Sziasztok!
Kislányom nemsokára két éves lesz, és már javában felfedezi a világot. Sajnos ezzel egyidőben jöttek a komolyabb gondok is. Öt a világnak a veszélyes része érdekli, kések, óllók, gyufa, a gáztűzhely, a meleg víz, vagy éppen a meleg tej. Sajnos a " nem szabad" mondat nála nem ér semmit, még csak abba sem hagyja a tevékenységet, amit éppen csinál.Mit tegyek azon felül, hogy mindent gondosan elteszek, elzárok, hogy semmi baleset ne érje öt?
Sajna főznöm mindig kell, és akkor a munkalapra ültetem, mert ott legalább látom, hogy mit csinál!
Minden ötletet szívesen fogadok, mert én teljesen tanácstalan vagyok!
Új privát üzeneted érkezett!
Oldal: 1 / 1
2008.02.17 21:35
Szia!
Az én fiam lassan 3 éves,kislányom 1 éves.
Ez egy nehéz kérdés.Hogy vigyázzunk rájuk?
A fiamnál bevált módszer a zenehallgatás.Imádja a zenét,képes 2 órán keresztül egy helyben ülni és hallgatni a zenét.
A lányomnál nem tudom mit fogunk kitalálni,mert ő sokkal mozgékonyabb.
Üdv.Tündi
2008.02.18 12:57
Szia Tündi!
Sajnos a lányom is nagyon mozgékony, 5 percnél tovább nem tudom egy helyben tartani. A zene meg folyamatosan szól a lakásban, nálunk ez sajnos nem jó. Most beszereztem egy hintát, ha nagyon " rossz" akkor beleültetem és hintázunk. De ez is csak rövid ideig müködik. Talán próbáld meg te is, mert a húgomnál bevállt, és nincs két egyforma gyerek, talán nálatok is müködni fog.
Üdv: Szilvi
Sajnos a lányom is nagyon mozgékony, 5 percnél tovább nem tudom egy helyben tartani. A zene meg folyamatosan szól a lakásban, nálunk ez sajnos nem jó. Most beszereztem egy hintát, ha nagyon " rossz" akkor beleültetem és hintázunk. De ez is csak rövid ideig müködik. Talán próbáld meg te is, mert a húgomnál bevállt, és nincs két egyforma gyerek, talán nálatok is müködni fog.
Üdv: Szilvi
2008.02.18 14:26
Szilvi 
Egy másfél-kétévesnek alapvető szükséglete a rámolás, belemászás, nyúlkálás, stb. Nálunk ez a korszak attól volt elviselhető, hogy külön szinten éltünk. Ők a földön játszottak (nekem ikreim vannak), én pedig a pulton dolgoztam. A főzés alatt ott tartottam a veszélyesnek ítélt dolgokat. Ahhoz, hogy oda felmásszon kell hozni egy széket, fel kell menni, meg kell keresni a dolgokat. Addig van időm reagálni. Ha eleve kézmozdulatnyi távolságra van minden semmi esélyem nem lett volna, hogy pl. ne szerezzék meg a kést, ne borítsák magukra az akármit, .... amíg mondjuk fél méterrel arrébb megkavarom az ételt. Nem rosszasságból nyúl a kés felé, hanem mert azt látja tőled, hogy azzal lehet valamit kezdeni. Egyszóval én tuti nem tenném a pultra, mert csak ingerlem vele, hogy mindenbe belenyúljon, amibe nem szeretném. A rászólás ilyen korban még nem ér semmit. Legalábbis az enyémek nemigen törődtek vele.
Ezzel párhuzamosan bezártam az alsószekrények közül azt, amibe nem akartam, hogy kotorásszanak. Viszont ha hagysz egy-két olyan területet, ahol úgy érzi neki is van keresnivalója, akkor nyert ügyed van. Az én lányaim naponta többször kirámolták pl. a fiókokat. Abban zacsikat tartottam, vágódeszkát, műanyag dolgokat. Semmi veszélyes, de úgy érezték, hogy végre nekik is lehet pakolászni valahol. Az a legjobb, ha ő fedezni fel, hogy ha-ha, anya ezt nem zárta el. Rumli lesz, de nem vágja meg magát.
A tűzhellyel, forró dolgokkal kapcsolatban csak az tudom tanácsolni, hogy a külső lángokon akkor főzz, ha lépésnyi távolságban tudsz maradni a tűzhelytől és látod mit csinál a lányod. Egyébként tegyél mindent belülre. Ott azért nehezebb elérni. És mutasd meg neki, milyen az, ha valami forró. Nem azt mondom, hogy égesd meg, csak érezze, hogy az kellemetlen. A lányaim nagy ívben elkerülnek mindent, ami forró lehet. Elég egy figyelmeztetés, hogy az süt. A saját tapasztalat sokkal többet ér, mintha a számat jártatom egész nap.
Remélem segít ez valamit. Az meg hozzátartozik a gyerekneveléshez, hogy az egyébként fél órás munkát, másfél óra alatt tudod elvégezni, mert közben háromszor le kell bányásznod a gyereket az asztalról, össze kell söpörni, amit kiborított, stb, stb. ....
