De a viccelődésen túl: biztos én sem tudom magamat elsőre mindig jól megértetni. Írok olyasmit, ami, vagy a szövegkörnyezetéből kiragadva, vagy akár önmagában hülyeség. Vagy olyasmit, amit te annak tartasz, míg én nem. De a vitát mindig igyekezni kell olyan mederben tartani, hogy ne sértse, hanem továbbgondolkozásra késztesse a másikat. (Erre akkor is törekedni kell, ha a másik hülye.) Ebben az esetben nem tartom valószínűnek, hogy sor kerülhetne a gondolatébresztésre, mert itt már túl heves indulatok feszülnek. (Persze nyilván nem csak miattad!) Ezért kár is idecsődíteni a nőt, mert ha elolvassa a korábbi rekciókat a soraira, eleve kizárt, hogy épeszű beszélgetést folytathatnánk.
Na most én is voltam huszonéves, de még vagyok ma is elég heves vérmérsékletű, ezért megértem, ha valaki túlreagálja a dolgokat, csak a sokéves tapasztalatom birtokában biztosíthatlak, hogy SEMMI ÉRTELME. Az indulatoskodás inkább csak rossz vágányra viszi a dolgokat, különösen akkor, ha ez az általános, és nem indokolt esetben a nyomatékosító hangnem.
És itt a bökkenő. Azok a laikus lányok, akik - nagyon helyesen - elfogadják a laktációs szakemberek tanításait, tapasztalataim szerint nagymértékben "túllihegik" a kérdést, megfellebbezhetetlennek és mindenhatónak tartják a szoptatás mai elveit, amiben támogatást kapnak a saját testüktől is. Emiatt teljesen elveszítik józan ítélőképességüket és higgadtságukat, a tanok felkent terjesztőiként mindenkitől elvárják, hogy úgy, és csakis úgy gondolkodjanak, mint ők, még akkor is, ha ők bizony nem kapták meg a támogatást a saját testüktől, s nem látják igazolva a terjesztett elveket. (Most próbáltd meg ezeket sorokat úgy olvasni, mintha nem személy szerint neked szólnának, hanem valaki másról, különben azonnal kiakadsz!)
Ez a türelmetlenség, ez a kizárólagosság, ami engem zavar általában, és ami most, ebben a gúnyolódó szóváltásban ismét testet öltött. (Nem a nő és közted, hanem a lányok és közted folytatott csevejre gondolok) A konkrét esettől, amiben, meglehet, igazad van, eltekintve, inkább mint jelenségről szólva. Erre írtam azt, hogy riasztó, hogy nem állítja oda az ügyhöz a kételkedőket.
Szerintem sokkal több belérzőképesség kell ahhoz, és sokkal több higgadtság, türelem, (no persze a rengeteg jó érve mellett), hogy az ember az elveit igazán meggyőzően tudja érvényre juttatni. Mert az a hozzállás, amiről az előbb beszéltem, heves dacreakciót válthat ki.
Hozzáteszem még, hogy a téma egyébként önmagában is felveti az életkor kérdését, hiszen anyáink, de még a nénjeink is egészen más elvek szerint képződtek, így a nemzedéki ellentétek rendszeres kiéleződéséhez vezethet a rossz megközelíétés.
Nem hiszem, hogy olyan szép világos és közérthető voltam, mint az előbb te, de ne add fel, képes vagyok a gondolataim szabatos közlésére, habár lehet, hogy csak többedszerre.
Rajta hát, értsük meg egymást!
Kíváncsi