Sziasztok!
Na, visszaérkeztem.
Eszter!
Én meg már meglepődtem, hogy ez a Harry Potter mit hozott ki belőled!
Avonos krém egyelőre engem nem érint.
Wc-papír fogyasztás még a jobbik eset, Keve a popsitörlőt kéregeti, azzal takarít (még a könyveit is, oldalanként), azzal tisztálkodik, meg úgy általában mindenre használja. Nem egy olcsó mulatság, bár most megbeszéltük, hogy napi egy jár játszani (ez igazából 4-5 darabot jelent), de még így is jobb a helyzet.
Vali!
Jó lenne, ha reggel mire bekukkolsz már várna itt ezen kívül is üzenet tőlem!
Alíz hogy van? A farsangjára azért eljutottatok? Vagy nem is pénteken volt?
Kölcsönzött jelmez:
! Visszavittétek már? Én biztos szóvá tettem volna!
Ildi!
Hú, de irígy vagyok! Biztos szuperül érzitek magatokat, és döntitek magatokba a koktélokat!
Mamacka!
Tegnap én is azt írtam, hogy Boscónak igaza van, ne állj ilyen negatívan a dolgokhoz! Annyi örülnivalód van mostanában amikről írtál, és biztosan akad olyan is, amikről még mi sem tudunk!
Ez a hüvelyrepedés viszont durva! Nálad most van is valami tünet, vagy csak most néztél utána, és megijedtél? Drukkolok, hogy megússzad a szövődményeket!
Apa mikor kezd az új munkahelyén?
Lift nálunk sincs...
Boscó!
Fannika még mindig tüneményes! Remélem, mára már jobban van! Kapott valami gyógyszert?
Bálint napot mi nem tartjuk (nálunk minden nap az
), viszont akkor van évfordulónk, kaptam 5 szál tulipánt, így a névnapiakkal együtt már 15 szál virít a vázában!
Imádom!
Rólunk:
Bábakoktél első felvonása csak egy kortyocska volt, nem is lett semmi hatása. Másnap leküldtem egy adagot, lett tőle egy enyhe hasmenésem, egyszeri, hascsikarás nélküli, aztán semmi.
Pénteken nst-n minden oké volt, bár a méhtevékenységet mérő tappancs szerintem rosszul volt rajtam, vagy alapból rossz volt, mert egy igencsak kacifántos görbét rajzolt, és az érezhető összehúzódást nem is jelölte sehogy.
A végére megérkezett Attila. Hívtam a dokit, szabadkozott, hogy valami hatalmas dugóban ül, úgyhogy azt beszéltük meg, hogy fél 3-ra visszamegyünk. Felhívtam Anyumat, hogy Attila menjen-e haza, vagy ráér még maradni. Azt mondta, hogy addig ér rá, ameddig kell, nyugodtan maradjon Attila is. Beültünk a büfébe, fél 3-ra fölmentünk, doki negyed órát késett, ami szerintem még belefér, szerinte nem, annyiszor kért elnézést, hogy már én éreztem rosszul magam. Vizsgálat következett. Közben egyszercsak azt mondja, hogy "Ez a víz?", hát, én amennyire lehet vizsgálat közben, felugrottam, hogy mi történik, aztán megnézte, és kiderült, hogy csak a nyákdugó jött éppen kifele. Utána szólt, hogy fájni fog (és fájt is), megnézte a méhszáj átjárhatóságát. A külsö már nyílik, de a belső akkor még teljesen zárt volt. Baba leszállt, teljesen jó helyen van, de még kimozdítható. Utána leültünk, és kiszámoltuk, hogy azért néhány nap csúszás még akár bele is férhet
, így csak hétfőn kell befeküdnöm, ha addig nincs baba. Péntek délelőtt már volt legalább néhány jósló fájásom, amik a vizsgálat után nagyon felerősödtek, és ami a legdurvább, hogy kb. 5 percenként jöttek. Kegyetlenül fájt, még a fürdő sem segített, Attila már vissza akart este menni, hogy ezek biztos igazi fájások, de sajna nem is hasonlítottak. Olyan 9 körül este el is múltak, azóta jönnek-mennek, és kibírhatóak. Kérdeztem a dokit, hogy mit tehetünk mi, hogy nyíljon az a méhszáj, azt mondta, hogy rosszalkodjunk, úgyhogy most receptre lehet összebújni!