Minden jót,
Egy másfél-kétévesnek alapvető szükséglete a rámolás, belemászás, nyúlkálás, stb. Nálunk ez a korszak attól volt elviselhető, hogy külön szinten éltünk. Ők a földön játszottak (nekem ikreim vannak), én pedig a pulton dolgoztam. A főzés alatt ott tartottam a veszélyesnek ítélt dolgokat. Ahhoz, hogy oda felmásszon kell hozni egy széket, fel kell menni, meg kell keresni a dolgokat. Addig van időm reagálni. Ha eleve kézmozdulatnyi távolságra van minden semmi esélyem nem lett volna, hogy pl. ne szerezzék meg a kést, ne borítsák magukra az akármit, .... amíg mondjuk fél méterrel arrébb megkavarom az ételt. Nem rosszasságból nyúl a kés felé, hanem mert azt látja tőled, hogy azzal lehet valamit kezdeni. Egyszóval én tuti nem tenném a pultra, mert csak ingerlem vele, hogy mindenbe belenyúljon, amibe nem szeretném. A rászólás ilyen korban még nem ér semmit. Legalábbis az enyémek nemigen törődtek vele.
Ezzel párhuzamosan bezártam az alsószekrények közül azt, amibe nem akartam, hogy kotorásszanak. Viszont ha hagysz egy-két olyan területet, ahol úgy érzi neki is van keresnivalója, akkor nyert ügyed van. Az én lányaim naponta többször kirámolták pl. a fiókokat. Abban zacsikat tartottam, vágódeszkát, műanyag dolgokat. Semmi veszélyes, de úgy érezték, hogy végre nekik is lehet pakolászni valahol. Az a legjobb, ha ő fedezni fel, hogy ha-ha, anya ezt nem zárta el. Rumli lesz, de nem vágja meg magát.
A tűzhellyel, forró dolgokkal kapcsolatban csak az tudom tanácsolni, hogy a külső lángokon akkor főzz, ha lépésnyi távolságban tudsz maradni a tűzhelytől és látod mit csinál a lányod. Egyébként tegyél mindent belülre. Ott azért nehezebb elérni. És mutasd meg neki, milyen az, ha valami forró. Nem azt mondom, hogy égesd meg, csak érezze, hogy az kellemetlen. A lányaim nagy ívben elkerülnek mindent, ami forró lehet. Elég egy figyelmeztetés, hogy az süt. A saját tapasztalat sokkal többet ér, mintha a számat jártatom egész nap.
Remélem segít ez valamit. Az meg hozzátartozik a gyerekneveléshez, hogy az egyébként fél órás munkát, másfél óra alatt tudod elvégezni, mert közben háromszor le kell bányásznod a gyereket az asztalról, össze kell söpörni, amit kiborított, stb, stb. ....
Minden jót,
Brigi
2008.02.20 12:44
Szia Brigi!
Köszönöm a tanácsodat, természetesen amikor felültetem a lányom a munkalapra akkor már nem használok sem kést, sem óllót, sem egyéb veszélyes dolgot. Amikor felültetem, akkor teszek egy kistálba v.mi kaját, pl: kukorica, borsó, gyümölcs, és adok hozzá egy sószóróban pici füszert, hogy játszon azzal. Ez most még müködik. A földre nem tudom letenni, mert csimpaszkodik a lábamba és 2 lépést sem tudok megtenni töle. A gond a mosógatógép ki-be pakolásánál van, mert nagyon szeret segíteni, és ott van kés, és villa.
A tűzhely is akkor veszélyes, ha mászkál, mert szereti nyitogatni a sütő ajtaját. Én em engedem közel, ha sül benne v.mi, de a nappali konyha egyben van, és így elkerülhetetlen, hogy ki ne menjen.
Az meg hogy a szekrényekben pakol, már rég nem zavar, mert ott nincs olyan amivel kárt tudna okozni magának.
V.mi olyan megoldás lenne jó amivel le tudnám kötni a figyelmét, hogy még véletlenül se akarjon a konyha felé orientálodni.
Amit tudok megteszek, de sajnos ez a lányomnál kevés.
Üdv: Szilvi
Köszönöm a tanácsodat, természetesen amikor felültetem a lányom a munkalapra akkor már nem használok sem kést, sem óllót, sem egyéb veszélyes dolgot. Amikor felültetem, akkor teszek egy kistálba v.mi kaját, pl: kukorica, borsó, gyümölcs, és adok hozzá egy sószóróban pici füszert, hogy játszon azzal. Ez most még müködik. A földre nem tudom letenni, mert csimpaszkodik a lábamba és 2 lépést sem tudok megtenni töle. A gond a mosógatógép ki-be pakolásánál van, mert nagyon szeret segíteni, és ott van kés, és villa.
A tűzhely is akkor veszélyes, ha mászkál, mert szereti nyitogatni a sütő ajtaját. Én em engedem közel, ha sül benne v.mi, de a nappali konyha egyben van, és így elkerülhetetlen, hogy ki ne menjen.
Az meg hogy a szekrényekben pakol, már rég nem zavar, mert ott nincs olyan amivel kárt tudna okozni magának.
V.mi olyan megoldás lenne jó amivel le tudnám kötni a figyelmét, hogy még véletlenül se akarjon a konyha felé orientálodni.
Amit tudok megteszek, de sajnos ez a lányomnál kevés.
Üdv: Szilvi
Oldal: 1 / 1
