volt, teljesen korrekt, a kaja is. A fürdőszoba és a WC már annál kevésbé. Iszonyat hideg volt mindkettőben, míg a szobákban és az osztályon kb 35 fok. A WC-ben pedig nagyon hiányzott nekem egy kapaszkodó, mivel leülni uyge nem túl higiénikus, a hasizma pedig az embernek úgy általában szülés után nem a legerősebb, hát még császár után.
Huh, ez jó hosszú lett, és lehet, hogy nem is arról írtam, amiről hallani szerettél volna. Írd meg, miről írjak még! Terhesgondozó?
Jó éjszakát: Cicus