Kutyfül: Szerintem ezt a "durvaságot" a kisbabával meg lehet előzni nagymértékben azzal, hogy megtanítod óvatosan érinteni, simogatni a gyereket. Persze azért résen kell lenni, mert nem mindig tudják helyen felmérni a kézlendítés sebességét, erejét, távolságát, stb.
, de azért többnyire sikerül
Ezt a tanítást pedig úgy gondolom, hogy amikor ismerős, barátságos kutyával találkozik, akkor megmutatni, hogyan kell finoman simogatni, vezetni a kis kezét, hogy ő is érezze. Ezt akár plüss állaton is lehet gyakorolni. Sokat segít, ha már egészen pici korától különféle keménységű és alapanyagú tárgyakat ismertetsz meg vele. Ebből tudni fogja, hogy van puha (törékeny, sérülékeny) és van kemény (strapabíró). Meg tudod tanítani, hogy ne üssön. A legkisebb ütésnél is reagálni (nem pofonnal
), hanem elmagyarázni, hogy nem szabad ütögetni, helyette inkább simogasd meg apát/anyá/nagymamit, stb
És vezetve a kis kezét megsimogatni az illetőt. Nem beszélve arról, hogy amikor már várja az anyuka a másodikat, akkor sokat kell beszélni a kistesóról a nagynak. Még akkor is, ha úgy érzed, hogy nem érti a felét sem. Vivi kb. 16 hónapos volt, amikor kiderült, hogy terhes vagyok. Ő volt az első, akinek "elmondtuk"
Persze reakció nuku, de a lelkünknek nagyon fontos volt, hogy bevontuk őt ebbe a fontos családi eseménybe. Aztán a hónapok folyamán, ahogy már látszott is a hasamon a terhesség, mondtuk, hogy bent van a pocakban a kistesó. Mondtuk neki, hogy megsimogathatja. Aztán teljesen magától volt, hogy megpuszilta. Aztán ahogy közeledett a szülés, szinte napi téma volt a kistesó. ELmondtam neki, hogy milyen picike lesz, hogy csak enni, aludni és sírni fog tudni
Elmondtam,hogy szopizni fog anya cicijéből, mert neki még nincsenek fogai, nem tudnak mást enni csak tejcsit és csak onnan. Többször eljátszottam neki a családunkat a macijaival. Sőt, nemsokkal szülés előtt lerajzoltam neki a helyzetet. Eszméletlen volt, hogy ebből a rajzolásból és magyarázatból mindent felfogott. És rá pár napra volt olyan reakciója, amiből ezt észrevettem és totál ledöbbentem, hogy milyen értelmes. Beszéltem róla arról is, hogy kórházba fogok menni néhány napra, addig a maminál fog aludni apával, és még sorolhatnám. Bocsi, hogy így elkalandoztam, de a lényeg, hogy szuperül fel lehet készíteni ezeket a kisemberkéket mindenre.
Panndi: Tényleg jó, hogy nem tudtál erről a háromhós dologról!!! Így legalább nyugodt voltál. Ne tudd meg hányszor estem kétségbe egy-egy nagyobb sírásnál, hogy vajon ez most az-e vagy sem
Na, most kelt fel pont, éhen akar halni 
Remélem, a következők is ilyen gyorsak lesznek. Láza sem volt, csak nyűgösebb volt a szokásosnál..
Viszont majd most egyszerre kapok egy csomó pénzt 
Erre csak most gondoltam először....
