Pandácska!
Hát, nagyon szép ez a kis drága! Olyan békés, nyugodt az arcocskája!
Én mondtam, hogy szülni a legjobb dolog a világon!
Gyere majd, ha a picurkád engedi, várunk a részletekkel!
Szentpyr!
Csak nyugalom! Bármit csinálj, csak ne aggódj! Nekem még a 24. héten kinyílt a 3. babámnál a méhszáj, 10 percenkénti keményedésekkel, húzódásokkal kísérve! Aggódott a dokim is nagyon, Ő is tudta és én is, hogy még nem lenne életképes a picurkánk! DE! Nem lett baj, a 39. héten született Ő is, ahogy a többiek!
A barátnőm a Barossban szült szombaton, a 35. hétben volt, egyszerűen elfolyt a magzatvíz, így szülnie kellett, megfordíthatatlan volt a folyamat. 2. baba, kisfiú, szépen, könnyen, makkegészségesen megszületett 2800. g-mal! Rögtön felsírt, szép rózsaszín volt és 1 órát otthagzták szopizni! csak 1. éjjelre vitték el, azóta éjjel-nappal együtt vannak! Jól szopik, csak aluszékony picit. Ha igaz, ma már hazajöhettek!
Susy!
Hát, én nem így szültem egyszer sem, de szerintem nem kell ezt előre eldöntened. Nem baj, ha benne van a pakliban, de menet közben fogod érezni, hogy szükséged van-e rá! Van, akinek megkönnyíti, meg olyan is, akinek későn adják be és pont a tolófájásokat nem érzi.
Hát, rossz lett a vércukoreredményem, úgyhogy irány a belgyógyász. Kicsit (nagyon) elkenődtem, hogy így alakult, bár van rá esély, hogy a sok hányás miatt nem tudott mit kezdeni a szervezetem a hirtelen rengeteg cukorral, meg a folyadékhiány is okozhatja a túl lassú felszívódást. Ma megmértem itthon, sok kaja után (még hányás előtt) 1 órával, és tök normális volt az érték! Holnap talán fel is hívom a belgyógyászt, elvileg kedden mennem kellene hozzá! a rosszullétek egyelőre stagnálnak (napi 10-11 róka), tök le vagyok merülve, semmi energiám, persze, he fekszem, az jó, úgy kevésbé szédelgek és émelygek. Szerencsére anyósom rengeteget segít, főz, takarít, ebédelteti a gyerekeket, anyukám hozza-viszi Csabit az oviba, szóval nem panaszkodom, mindent megtesznek és érzem, hogy ha feküdnöm kellene, azt is megoldanák, de azért remélem, erre nem kerül sor! Nekem a legnagyobb bajom, hogy úgy érzem, kisiklanak a kezemből a dolgok, már egy egyszerű teregetés is nagy erőfeszítésembe kerül és ugye itt vannak a gyerekeim is! Nem szoktam meg a tehetetlenséget és a kiszolgáltatottságot, és gyötör a bűntudat, hogy önző vagyok, amikor napközben ledőlök pihenni. Viszont nem tudok mást tenni, el kell ezt most fogadnom, mese nincs. Ja, és ez most nem panaszáradat akart lenni, csak ki kellett írni magamból! Azért nagyon boldog vagyok ám a baba miatt!
Márti