Szerintem van is eredménye, mert azóta rengeteg nyák távozott (én nem is tudtam, hogy az ilyen sok), gondolom (remélem) attól, hogy ahogy a méhnyak fölfele is nyílik, onnan is jön már ki. (Bocs, ha gusztustalan!
) Lépcsőzni fölösleges, az csak akkor segít, ha be van illeszkedve a koponya.
Holnap be kell mennem nst-re, hétfőn meg 10-kor befeküdni (persze, ha addig nincs baba). Ha a belső méhszáj nem kezd el nyílni, akkor mindenképp császár
, mert úgy nem lehet burkot repeszteni, más indítás meg szóba se jöhet császár után. Ezen még csütörtökön este jól ki is buktam, hogy hogy van az, hogy van, aki a nemkívánt gyerekét egy nyilvános wc-ben kipottyantja, én meg a tervezett gyerekeimet hosszas felkészülés után meg sem próbálhatom rendesen megszülni.
Utána elindultunk haza, Attila tankolni akart, én meg valami husit venni vacsira, így újra felhívtam Anyumat, hogy nem lenne-e baj, ráér-e. Újra elmondta, hogy persze, menjünk nyugodtan. Mondanom se kell, hogy mikor hazaértünk, már az ablakban állt, mire felértünk, már a kabátja is rajta volt, és csörtetett kifele.
Közben persze megjegyezte, hogy jó soká jöttünk!!!
Annyira vacak, hogy rá vagyok utalva a Kevével! Legszívesebben jól leordítottam volna a fejét! A hab a tortán az volt, mikor már az ajtóban közölte, hogy akkor ők ma lemennek Kulcsra!!!
K**** rendes, hogy a 42. héten vagyok, és még így stresszel is lelkileg, hogy nehogy szülni merjél, mert mi nem tudunk egy hétvégét a seggünkön ülni!
És még este egyszer felhívott, hogy nyomatékosítsa, hogy akkor ők 9 körül indulnak, de mondtam neki, hogy már tájékoztatott, és letettem. (Ennek az az előzménye, hogy két hete azzal a csatakiáltással mentek el, hogy még most, aztán amíg nincs baba, addig nem, hogy ha kell jönni, akkor itt legyenek. Ehhez képest a múlt hétvégét sem hagyták ki, és a mostanit sem bírták!
) Legszivesebben nem is szólnék nekik ezek után ha van valami, csak ha már megvan a baba, akkor küldenék egy sms-t, de a Kevével ezt nem tehetem meg, elég trauma lesz neki, hogy nem leszek itthon napokig.
Na, jól kidühöngtem magam, bocs!
Keve viszont annyira aranyos! Továbbra is nagyon foglalkoztatja a kistesó, valamelyik nap még azt is mondta neki, hogy "Kistestó, vájlak!"
Én csak lestem, aztán rájöttem, hogy néhány idegen már kérdezgette, hogy várja-e a kistestvért, így biztos onnan szedte. Szokta azt is mondani, hogy szereti a kistesót, ezt viszont nem tudom, honnan jön, mert mi tudatosan nem beszéltünk neki arról, hogy szeresse-e vagy sem.
Ami nagyon meglepett, hogy tegnap megnéztem a februári babásokat, persze ott már tele van képekkel. Keve egy pár perces, még meztelen babára elkezdett mutogatni, hogy "Ajanyos a kistestó, ott van a kistestó!"
Egyre inkább kezdem elhinni, amit a nővérem olvasott valahol, hogy bizonyos korig a kicsik látják a babát a mama pocakjában. Sógornőm is babát vár, és neki zuhanyzásnál azt mondta a legkisebb fia, hogy "Egy ekkora baba van a hasadban.", és mutatta, hogy mekkora, meg hogy hol. A poén, hogy a terhességi hétnek megfelelő méretet és helyet mutatott, úgy, hogy akkor a gyerekek még nem tudták, hogy lesz kistesó!
Na, megyek, romantikus leszek, és szólok Attilának, hogy még dolga van, mert természetesen már a Keve előtt aludt.
Jó hosszú lettem.