És a kevésbbé jó hírek. Írt Erika emilt, hogy nem engedi be a babanet. Hát, nem lennék a helyében, az biztos és minden tiszteletem az ővé és a férjéé.
Idézek a levélből nektek:
Férjem: 2 hete itthon van, hazaengedték, mert nem tudják megműteni, annyira gyenge, ráadásul szívizomgyulladása is van és a bal szívkamra sem működik megfelelően (a jobb is gáz). 2 hónap alatt, 16 kg fogyott. Jelenleg, egy hüvelykujjnyi lyuk van a hátán. Itt távozik a folyadék a tüdőből. Naponta 2X kell kezelnem, tisztítani,kötöznöm, fertőtleníteni stb. Ha belázasodik, azonnal vissza kell mennünk a Korányiba. Nem mozoghat túl sokat, a szíve miatt, ezért én rohangálok egész nap le-fel a @@@@@ sok lépcsőn. Max. 3 kg emelhet.
Szóval, a tüdőembóliája még meg van, állítólag, hónapok alatt oldódnak fel a vérrögök. A tüdőinfarktusát kellene műteni. 2 fajta műtét lehetséges.
1. nyitott kezelés: egy öklömnyi lyukat csinálnak a mellkasán a bordák átvágásával, majd kb. fél éven keresztül minden nap kell a tüdőgondozóba járni tisztításra, kötözésre.
2. nagy műtét: eltávolítják az elhalt részt.
22.-én kell visszamenni a Kardiologiára, ahol megmondják, hogy milyen irányba mozdult a szívizom gyulladása .Aztán jöhet a Korányi kórház. A tüdőgyógyász szerint, valamelyik műtétet el kell végezni, max. 1-2 hónapon belül, a szövődmények miatt.
Úgyhogy, most reménykedünk a csodában, hogy mihamarabb felerősödik. Szerencsére, nagyon jó az étvágya, folyamatosan enne. J
Martin:
17 kg és már 1m fölött van a magassága. Az étvágyával sincs gond. Mindent megeszik, de a kedvenc a savanyuság (káposzta, uborka)és paprikás szalámi. Most nagyon boldog, hogy apa itthon van végre. Egész nap dumál, és már szépen összerakja a szavakat egymás után. 3-4 szavas mondatokat is mond. Büszke vagyok rá, hogy még ebben a helyzetben is okos kisfiú. Mindig megbeszélem vele, hogy mi fog történni és meg is érti. Igaz, vannak front érzékeny hisztis napok, ilyenkor bemegy a szobájába, kisírja magát (5-10perc) és jön hogy „ennyi” és „befejeztem”. Hihetetlen, hogy még nincs 2 éves és már olyan okos…..
))
Pocaklakó:
Szerintem, jól van, irtó sokat mozog! Ő sem lesz kisebb lány létére, mint a Martin. 4 hete volt 595g. Szerintem, már van 1 kg . A hasam akkora, hogy mindenki azt hiszi a 9. hónapnál járok.
Ja, és tipikus fiús a pocim. J Azért, ez a terhességem, sokkal nehezebb mint az előző. A szeméremcsontom és a csípőcsontom lassan eltörik a teher alatt. Már olyan nehezen mozgok… A lábaim nagyon vizesednek és teli van gyulladt visszerekkel. Remélem, nem lesz gond és kibírom ezt a nem egész 3 hónapot már…..
Én:
Még bírom…. Reggel: a fiúk rendbetétele, utána beszerző körút, főzés, házimunka,ebéd, játék, Martin altatás, majd megyek az oviba, suliba összegyűjteni a bevállalt gyerekeket.
(5 gyerkőcöm van, 4 ovis, 1 sulis). Ezután vacsi, majd fiúk ismételt rendbetétele, altatás aztán házimunka, vagy ügyintézés, néha internet hajnalig.
Szóval nem sokat pihenek, vagyis egyszerűen nincs időm magammal foglakozni…..
11 éve –igaz, akkor még nem hivatalosan- megfogadtuk párommal, hogy mindenben kitartunk egymás mellett, és miért is adnám fel amikor ez a két csemete annyi erőt ad. Szóval, ha van miért -és szerencsére van-, akkor érdemes küzdeni, még akkor is , ha már „kilóg az ember bele”.
A férje cége nem jelentette le betegállományba DECEMBER óta, és így még a minimál bér utáni (mert hát mire lenne bejelentve...) táppénzt se kapják meg. Persze a különbözetről a cég hallani sem akar.... Jó fejek.
Család segít, de így is egy csomó kifizetlen számlájuk van.
nagyon durva...